Nagyon zavart benne, hogy a Doctor át akarta küldeni Rose-t eredetileg is a másik világba.
Persze hogy át akarta.
Kezdte megszeretni de ő "halhatatlan" a csaj meg csak egy emberi lény, aki úgy kb röpke 80 éves koráig él és aszott vénasszonyként hal meg míg ő fiatal marad annyi idő alatt. Ezt ő is tudta. Ezt meg akarta előzni mert nem akart szenvedni mégjobban, egyszerűen nem akarta látni vénasszonyként "elsorvadni" és úgy gondolta ha most nem lép akkor később túlságosan elgyengül e téren és nem lesz ereje hozzá.
Az ilyen negyedrészt helytálló, vagy annyi se dolgoktól amúgy falnak tudnék menni néha, bár a te irományaidtól mondjuk nem túlzottan nehéz. Kb. mintha az elrablott királykisasszony meséjéből annyit mondana a mesélő, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer...
DW SPOILER innestől:
Sabaku:Hát, azért ha valaki nem figyelt fel már eleve a címére, ami ugye "42 perc" volt, nos, az elég bamba, plusz basszus, azt taglalta a rész, hogy a Napok, a Csillagok ugyanúgy élőlényként, mármint biológiai értelemben vett értő, érző lényként is élnek a DW univerzumában, ami hát hú... nem tudom, más hogy reagált arra, mikor abba a csillagba belenézett, de nekem elég monumentális pillanat volt az is.
Amúgy egy érdekesség, ha esetleg még nem tudtad volna: a hozzánk legközelebbi csillagra a Doctor kissé neheztel, mivel a nagy időháború során nem állt ki Gallifrey mellett. Durva.
Egyébként Marthat én ettől a résztől kezdve kedvelem nagyjából, mert eléggé megmutatkozott az érzelem dúsabb és szenvedélyesebb oldala, és nos, egy Rose szintű karakter után Martha Jones számomra olyan volt, mint mondjuk egy lucullusi lakoma más- (bár inkább harmad napján, ahogy a rómaiak csinálták) napján ehettem volna mondjuk egy-két szelet kacsazsíros kenyeret, ami persze finomnak finom, de mégsem egy több tucat fogásos dorbézoló mulatságos ünnepséggel összekötött nagy orgia. Bár még ez sem érzékelteti igazából, mennyire oda vagyok Rose-ért. Persze, tudom egyébként hogy túlzott magasságokba szoktam őt olykor repíteni, de baszki, a Gonosz Farkas Rose, Téren és időn át jelen van, volt, lesz, míg például Clara, aki ja, megmentette a Doktort, csomószor volt jó helyen, jó időben, de simán megoldotta volna a Doktor nélküle is, vagy pótolható lett volna akárki mással, akiben van némi mártír hajlam, és beugrik abba a fényes, izzó spirálba, és mivel a kísérőket általában ez jellemzi (emlékszel Kylie Minogue-ra amúgy?
), így nyilván Clara is megmentette, de nem értem, miért kell emiatt annyira sztárolni őt. Rose egyesült a Tardissal, és létrehozott puszta véletlenségből egy több, mint 5 milliárd éves lényt, akit az Idő Lordok is esti mesékben emlegettek annak idején. Míg például Donna elméje a Doktor regenrációs erejét, tudását is csak úgy bírta el nagy nehezen, hogy totál kisikálták az agyát, és nem emlékezhetett semmire.
Kicsit fura is, hogy így kedveled őt, bár megértem persze, mert vannak vonzó és szimpatikus vonásai amúgy Donnának azért.
Például nagyon-nagyon törődő típus, ott volt a Doktornak, amikor neki szüksége volt egy meleg, kedves társra, aki kíséri a kalandjai során, ugyanakkor Donna alig-alig akarta megérteni a dolgokat, csomót akadékoskodott, meg kötekedett a Doktorral, ami engem speciel b.szottul idegesített, és főleg azért, mert tudtam, hogy a Doktort is, csak ő nem szólt volna emiatt neki soha, meg gondolom azért tetszett is neki, hogy ilyen bizalmasabb viszonyba kerülhetett valakivel. Még lökdösték is egymást, ha jól emlékszem. xD
Á, a Blinkről akartam még szólni pár szót. Nos, ha igaz, amit tudok, a Síró Angyalok, akik vetekedvén a dalekokkal, bár olyan mértékben azért mégsem, de szintén borzasztóan borzalmas szörnyek az idők kezdetéről, vagy régebbről, mivel nem sokat tudni róluk, ebben a részben szerepelnek először, és maga a rész nem is a Doktorról szól, vagy Martharól, vagy ugye amiről alapból szokott szólni egy DW epizód, hanem két vadidegen (három inkább) szereplő játszik végig, és persze az a néhány szobor, de mégis még ma is olyan élesen él bennem az egész rész.. :OO Persze nem feltétlen csak azért, mert szerintem is kurva jó volt, hanem mert attól sokkal jobban ijesztő és rémisztő. Olyan dolgokra épít, ami téged vagy engem is megtalál a hétköznapokban, és ezek a félelmek, mm... nos, nem akarok belemenni részletesen, de valamikor januárban átéltem egy tök durva dolgot, persze ennek semmi köze az angyalokhoz, de például amikor a szemed sarkában néha tényleg látsz elsuhanni valamit, aztán odanézel, de persze nincs ott semmi, vagy nem látsz igazából semmi gyanúsat, egyszerűen csak érzel valami furát, aztán el is hessegeted a gondolatot, mint ahogy a Síró Angyalt látott emberek is (tottál hibásan!!) ugyanígy cselekednek, félrenéznek, aztán bummm!! már el is vették a hátralevő éveidet, felzabálták szó szerint, és magadra hagynak valahol az időben. Milyen dög lények már, basszus.
Egyébként én azt a Vércsaládos részt valamiért nem kedvelem annyira, nekem kicsit lapos lett. Mármint tök érdekes volt, meg maga az az órás dolog a Doktorral is, és azért Martha is megcsillogtatott-villogtatott akkor már némi tudást, bájt és rátermettségett, talpraesettséget, szóval nem egy rossz rész, mint teszem azt a 7. évadból valamelyik, de azt számomra csak az elzárt doktorság miatt volt fontos megemlítenem.
Nagyon kedvelem a Mestert, túlzottan is szerintem.
Remélem, nem untattalak halálra, és ne haragudj, hogy ilyen későn pótlom, amiről egyébként én már korábban is szerettem volna beszélni veled, csak had ne menjek most bele, hogy miért nem jött eddig össze, gondolom megérted.
