Jó, de akkor ennyi erővel minek vannak szabályok, minek van történés, ha bármi, de tényleg bármi, akármi megtörténhet a Doctorral, és ez azért nincs így. Ettől függetlenül egyébként én is hasonlóan gondolom, mint te, de abban szinte biztos vagyok, hogy az az öreg fószer egy jövőbéli Doctor volt. A bizonyíték, hogy Gallifreynek lehet és van is reménye.
Amúgy...... igazából még mindig eléggé meg vagyok rökönyödve attól a résztől. Minden annyira... friss még és durva, pedig már láttam vagy 12 órája, és még álmodtam is vele egyet azóta.
Az mondjuk durva volt, na mindegy.
Örültem amúgy Rose-nak, a 10-nek.. neki is, Jack Harkness menőkapitány nem szerepelt sajnos, csak a hülye karórája.
ööö... na igen, kissé tényleg zavart vagyok még a rész utóhatásai miatt, jó lenne már valami értelmeset is írni.
Aztán most nézegettem gyorsan ezt az oldalt is, amit mellesleg köszi, amit linkelt valaki, talán Kichigo, hogy például a Boe Arcának menő szavait, amire biztosan emlékszik mindenki, Boe Arca nem is úgy értette, hogy már csak a Doctor és a Mester vannak hátra, hanem egész Gallifrey népére?, akik nem is vesztek el valójában az Idő Háborúban, hanem csak el lettek rejtve a Pillanatban, de hát ezt már eddig is tudtuk, amikor a Mester vissza akarta őket hozni a Föld mellé leparkolva, bár akkor már a túl kései Gallifrey népet tudták volna csak megmenteni, akik meg már nem voltak olyan jófejek.
A 10. néhány jelenetét újranézve azonban még mindig nem tudom eldönteni, hogy valójában örültem-e a jelenlétének, vagy inkább csak felszakította a sebeimet, amik a távozása miatt kerültek oda, ahova (a szívemre
), bár nyilván, imádom őt, ő a legmenőbb, a legérzékenyebb, a legimpulzívabb, leginkább Doctor, akit valaha vászonra tudott vinni a BBC, szóval király, örülök, de tényleg, csak... most az a jelenet is, amivel már megint elbúcsúzott:
"Nem akarok menni." Már megint ezek a szavak, amik beleégnek a retinádba, az az életerő és élni akarás, már-már amúgy kibaszott önző módon megvalósítva, de mindenáron élni és persze ezáltal éltetni másokat, Doctoroskodni, minden, belesűrűsödik egy ilyen dolgokból álló massza ebbe a pár másodpercbe, Tennant másodszorra is ránk zúdítja, aztán becsukja maga mögött a Tardis ajtaját. Már megint.
Vagy a Gonosz Farkas is... Na, hát hozzá viszont még ülepednie kell a dolognak még pár napig, mert róla nem tudok már tényleg ilyen (ha ezt lehet annak hívni valamelyik párhuzamos univerzumban is:D) összeszedetten beszélni, mert ő KO-val győzött.
Amúgy isteni rész volt, bár nem a legistenibb, láttam persze jobbat, de ilyet még egyet nem, és már tuti, nem is fogok/fogunk. Persze nem arra célzok, hogy juj, nem lesz több dokitali, mert az volt már azért elég sok, és mondjuk nem láttam még, csak képeken, de biztosan az is ugyanilyen durva, mikor több Doctor van egy időben, egy helyen, több Tardis, több kísérő, durva ellenség... Viszont meg kell azt hagyni, hogyha a 23-a nem is, mert nem akkor láttam, de valamennyi nézőnek, amikor látta, épp nézi, vagy nézni fogja ezt az epizódot,
nem véletlen a címe amúgy, az a nap a Doktor napja volt, lesz és marad!