Nos megnéztem a korábban említett Ip Man című filmet a Watchmennel egyetemben. Mindkét film tetszett és remek volt a maga nemében. Innentől csak az olvassa tovább, aki látta a filmeket, vagy aki nem bánja, hogy lelövöm a poént.
Ip ManAz eddigi legjobb kung-fus film számomra. A harcjelenetek dinamikusak, ugyanakkor mégsem az amerikaiakra jellemző 'plafonleszakadalátványtól' módon vannak koreografálva. A film középpontjában nem a harcot éreztem, sokkal inkább a mögötte meghúzódó ideológiát, eszméket, érzéseket. Úgy éreztem tényleg belecsöppentem az akkori kultúrába, ahol az emberek életében a mindennapi dolgok mellett fontos szerepet töltött be a harcművészet, ahol minden nemzet kifejlesztette saját kultúráját e téren is.
Néhány szó a színészekről: nem Sean Penn kaliberű társaság gyűlt össze. De! Ehhez a filmhez nem is az kellett. Nem arról szólt, hogy mindenki igyekezett csillogni, csábos pillantásokat vetni ránk a vászonról, remélve, hogy Oscart kap az alakításért. Mindenki hozta a karakterét, és pont ez az ami engem lenyűgözött a filmben. Nem a színész művészi mivoltát fényezte, a színészek tényleg csak eszközök voltak egy kép, ha lehet így fogalmazni, megjelenítésére.
Voltak kisebb hiányosságaim, gondjaim itt is, mint mindenhol. Pl. megijedtem, amikor kezdődött a 'mindenkit megtanítok kung-fuzni' rész. azt hittem elmegy a film a populáris 'hadsereget képezek ki egyes egyedül' irányba, de szerencsére nem tette. Ugyanez volt a klisé-szerű jelenetekkel, mikor a mozdulatokat gyakorolták az emberek a gyárban, de túl lehetett élni
Még egy hiányosság maradt bennem, amit nagyrészt a feliratnak köszönhettem (sajnos elkövettem azt a hibát, hogy magyar subot kerestem hozzá). Vagy 'Ip Man' -nek, vagy 'Yip Man' -nek írták a nevét...most melyik? Egyedül ez nem volt tiszta nekem.
De összességében mint mondtam: az eddig látott kung-fus/verekedős filmek közül messze a legjobb.
WatchmenHát igen...már értem miért zengett mindenki ódákat róla. Ez a film tényleg egy klasszikus lett, legalábbis a képregény adaptációk terén mindenképp. A gond ott kezdődik, hogy a képregényhez nem volt szerencsém, így gyanítom, pár hiányosság ennek köszönhető.
Kezdjük rögtön az elején...tetszett az alapkoncepció. A '70-es, '80-as évek Amerikája, az önbíráskodó szuperhősök. Álljunk csak meg...nem is voltak ezek annyira szuperek, mint inkább hősök. Az, hogy nem adtak ilyen és olyan szuperképességet (legalábbis a faj határain kívül) zseniális ötlet volt. És a Komédiás...áhh, számomra ő volt a megváltás a filmben. A narrátor, aki kimondott mindent. Általa emelkedett felül a film a tetves akciófilmek halmazán. Ő volt a 'mit/miért' . Zseniális az, ahogy megjelenítették benne a faji hátrányokat és ugyanakkor mégis előnyöket.
Tetszett a cselekmény felépítése. Egy helyzetbe csöppenünk bele, az embernek tényleg az az érzése, hogy az idő halad, nem csak egy kitalált merevített képet lát.
Ó, és igen: a naplóbejegyzések. Népszerű tagolási módszer, mégsem éreztem klisének a filmben. Egyetlen rossz pontja, hogy sejtettem a naplóból Rorschach halálát. Ugyebár ha naplót felolvasnak az mindig az írója halála után történik. De sebaj, ennyi belefért
Engem meglepett a végén a csavar. Álmomban sem gondoltam volna rá, hogy a szálak a kis szőkéhez vezetnek majd. Nem is boncolgatták sokat a filmben a karaktert, így tényleg sokkolt. Ez a 'WTF??!! Na neeee...' érzés volt bennem.
Külön kiemelném Rorscach hangját. Az valami zseniális volt, respect a színésznek.
Ami hiányosság volt, az annyiban merült ki (ami azért számomra nem volt elhanyagolható), hogy csak Jon esetében tudtuk meg, hogy hogyan tett szert a képességére. A többiek esetében nem tudtam meg, mitől képes elkapni a golyót, miért üt akkorát, hogy a másik a falig repül. Egyedül még Archie-ra kapunk magyarázatot, azt is elintézik az 'apámnak sok vót a pénze' dumával.
Összességében maradandó akciófilm volt, amit manapság egyre kevésbé lehet elmondani a filmekről, így egy kis felüdülés volt számomra.
Valódi kikapcsolódás volt számomra ez a mai nap, sikerült jó filmeket kifognom
Remélem legközelebb is ilyen szerencsés leszek ^^