Nem értem miért nem lehet belátni, ha valami nem sikerült jóra. De komolyan...attól még tetszhet neked, csak tisztában kell lenni a hibákkal. Ez meg, hogy csinálj jobbat: Slane már elmondta - ha nem lennének kritikusok (nem mi, tojáshéjas kölkök), akkor még mindig a Bolondos Dallamokon élnénk [ami a maga nemében kitűnő darab]
Süvít lefelé a Konzervdobozok 2. része
Viszont, amire felhívnám a figyelmet. Ma este ment/megy az RTL-en a Nevem Sam című remekmű. Egy szellemileg visszamaradott 30-as éveit taposó férfiről szól, aki vissza akarja szerezni 7 éves lányát. A lányt nevelőszülőknél helyezték el, mondván, lassan okosabb, mint az apja. Az ügyhöz kirendelt ügyvédnő eleinte elutasító a férfival kapcsolatban, majd szépen lassan elfogadja a helyzetét, megbékél vele, majd idővel megkedveli a pasast
Sean Penn valami hihetetlenül jól hozza a fogyatékos karaktert. Tátva maradt a szám, hogy mire képes az az ember. Láttam már korábbi filmjeit, mind kiválóak voltak, de ez volt az 'i'-n a pont. Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit mélyebb filmre vágyik.
A másik, amit még ajánlani tudok, a Szent Lajos király hídja c. alkotás
2005-ös darab, regényadaptáció, ami igen jól sikerült. A történet során öt utazó életét követjük végig, amik végül a közös balesetben kapcsolódnak. A film az isteni akaratot jelöli meg oknak. Látszólag nem függnek össze a kis történetek, a rendező ide is belekap, oda is, de a végén összeáll a kis puzzle.
Talán mondhatni, hogy egyházi témájú a film, így mélységesen ateistáknak nem ajánlanám, bár ki tudja, egy próbát nekik is megér