Persze, én azt értem, hogyha megmenti a fiatal Amy-t, akkor az idős Amy soha nem fog létezni, mintha nem is lett volna, de akkor is és ott nos... ott volt, és élni akart, nagyon is, a Doktor pedig ott hagyta őt, az ajtót is bezárta előtte, és ezt látni nagyon kemény volt számomra.
Hát, Clara-t nem akartam említeni, mert egy életre megutálnál, ha mégis így tennék. Már azért is csalást kellett véghez vinned, mert a 10. Doktort jobban szeretem, mint a 11-et, félek, mit tennél velem, ha Clara kerülne az asztalra.
Na jó, valamit azért mégis mondani akarok. Szóval az volt vele a legnagyobb problémám, hogy egy pár hete, mikor beszélgettünk róla, annyira felszínesítetted (ha létezik ilyen szó egyáltalán) őt, aztán úgy jártam vele, mint ahogy jártam már egy csomószor, mióta színre lépett Matt Smith Doktora: szépen felvezetik az egész szálat, akár egy évadon keresztül építgetik a sztorit (például a titokzatos repedés, ami ugye keretet adott az 5. évadnak), aztán meg kiderül a titok, én meg így tudomásul veszem, hogy oké, klassz, meg minden, de akkor sem b.sz pofán, mint például az a jelenet, amint a Tardis száguld haza a Földdel, vagy amint Martha Jones ecseteli a Mesternek, hogy mennyire nem vált be a terve, vagy amikor 7 milliárd ember egyszerre gondol a Doktorra, és ez egy olyan láncreakciót indít be, ami váá, annyira izgatott leszek ettől még mindig, hogy elmesélni se tudom.
Szóval Clara sem okozott semmiféle izgalmat nekem azzal, hogy kiderült, ki is ő a Doktornak, pedig talán kellett volna, nem tudom. Lehet azért van, mert még mindig Rose-hoz és a 10. Doktorhoz ragaszkodom szívben, vagy pusztán azért, mert el van laposodva a sztori, amit csak próbálnak felrázni az ilyen hát.. "csavarokkal".
A legnagyobb, ami ilyen izgalommal járt számomra az az volt, mikor kiderült minden River Song-ról, de mást nem nagyon tudnék említeni. Clara aranyos, cuki lány, kedves a mosolya, meg minden, de nagyon sok ellenszenves vonása van, például, hogy úgy tapad a Doktorra, mint egy kis denevér a lédús gyümölcsre.
