Hm... én már nem nagyon szentelek időt az animének. Van egy listám, amiket később tervezek megnézni, mikor meg jön a "hangulat" de az elmúlt években sajnos már csak olyan animéket láttam amiket régebben letöltöttem és a kedvenceim lettek. Mindig magával ragadnak, és nincs bennük semmi idegesítő dolog. Kicsit bele fáradtam ahogy Hiei mondta a klisékbe. Már nem tudnak úgy megfogni az animék és magával ragadni, mert annyit láttam hogy észre veszem miből mi lett csipegetve és nem akarom ugyan azt 100x megnézni. De attól még ugyan úgy szeretem, és azért a listám szépen lassan nő ha olvasok új híreket és megtetszik valami.
Manga téren ugyan csak lelassultam, úgy fél éve pl. minden héten vártam a Narutot, de etéren is elegem lett. Hogy húzzák előttem a mézes madzagot már jó pár éve. De eltelik pár hónap, és néha bepótolok egy-két fejezetet, legalább nem kell hetente várnom hogy mi történik.
De nagyon tudtak hatni rám a jó mangák/animék. Nagyon bele tudtam élni magam és élvezni, főleg ha a zene is olyan volt. Természetesen megtanultam kifejezéseket animékből
de hát már ki nem.
Sok animének nagyon jó "tanító hatása van". Azok a rejtet dolgok, az életről stb. amit én nagyon szeretek. Mert rengetegszer bele gondol az ember és rágódik rajta, akár évekkel később is eszébe jutnak, és én az ilyet szeretem. Ami megmarad, elgondolkoztatja az embert.
Hogy észre vettem a változást magamon? Öhm jó kérdés, régebben biztos átestem pár változáson ami már a személyiségembe olvadt.
Bár hogy őszinte legyek, engem legjobban nem az animék, hanem a sok bugyuta fan is gyakran felidegesített. De hát, ez a közösséggel jár. Mindenki nem lehet értelmes és művelt.
Sajnos egyet értek ezzel.
Az amerikai képregény adaptációk is borzalmasan gyengék:(. Rozsomák mint csillogó szemű anime karakter... elég gyászos:D.
Ez most komoly? Utána fogok ennek nézni. Amerikaiak a Mangákat filmesítik meg (legtöbbször elég rosszul) a japánok meg az amerikai képregényeket ugyan csak rosszul? Miért nem marad mindenki annál ami jó...