Duma topic 8

[gman]

A rovarirtótol a hangyák elpusztulnak, de pár perc múlva megint mindenhol ott lesznek.
Az ecet viszont sokáig elriasztja őket.
De tehetősebbeknek fél kiló C4-et tudok ajánlani.

[STM]

A rovarok legyőzhetetlenek. Semmit nem tehetünk ellenük.
Nekik egy ksi c4 olyan, mint egy arcul köpés. Jó, egy-egy házból ki lehet őket írtani.. vagy kint eleht őket tartani. De ennél több nem telik tőlünk, és ez is csak néha jön össze.

Amerikában a tűzhangyákat is régóta pőróbálják megállítani, de csak egyre terjednek, és Gdat fentebbi Boci és Pipi részére utalva, úgy tönkretesznek egy-egy házat, hogy ott néha tényleg egyszerűbb továbbköltözni, mitn bármivel próbálkozni még a ház megmentése érdekében. A hangyákat persze emellett ki is irthatják... de addigra túl sok kárt tesznek, és amúgy is túl veszélyesek. 

[Rikan]

Rovarirtó mi? Telefújtam a házat azt nem lett semmi bajuk. Ezek talán mutálódott repülő hangyák. Kezdek félni. 

[Gdat88]

Abban a részben ezt direkt poénként tálalták és a fontoskodó hülye embereket parodizálták ki.

[Lille17]

Jó, nézzen megint mindenki hülyének.
Megint megnéztem az Avatárt, és igen, megint a hatása alá kerültem. Ott ugyanez volt a téma. Mi érdekében lehet ölni, tényleg van-e jogunk mindent kiirtani. Rendben, nem egy olyan hétköznapi témához kapcsolódik a dolog, mint a hangyák. De attól még nagyon kényes téma, mert a cél csak nagyon-nagyon kevés esetben szentesítheti az eszközt. Ha az Élet védelméről van szó. De csakis akkor.

[STM]

Hát jó, Gdat, lehet, hogy igazad van, részben, bár kétlem, hogy ott a fontoskodás kiparodizálása fontos lett volna , de bárhogy is, ha Gman egy faodúban köt ki a a családjával a háború után, a te hibád lesz...

Lille, te meg ne légy iylen kis... ilyen.
A természet nem egy érzékeny, kollektív tudattal bíró, síró, kedves kis lény. Elpusztíthatatlanul, gátlástalanul előretörő érzéketlen őserő, ami akár saját magát felzabálva, folyamatosan pillanatról pillanatra változva, pulzálva tör előre.
Az ember a szempontjából teljesne jelentéktelen. Mióta anno valami hal a  szárazföldre mászott kétszer kishíján kihalt midnen állat és növényfaj. A permvégi nagy kihalási esmeéyn a fajok vagy 90%-ával végzett. A természet lüktetve tört előre újra. Az éghajlat radikálisan változik az embertől fügegtlenül, hol pár ezer, hol párszáz, hol pár tízer évenként. Ha különösebben erőteljesebb hatás nincs, akkor is változik folyamatosan, ahogy az erősebb előre tör, a gynegébb eltűnik, fajok, egyedek, családok, rendek, osztályok... a természetnek mindegy.
Egyedül az ember szempontjából van jelentősége ilyesminek. Az ember elvei, és a változatosság, kifinomultság, szépség felismerése és értése révén... de akkor magunkat tessék sajnálni, ne a természetet.

[Gdat88]

Te tapasztaltad már, hogy bárki kijelent valamit, meg kell cáfolnod?
Relax papa.

[Micsudi]

Ez is meg lesz cáfolva
Ám igaz. Az élet utat tör magának

[STM]

Nem kell megcáfolnom. Francba!

De... általában az avatart meg ezt az egész álláspontot nem bírom, és, ha már egy fórumon vagyok, gondoltam ezt így kifejtem. Még akár egy jó beszélgetés alapja is lehet.

Amúgy nem feltétlenül a hangyairtáshoz, vagy az élet védelméhez kapcsolódik erősen, az biztos  
Csak mostanában sok iylemsit hallgattam.. zöld propaganda, vegatariánus maszlag, a háziállat tartás, tenyésztés és fogyasztás jogossága... meg iylesmi.

De, noha igazából ha éppen rám száll egy légy mondjuk a szabad ég alatt, azt elhajtom, és nem csapom le, a betolakodó nagyobb rovarokat kiteszem, és ha valaki eltapos egy csigát mondjuk az utcán, csak úgy, mert útban van, az bosszantani tud eléggé, kétlem, hogy igazán komoyl morális kérdés lenne végül is az, hogy kiírthatunk-e egy zavaró hangyakolóniát, ha tényleg problémás a jelenléte.  

[Lille17]

De, STM, én maradok ilyen kis.. ilyen.
Lehet tényleg a világ valami olyan felsőbbrendű dolognak a része, amit tényleg emberi ésszel nem lehet felfogni. Annyi mindent nem lehet megmagyarázni, ahogy ezt sem. A természet néha kegyes hozzánk, néha nem. Ahogy a sors is. Én érezem már akár állattal kapcsolatban is, hogy nem csak véletlenül jött létre, nem csak azért van, hogy legyen. Ez így önmagában nem elég indok az Életre. Mindennek és mindenkinek van valami célja. És akárhogy küzdesz ellene, beváltod.
(Mondják ezt a halál pereméről visszatértek.. érdekes ilyenekről olvasni )

Nem tartozom a szigorú "zöldekhez", itt is egy saját nézőpontot képviselek, mint úgy általában mindenben. 

Érdekes,  első sorban  nem is erre akartam kihegyezni a dolgot. Hanem az idióta emberi konfliktusokra. De így is tetszik a dolog.  

[A-chan]

A természet kegyetlensége tény... Amikor gimiben az angoltanárnőnk behozott egy NatGeo filmet, mindenki azon volt kiakadva, hogy miért nem siratom el a szarvast ha megeszik a farkasok... Pedig mekkora állatbarát vagyok... Én meg erre, "ti meg miért nem siratjátok el a farkast, ha éhen pusztul?"
mégis kiviszem a pókot és a hasonlókat az udvarra, ahelyett, hogy lecsapnám egy papuccsal

[STM]

Mi elegendő indok az életre? Az, hoyg egy hangya ideoda megy ameddig, teljesíti a programot mint egy ksi robot, aztán meghal, az elég? Ha egy másik állat eszi meg, az elég ok?  Azok csak hangyák. A természetnek tök mindegy. A hangyának is tök mindegy. Valami nagyobbnak a része lenne? Még ez sem változtat semmin ezzel kapcsolatban.

A sors, egyfajta előre kikövezett út létének feltételezése pedig alapvetően vonja kétségbe az ember emberségét, szellemiségét, a szabad akaratot, hogy bármi is múlik rajtunk, és még egy sor más dolgot. Ilyesmi nem lehet, mert az emebr nem lenne ember, és semminek nem lenen értelme.
Egyébként is, annyi szerencsétlennel lehetne példálózni valamiféle sors-szerűség ellen beszélve...
Na persze, ha azt el is fogadnánk, hogy nem cxsak véletlenül, vagy azért lett a hangya, hogy legyen... mi van akkor, ha épp kiirtja valaki, mert útban van? Min változtat ez? Ha a fajokról beszüélünk, akkor ott a sok kihalt, tovább nem fejlődött faj is. Van-e véletlen? Miért ne lenne. De ez semmiféle nagyobb értelmet, egy nagyobb egészt nem von kétségbe.

[Lille17]

Jaj, a sors, a sors. Én ezt mindig úgy fogtam fel, hogy:
Vegyük a szonettet.
 A forma,a  szerkezet adott, ha eltérsz attól, akkor már nem lesz szonett amit írsz.
De a tartalom, amiről a mű szól rajtad áll. 

A szabad akarat pedig a legnagyobb erő, amiről csak beszélhetünk. Eszemben sincs kétségbe vonni.

 Vegyük a buddhistákat pl., akik szó szerint a légynek sem ártanak, mert a reinkarnáció miatt hatalmas bűnt követnének azzal, ha nem tisztelnék a természetet. Figyeld meg, hogy az ókorban minden egyes népnél kulcsfontosságú volt az Élet tisztelete.

[STM]

Nem volt az. A legkevésbé sem igaz ez így.
Sok ókori népnél volt így, enynit mondhatunk ki. És ott sem különíthetjük el az emebri látásmód által adott értéket valami objektív-értéktől. A természet számára egy egyed "sorsa" semmilyen szempontból nem sokat jelent. Ha máshogy lesz, hát máshogy lesz, a véletlenek sodrása űzi előre, mindenféle rendszer nélkül meg-megújulva. Ha az evolúcióban lenne bármiylen nagyobb célhoz való törekvés... nos, ingoványos talajra tévedtem, mert bizonyos értelemben úgy vélem van. Tervezettség, kétlem, de cél, törekvés, valamiféle harmóniához való törekvés, akár véletlenszerűen, és konkrét tényleges cél nélkül  igen. Ezt a világon szinte midnenben megfigyelhetjük.
De ebebn már csak idézőjeles eszköz az evolúció, aminek alapvető működésén, egy-egy faj, vagy akár nagyobb állatcsoport "sorsának" véletlenszerűségén, és az egész impulzivitásán nem változtat.

A buddhistákat meg nem bírom, szóval mondjanak amiket akarnak. A nihil, mint végső cél? Undorító. Ami nekik kell az nem boldogság, csak egy kőéhez hasonló gondtalanság.
A fene nagy tiszteletük más élőlények iránt meg oylan, amiylen, de még ők is esznek leölt lényeket, amiket csak erre "hoztak létre". Pedig bizony, a lélekvándorlás során megjárják a növényi szintet is. Hoyg tiszteletteljesen teszik, mindegy, célszerűségből ölnek, és befolyásolják az életet. Vagy támogatják ezt. Miben különbözik ez a hangyák kiírtásától?

[Gdat88]

Szerintem az az élet értelme, hogy mindenki járja végig a saját útját és tegye meg amit csak ő tud hozzáadni a világhoz. Én ezért tartom magam értékesnek, mert ezt csinálom és ezért kevésbé értékesnek azt aki minél jobban megalkuszik és csak a biztonságra törekszik. Aki nem tart már semerre és csak a fájdalma enyhítéséért él, pl. alkoholisták, drogosok.
Aki utálja amit csinál, pl a munkahelyén az is ilyen, nem mer más útra térni és csak várja, hogy vége legyen.
Aki nem tudja élvezni az életet és várja, hogy csak elmúljon, azt az állapotot szerintem csak a haldoklás szóval lehet megilletni.

A szarvast meg kell becsülni, mert halálával egy nála felsőbbrendűbb lényt szolgál. Így van ez az emberekkel is. Hallottam egy nagyon kedves idézetet. "Legyen terved az életedre, mert ha nincs, másnak majd lesz."
Mindenki egyenlőnek születik szerintem, de onnantól kezdve önmaga határozza meg az értékét.