Duma topic 8

[jodika]

Hát igen manapság már az üzemanyag is drága.  
Bár inkább az a kérdés, hogy manapság mi NEM drága.
Én is szeretnék egy saját kocsit, de jelenleg ez sajna nem fog menni.  
A sebesség tényleg jó dolog, csak nem friss jogsival.
A vezetésnél nagyon sok minden a rutinon múlik. ( apu mindig mondja, hogy tudjam mihez tartani magam )
Meg előbb meg kell ismerni a kocsit.  
Utána lehet nyomni padlóig.

[Manesz]

Na én meg miután egy tankcsapdaszámot végighallgatok a zebra előtt állva hogy mikor engednek át és egyszer csak elindulok hapikám meg befékez dudál aztán neki áll feljebb, de így (egy Tesco-ba való ugrással) 15 perces hazautam (gyalog) 20-25 perces lesz mert a Tesco-hoz is át kell menni az úton.

Én meg amúgy örülök h anyám végre elhúzott a búsba, nem hallgatjuk naponta az ordítozását, bár most olyan hülyeségeket ír a válóperbe...

[jodika]

Anyám nagyon tud vezetni, néha félek a kocsiban mellette lenni.
Remélem hogy tudok majd úgy vezetni mint ő.
Bár szerintem annyira nem lehet nagy szám megtanulni.
Meg idővel ráérez az ember, nem?

Persze, idővel ráérzel nyugi.
Anyud biztos mindenben segít majd Neked.  

[heo]

Stance!

Ajanlom figyelmedbe a tekozlo fiu tortenetet.
Egyebkent, hogy merre halad a kapcsolatod a sajat szuleiddel az csak rajtad mulik.
Fogadd meg a sajat tanacsod es valtoztass rajta, mert kepes vagy ra csak igazan akarni kell vagy csak tenni erte.
(Bocsanat, de most nincs ekezetem.)

[Gabesz]

jodika: Azért van a jogosítványuk meg mert mindenkit ki tudnak kerülni az úttesten.

Igen, így van.

Azért én ha megszerezném a jogosítványomat, hát... A sebességet nem hanyagolnám.

Csak ma már az üzemanyag is irtó drága,...

Pár napja kérdeztem anyámtól hogy milyen autót vesznek nekem... De felvilágosított arról hogy ez nem így működik.

Hm majdnem lemaradt a lényeg...

Hogy azért van a jogosítványuk? Ez egy marha nagy tévedés... Az hogy megkapod a jogsit, az csak annyit jelent hogy megvan a kellő tudásod, hogy autót vezethess forgalomban!

Első autónak ajánlok egy nállad öregebb autót lehetőleg minél kevesebb elektronikával.. Azzal megtanulsz vezetni, meg egy kicsit autót bütykölni... De ABS-es, meg a sok ilyen 3 betűs cuccossal nem fog megtanulni senki normálisan.. Azzal nem vezetni kell, csak irányítani merre menjen a kocsi...

Amúgy az lenne a legjobb ha általános iskolai tananyaggá tennék a KRESZ-t... Az elektromos bringára moped jogsi kéne, a bicajhoz meg KRESZ viszga papír... Problem megoldva...

Anyám nagyon tud vezetni, néha félek a kocsiban mellette lenni.
Remélem hogy tudok majd úgy vezetni mint ő.
Bár szerintem annyira nem lehet nagy szám megtanulni.
Meg idővel ráérez az ember, nem?

Ha félsz mellette akkor az már nem jó vezetés...  Amúgy bele lehet jönni a jó vezetésbe is... Majd amikor azt hallod az utastól, hogy másnál félni szoktam, de nállad nem féltem, meg jól vezetsz, élveztem az utat, akkor már mondhatod hogy jól vezetsz... De ha már fél valaki az utasok közül, akkor ott valami nem okés...

[Saphira]

Mi az, hogy csak rajtad múlik a kapcsolatod a szüleiddel? Igen, biztos rajtad múlik, ha olyan apád van, akihez mindig csak alkalmazkodni kell, de semmi áldozatot nem hozna érted, aki minden hülyeségért kiabál, illetve hetekig nem is szól hozzád egy szót sem. Igen, valószínűleg mindez csak rajtad múlik.

Én meg ajánlom figyelmedbe a Mérgező szülők című könyvet. Rendkívül tanulságos, és rávilágít, hogy az esetek többségében a szülő a felelős a megromló kapcsolatokért, és sokszor a gyerek a fiatalkorában szerzett sebeket fél életén át cipelni fogja.

[Loah]

Stance!

Ajanlom figyelmedbe a tekozlo fiu tortenetet.
Egyebkent, hogy merre halad a kapcsolatod a sajat szuleiddel az csak rajtad mulik.
Fogadd meg a sajat tanacsod es valtoztass rajta, mert kepes vagy ra csak igazan akarni kell vagy csak tenni erte.
(Bocsanat, de most nincs ekezetem.)

Bocs, de ez instant baromság. Valószínűleg nem ismersz - vagy csak nem éltél huzamosabban - olyan embereket/emberekkel, akik ilyenek.
Nem mondom, hogy csak a szülőkön múlik, de alapvetően a gyerekek személyiségét a nevelés (plusz külső behatások) határozzák meg. Ha a gyerekben 17 éves korára ilyen szintű érzelmek alakultak ki, akkor az baromira nem rajta múlik, és nem is neki kell változtatni rajta.

Na, megkaptam a komolyabb témámat, köszi .

Szerk: Saphi: Pacsi! 

[Stance]

A neveltetésemből adódóan bizony voltak nagyon sokáig gondjaim. Gátlásosság, szorongások, kisebbségi komplexus, de szerencsére ezt sikerült legyőznöm; kinőnöm olyan 16,5 éves koromra, bár néha-néha a személyiségem még mindig előjön és eltévedek a sötét erdőbe, avagy a gyűlölet és harag világában.
Ó, hogy én aztán már mennyiszer próbálkoztam jobb útra téríteni a kapcsolatunkat az apámmal... de elegem lett, nem fogok többet alázkodni és nyelni, mert hát neki akkor vagy fasza gyerek, ha kussolsz és bólogatsz.
Én alapból úgy hiszem, hogy nem a vér szerinti családod az igaz családod, hanem akiket te választasz családul. Én magamért születtem, nem pedig egy robot vagyok, akit anyámék csináltak. Egyedül jöttünk, egyedül megyünk tovább...
Gman, attól, hogy utálom apámat még boldog vagyok és teljes életet élek

[Szabika]

uchihamasashi: Egy jó tanács: Ha nő vagy és akarsz megtanulni vezetni akkor kivételesen csak nő taníthat......jó esetben férfi és ezt azért mondom mert nálunk mindenki jól vezet és a legjobban bátyám aki mellett félek persze kezdett tanítgatni engem és ( 15 évesen ) sima területen már tudok tolatni parkolóba beállni meg ilyenek tehát már az alapok megvannak mert úgy érzem 2 év múlva ha megakarom szerezni elméletileg semmi gond sem lesz de gyakorlatilag meg gyakorolnom kell. Tehát még 2 évem van erre .

Nevelés: Én bevallom hogy elkényeztetett gyerek vagyok. Nem szégyellem már meg szégyelltem és szerencsére kinőttem 1 éve ( hála égnek 14 éves voltam de ez sok ). Minden nap megköveteltem a csipszet meg a kólát míg a felső fogsorom tönkre nem ment. Folytattam tovább -.-''. 2-3 hónappal a 14. születésnapom előtt koronát kaptam ( fogam miatt ). Megbántam mivel nem hallgattam a szüleimre mert mindig kivertem a hisztit mikor nem kaptam meg amit akartam. Ebből szerintem sokat tanultam és figyelni fogok.

[Manesz]

én meg szeptember óta kb 30 flakon két literes cocát ittam... Ha meghalok a koka csődöt jelent, illetve a saját halottjának tekint majd

[heo]

...

Ezzel nem fogok vitába szállni, nem is lenne értelme.
Mindenki máshonnan jön és mást hoz magával, de nyilván nem vagyok naiv, ha úgy gondolom az általad említettek ellen lehet tenni.
Mi az, hogy csak rajtam múlik a kapcsolatom a szüleimmel, nos úgy gondolom, hogy nem a semmiért vállalt be egy gyereket tehát nyilván volt vele valami célja, ha ezt vesszük alapul, akkor kijelenthetjük, hogy szeret téged, de legalábbis ragaszkodik, kötődik hozzád valamilyen szinten.
Az a te feladatod (Már, ha tenni akarsz a változásért.), hogy cselekedeteiddel erre emlékeztesd, akkor is, ha úgy érzed gyűlöl, ha nem megy, akkor ott a vége, újra meg kell ismerned, hogy ki is ő valójában, rájössz, hogy ő többé nem apuci aki bármit eltűr, hanem az apád aki bár mindig szeretni fog, de mivel látja, hogy felnőttél több igényt és feltételt támaszt a viselkedésed irányába. (Akárcsak a nagyvilág amire próbál felkészíteni, mert örökké nevelni fog, akkor is, ha rosszul csinálja.)
Szerintem ilyen téren csak rajtad múlik, hogy milyen kapcsolatod van egy érdektelen apával vagy egy szótlan anyával, bár biztosan csak optimista ideának tűnik amit mondok.

(Ezek személyes tapasztalatok ennél fogva nem tudok belőle Stance vagy bárki más helyzetére (A helyzet helyzetére. ) sablont húzni.)

Tény, hogy a szülők hazaviszik a problémáikat a munkahelyről a buszról vagy a sarki közértből és gyakran azokon verik le ezeket akik a legközelebb állnak hozzájuk, de mégiscsak tudja, hogy ki vagy még ha ez az adott pillanatban amikor éppen leüvölti a fejed nem is tudatosul benne.

...

Valóban nem éltem ilyen emberek között, mert, ha ilyesmi kezdett kialakulni változtattam rajta. (Vagy legalábbis így hiszem.)
A mai napig bármit beáldoznék a családért abból ami az enyém vagy annak mondható.

...

Ez a családos dolog érdekelne.
Kiket gondolsz pontosan a családodnak?

[Aes Sedai]

Óh, a drága jó szülők. Egy valamihez értenek igazán, de nagyon: amikor az emberi fia nyakig ül egy vödör szarban, még jóóól felrázzák a vödröt, hátha felcsap az anyag a fejed fölé. Csak, hogy ne unatkozz. -.-

[jodika]

Ohhh ez a kóter rosszabb mint a börtön, de komolyan mondom. 
4.-es vagyok és mindenről be kell számolnom, hogy hova megyek, és ha azt mondom magánűgy nem fogják fel.
Nah de mind1 is remélem hamar elhúzhatok innen.

[hanii]

Nah én is belekezdhetnék a saját "családi" beszámolómba... De inkább nem, annyit mondok, hogy tényleg sok múlik a szülőkön, hogy ők hogyan alakítják a kapcsolatot a gyerekkel, illetve mennyire nézik a gyerek igényeit. Itt én nem a kólára meg a Nike cuccokra gondolok. Teljesen másra.
Viszont a "gyerek" is tönkre tudja tenni a kapcsolatot a szülőkkel akár egy pillanat alatt is.
Sőt, el is tudja érni, hogy az a kör, amit ő a családjának tekintett, -immár felnőttként, tehát van gyereke is- fullra semmibe vegye őt, sőt, mondhatni kitagadja a családból. És az illetőnek nem marad kire támaszkodnia, hiszen még a gyerekével sem olyan jó a kapcsolata. Mind ezt feladta egy olyan személyért, aki végig kihasználja, átveszi felette az irányítást, parancsolgat, holott ő egy semmi az illetőhöz képest, de az illető ezt nem veszi észre.
És igen, amikor tényleg hatalmas a sz*r, senki sincs ott, hogy segítsen.. Még a barátok se. Ők is elvesztek a ködben.
És kitudja, hogy ennek mi az oka?
Talán még gyerekkorból valami nagy "bibi"? Esetleg már felnőttkorban csalódás?

Nem akarok itt beleszólni senkinek a gondolatmenetébe, amúgyis furcsa, hogy egy 14 éves lány osztogasson tanácsokat huszonéveseknek.. De nekem bárki elhiheti, hogy a szülőket (persze ha normálisan viselkednek - gondolom érthető, hogy mi az a normális, nem olyanra gondolni, hogy nem enged el bulizni meg ilyenek..) meg kell becsülni, és figyelembe venni a tanácsaikat. Még akkor is, ha nem tűnnek helyesnek. Különben meg lesz az eredménye.. És nem csak magát teheti tönkre, hanem másokat is lelkileg. Egyeseknek a gyerekkorát, másoknak talán az egész életét, vagy az öregkorát.

Ennyi volt az okoskodásom. Nem csak a hasamra ütve próbáltam kombinálni, nem kitaláltam az egészet, mielőtt bárki azt hinné. 

[Lille17]

Szerintem senkinek sincs  a szüleivel idilli kapcsolata. Bár szerencsére az enyém teljesen normális. Néha előfordul felénk  is, hogy igazságtalanul kapok ki, esetleg azért, mert éppen haraggal jöttek haza, vagy amikor látják, hogy valami bajom van, még mintha direkt, rám zúdítanak egy adagot.. De amellett ők neveltek föl, ők hallgatták végig  a bajaimat, ők szeretgettek ha kellett, sokszor ők noszogattak, ők tereltek a jó irányba, ők biztosítják, hogy úgy élhetek, olyan szellemben, ahogy most.
Sokszor kaptam indokolatlanul kemény szidást, sokkal szigorúbban bánnak máig is velem, mint a húgommal-én már kiharcoltam neki a lehetőségeket. Mivel a családunkban mindenki erős karakter, a húgommal is előfordulnak csetepaték, ilyenkor is mindig én kapok a fejemre.
De ez tesz erőssé. Sokat meg lehet tanulni az emberekről, ha közösségben élsz. A család a legkisebb közösséged, ahol a legtöbb időt töltöd. Itt történnek veled általában a legfontosabb események,ha valaki a családod része lesz, onnantól kezdve feleltek egymásért. Mindenki felel a másikért-még a gyerek is a szülőért. A gyerek is neveli a szülőt, akármennyire is furcsán hangzik, én így tapasztaltam.
Ezért vagyok baromi szerencsés, hogy teljes családban és szeretetben nőttem fel. Ezzel olyasvalamit kap az ember az élettől, amit nem lehet elvenni tőle.