Aki azt mondja, hogy jó lenne a katonaság az mondja a szemembe is és állon vágom.
Kb. 1 hónapja veszek részt, tiszta katonai jellegű kiképzésben, az egész egy jó buli lenne ha nem lenne az állandó pszichikai nyomás. Persze, akárki lenyom 70 fekvőt, ha tudja, hogy utána pihenhet. De amikor egész nap minden apró rezzenéséért viszik futni vagy fekvőtámaszozni, akkor úgy elvész az ember motivációja.
Meg az ilyen apró finomságok, amikor egy pohár vizet ittam egész nap és kivisznek 10 km-t futni tűző napon dombon felfelé.
Nagyon szép és romantikus dolog az egész, de amikor sosem tudod, hogy mikor lesz vége egy feladatnak és utána mit fogtok csinálni, akkor nagyon nem tudja az ember beosztani az erejét. Az állandó alváshiány a hab a tortán.
Meg persze a jó öreg vigyázzállás időtlen időkig.
És ezt még x évig csinálni? Na menjen az egész rendszer a...
Jó ez a demokrácia és király dolog civilnek lenni. Az emberek csak az előnyeire gondolnak az ilyen dolgoknak, de ott vannak a hátrányok is amikről nem beszélnek. Bár halkan megjegyzem, hogy tényleg megerősít testben és főleg lélekben. Csak fááááááj.
De valami természetellenes módon jól áll a gépkarabély a kezemben.
Hej élet, be gyöngy élet ennél szebb sem lehet.
