Ti mit gondoltok az ilyen nyávogós kis fruskákról?
Akik folyton nyavalyognak. Sikítanak, ha meglátnak egy pókot vagy egy kígyót. Akik meg vannak halva, ha belelépnek egy kis tócsába, mert szegény új cipőjük sáros lesz.
Akiket ha kitennének az erdőben, fél óra alatt meghalnának, mert belefulladnának a saját könnyeikbe, vagy ha harcolni kéne - mondjuk háborúban, csatában - azért nem mennének, mert letörne a körmük.
Akik nem tudnak magyarul beszélni, mert a rózsaszínt pinknek ismerik, és csak annyira telik a szókincsükből, hogy cukcsy, mukcsy, arcsy...
Hát...pl elküldeném őket valami cserkész-, úttörő-,
Hitlerjugend xD stb táborba, fejlődni egy kicsit. Meg persze hosszasan elbeszélgetnék a kedves jó édesapjukkal, hogy a gyereknevelés nem csak abból áll, hogy teletömjük a kiscsajt drága cuccokkal, meg sok pénzzel, hanem emellett nem árt némiképp
életképesebb példányokat nevelni, mert a jóléti társadalom csak addig tart, amíg béke van és punnyadás.
Am meg a háborús részét illeti, szerintem pl. tesi óra helyett legalább az egyik gimnáziumi évben alapszintű katonai képzést kéne tartani. (neeem ilyen extrém Navy SEAL táborra gondolok, csak alapdolgokra, a legalapvetőbb ismeretekre, és lányoknak is, nem csak fiúknak.)
Beszédstílus javítására meg bőven elég párszor leüvölteni a fejét az egyednek.