Fene akarja ezt a rendszert megváltani, ezt nem megváltani kell, hanem letarolni, és újat csinálni helyette
De ezt hagyjuk inkább^^
Vegyél egy átlag 17 évest. Akinek a "t*ke tele van" azzal, h a nagyszüleivel találkoznia kell
Szerintem kortól függetlenül ahhoz bárkinek meg van a joga, hogy a töke tele legyen ezzel. A nagyszülőkön ugyanúgy múlik az egész. Vannak olyan nagyszülők is, akik nem hagyják élni az embert. Ez annyira egyéni dolog, családról családra változik. Lehet, hogy a példádban említett emberkének éppen hogy megvan minden oka arra, hogy ne legyen ehhez kedve.
nem hajlandó a családdal vacsorázni
Ez meg nem feltétlenül baj. Engem normálisan neveltek, mindig is jóba voltam a szüleimmel (persze voltak azért nagyobb nézeteltérések xD), de ettől függetlenül, én is, más is szeret néha egyedül lenni, én pl. kifejezetten szeretek egyedül kajálni.
Nem azért mert nem szeretem a családomat, hanem csak ez egy jó alkalom arra, hogy gondolkodhassak, meg így amúgy is gyorsabb, nem szeretek a kajálásra sok időt pazarolni. Beszélgetni anélkül is lehet.
a második váltott mondatnál hisztizni kezd és magára csapja az ajtót
Erre találták fel a pofont.
Viccet félre téve, ezen meg semmilyen közmunka nem fog segíteni. Csak a nevelés, az ami a családon belül zajlik. Az állam ezen semmilyen törvénnyel se tud segíteni.
Bekapcsolja a tv-t és megnézi,h hogy válasz miss hilton magának új barátnőt vmi showban
Ez szerintem is szánalmas... de ezen se így lehet segíteni. Itt az államnak azt kéne tennie, hogy betiltja a médiamocskot. (Igen, a cenzúrára gondolok.)
Másnap suliba megy és csak haverékkal dumál,
Ez nem hiszem, hogy baj lenne. Én is így csináltam, az iskolában a haverokkal dumáltam.
a tanár persze letojva és egy utolsó senki, aki h*lye és mit képzel,h egyáltalán a gyerekhez mer szólni
Ez megint jogos, de ezen se segít a szemétszedés, meg a szociális munka. Egyszerűen több jogot kéne adni a tanároknak a fegyelmezésben.
Kizárólag azzal barátkozik, aki a saját szája íze szerint gondolkodik és képtelen arra, hogy kilépjen a saját szemszögéből.
A barátait az ember általában pont a hasonló gondolkodás miatt válassza ki. Ez egyszerűen simán természetes. Az is lehet, hogy ez már biológia. Emellett meg, ha valakinek van igénye a vitákra, akkor keresi a kapcsolatot olyanokkal is, akikkel nem ért egyet. De ehhez kell ez az igény, ami vagy van vagy nincs. (Genetika, vagy az isten adja, nemtoom, de vagy megjelenik, vagy nem)
Na belőle lesz az, aki piszkosul elégedetlen az életével, mert ugye suli után kiderül,h a világ nem Neki van.
És? Ez veleszületett intelligencia kérdése: akinek magas az értelmi szintje, legkésőbb suli után (de lehet már előbb!) rájön erre. Ilyenkor vagy megpróbálja az életét úgy alakítani, hogy jobb legyen, beleszólni a világ dolgaiba, stb. vagy simán marad hülye, ami már előtte is volt. A katonaságnál legalább némi fegyelmet, tekintélytiszteletet tanulna, ennél többet kár lenne várni.
De nem, mert le kell mindenki mást nézni, aki egy picit is mást mond, mint ő.
Én ezt nem így látom: a legtöbb ember olyan magasról sz*rik minden komolyabb dologra, hogy eszébe se jutna az ezekről alkotott vélemények alapján megítélni másokat. Helyette inkább azért nézni le a másikat, mert pl. nem ugyanannak drukkol a Tahó Világban, mint ő. :S
Amúgy a katonasággal a társadalom felét vonnád csak be egy ilyen "hasznos" rendszerbe.
Miért? A nőknek is lehetne valamiféle katonai képzés. Könnyebb, kevésbé megterhelő, nem a harcoló alakulatoknál, hanem a háttérmunkában. A tiszteletet és a fegyelmet itt is meg lehet tanulni. És ez nem is egyedülálló dolog, pl. egy általam egyébként (más okokból) nem túlzottan kedvelt országban a nőknek is van dolga a seregben. Szerintem ezt jól teszik, mégha a legtöbb más dolgukat nem is.
Ahol szimplán fegyelem van, tekintélyelvű és nem belátáson alapuló. Emberré válásról van szó és nem fegyverkezelő, parancskövető robottá válásról.
Pedig az igazán veszélyes helyzetekben ponthogy erre van szükség. Nem csak háborúban, de nagyobb természeti katasztrófáknál is pl. Belátásra születni kell (genetika), a tekintélytiszteletet viszont meg lehet tanulni, tanítani. És nem is ártana. A tekintélyelvűség az, ami egy működő (nem a mai nyomorék) rendszert fent tud tartani. (De nem akarom megint visszaterelni a témát erre. Csak ezt még el kellett mondanom.)
Emberré pedig nem válsz, hanem születsz.
