Összességében nekem nagyon tetszett ez a fejezet, nem zajlottak olyan gyorsan az események és a kellő mennyiségű érzelmek mellet kaptunk néhány vicces jelenetet is.
Most vettem észre, hogy Lucy mamája ugyanabban az évben halt meg mint mikor a sárkányok eltűntek. Kíváncsi vagyok, hogy van e köze a dologhoz, vagy csak merő véletlen. Mashimát ismerve nem
De ez a jövő zenéje.
Azt a két libát legszívesebben úgy felrúgtam volna, nagyon bunkók voltak. Alapból nem mondunk ilyeneket. Natsu és Happy viszont aranyos volt letorkolták őket, hogy hallgassanak már. Lucy szerintem az elején csak azért nem sírt, mert nem tudatosult benne ez az egész dolog. Jó nem is voltak olyan jóba az apjával, ez tény, de ilyet az ember nem fogja föl teljesen egy ideig. Szóval teljesen megértem Lucyt, hogy nem kezdett el egyből bőgni.
Twilight Ogre céhmestere egy unszimpatikus volt az első képkockától és utána még jobban. Makarov nagypapi mikor bedühödött az nagyon királyul nézett ki és végre Erza és Mira is együtt harcolnak, nem úgy mint gyerek korukba
Ahhoz képest, hogy milyen nagy céhnek mondták az emberei, maga a céh épülete nem nagy, a régi Fairy Tailes épülethez képest biztosan.
Az az arc amit Natsu és Happy vág azon megmosolyogtam, de Makao és Wakaba pontszemű képén majdnem leestem a székről nevetéstől. Másik vicces a Landlady kölcsönvett ruhái és ahogy megragadta Lucy az egyik lábánál. Na azon is röhögtem néhány percet.
A szülinapi ajándékcsomagok nagyon szívszorítóak voltak, az utolsóba remélem egy arany kulcs lapul, mert hát igen olyan formája van annak a doboznak
Nagyon megható jelenet volt egyébként.
Happy és Natsu arca mikor meglátták a Lucy gönceit viselő Landladyt áááá nem is tudom szavakba önteni
A következő rész címe is tetszik. Vagy arra tudok tippelni, hogy a meló miatt ez a címe, vagy pedig megtudunk valamit Urtearről és Meldyről. Jó lenne erről is egy kis infó morzsa meg persze Gerardról is!
