Ms. Trager
Vendég
|
|
« Válasz #254 Dátum: 14 márc 14, 23:55:20 » |
|
Amnesia - The dark descent Az első, valamire való horror játék, amivel játszottam (legalábbis számomra) ez volt. Eleinte végigjátszásokat néztem róla, ami valóban nem a legjobb startolás, de motivációnak még csak-csak elúszik. De egyedül nem akartam neki vágni. Igazából nem arról volt szó, hogy ijesztő lenne. Ez számomra sose volt probléma. Egyedül viszont kicsit unalmasnak tartom, lényegében mindet. Sokkal szórakoztatóbb, ha legalább egy barát vagy rokon ül mellettem, és egymás reakcióin is el lehet nevetgélni. Nos, ez meg is volt. Maga a játék a Machine for pigs c. résszel ellentétben nem feltétlenül a történetre épít, legalábbis közel sem annyira, mint az előbb említett játék. Itt még a taktikázás is sokkal erőteljesebben van jelen, és kevesebb a mesélés. Talán ez az oka annak, hogy jobb lett, mint a másik alkotás, amiben sokan csalódtak, és nem igazán vannak tisztában azzal, hogy az inkább az esti mese kategóriába tartozna. Legalábbis szűken, tömören ez a lényeg.
Slenderman Alapvetően, amint olvastam az öltönyös úriemberről, azonnal megfordult a fejembe, hogy kipróbálom. Eleinte még izgalmas is volt, de utána kezdett egyre szokványosabbá válni a látványa, és már-már örültem, hogy végre összefuthatok vele. A menekülés sem volt túl nehéz. De az első benyomás fontos, és ez alapján, valamint az eddig kiiktatott játékok alapján valóban, az emlékezetesek közé tartozik.
De ez a két játék a második ill. harmadik helyen áll. A helyzet ugyanis az, hogy az a kellő mennyiségű téboly, őrültség, betegség és izgalom nem volt meg egyikben sem, ami számomra annyira áhított volt, legalább egy játékban. Hiányoltam, és már kezdtem lemondani arról, hogy valaha lesz-e olyan játék, mint az...
Outlast Épp a szobából sétáltam ki, amikor egy nagyon aranyos, repedezett bőrű, foghíjas férfit pillantottam meg az öcsém monitorán, ahogy épp megerőszakítani akarja az operatőrt. Rögtön vissza fordultam és megkérdeztem, hogy mi a csuda ez. Akkor még nem tudtam, szóval a testvérem elmondta a címét. Tetszett, de az az igazság.... hogy két perc múlva el is felejtettem. Itt-ott felmerült bennem, rá kéne keresni, rá kéne keresni, de igazándiból semmit nem tettem az ügy érdekében. Aztán az iskolában épp egy filmet néztem, amely nagyon emlékeztetett az Outlastre (Grave Encounters 2). Mivel elragadott a hév a film láttán, és szerettem volna bele élni magam, mit adok mit nem, kikönyörögtem, hogy leszedjük (50GB-nyi anyagot töltöttem le a torrentről, és mivel nem seedeltem, épphogy megúsztuk a kitiltást, azóta nem igazán mernek az nCore közelébe engedni). Aztán természetesen 2 hónap múlva rá is került a gépre. De akkor még nem próbáltam ki. Vártam, hogy akadjon valaki, aki velem együtt izgul a játék végigjátszása alatt. Első páciensem az öcsém volt (rendkívül jól bírta), de sajnos a generátornál máris elakadtunk, úgyhogy én kilőttem a gépet, és átjöttem a mostanihoz, hogy olvasgassak egy kicsit. Azután tört ki a baráti körömben (elég szűk, már ami az e témában érdeklődőket illeti), hogy össze kéne jönni, és egy játékos éjszakát rendezni. Meg is lettek a jelentkezők... és mekkora tolongás volt! Az osztálytársam és én voltunk azok, akik neki vágtak, újra. Végül 4-5 óra alatt eljutottunk a mi kis diploma nélküli "doktorunkig", de mivel az ágy sarkába szorított, úgy gondoltuk, hogy hajnal három óra révén inkább kihasználjuk a helyet, és mi is fekszünk aludni.
Azóta nem játszottam vele, ez múlthéten volt. De remélem, hogy hamarosan jön egy áldozat, aki hajlandó folytatni. Egy problémám volt vele, ami most is jelen van. Bár magyarok a dokumentumok és jegyzetek, a páciensek és egyéb karakterek által csivitelt szöveg sajnos nem jelenik meg. Számos oka lehet, de egyik sincs olyan szinten, hogy én azt képes legyek orvosolni. Tehát amint sikerül megoldani, csak ezért, újra kezdem az egészet.
Hogy miért a kedvencem? Nos mint már említettem, grafikacentrikus leányka vagyok, tehát ami megfogott, az első sorban ez volt. Másodszor maga a megjelenítés és a történet, a környezet és a helyszín volt az, ami egyszerűen levett a lábamról. Mennyi éven át vártam én már azt, hogy egy pont ilyen jellegű játék kerüljön a gépünkre, és annyi év után végül sikerült is.
|