Nekem törpehörcsögöm volt, de 1.5 évesen elpusztult daganatos megbetegedésben.
Pedig annyira édi dolgokat csinált!Pár hetesen mindig meglógott a ketrecéből.(na igen szegény kis állatka egy óriási 3 emeletes palota ketrecben lakott
)A napjainkat azzal töltöttük olyankor,hogy a konyhában a berendezés mögül megpróbáltuk kiszedni.Csalogattuk almával,sajttal mindenfélével,ám végül mindig előkerült.Amint megnőtt már nem fért ki a azon bizonyos rácsok között, (igaz addigra már bedrótoztuk) így nem féltettük többet.
Egy nap viszont én hagytam nyitva a drága ketrecét,és anyáék szobájában kötött ki.Felmászott a könyvespolcra,majd nekilátott a tipikus hörcsög elfoglaltságoknak,vagyis könyveket rágcsálni.Apa persze észrevette,a zseblámpájával odament és megragadta Puffancsot.A legnagyobb kárt talán akkor tette, mikor anya táskáinak belsejét rágta szét.
Amúgy az állása a "légtornász" volt,mivel a "plafon" rácsain meg a falakon szeretett mászkálni.Az emeletekre sem a lépcsőn ment fel,hanem annak az oldalán.
Mint minden normál rágcsáló ő is koptatta a fogait,csak éppenséggel a rácson.
(a csúszós rácson valljuk be ez elég nehéz lehet) Egyszer tettünk be neki fát,de rá se hederített.
Meg persze a mókuskerék....
A répát ki nem állhatta,egyedül az álmát ette meg ami lédús (adtunk neki paprikát is,de én attól féltem mi lesz vele)
a magvakkal meg nem volt különösebb baja.Na meg a sajt....
1 éves korában felfedeztem egy dudort a mellkasán.Elvittük az állatdokihoz,ő azt mondta ez rágcsálóknál eléggé gyakori,műteni nem érdemes,valószínű pár hónapig még eléldegél. 4 hónappal az ítélet után,húsvét hétfőn elpusztult.
És igen,Pufi volt az első (és egyelőre utolsó) háziállatom
( R.I.P.)