OFF: Nekem is beteg humorom van, bár ez nem a szavaimban, inkább a tetteimben mutatkozik meg, amit a fórumon nem tudok produkálni, meg a vicceim sem jönnek át, szóval így jártam.
ON:
Mina-sensei szeret itt lenni.
Milyen jó, hogy van!
Amúgy hiányzik a japán... vettem is egy könyvet, Lingea: Japán társalgás. xD Oké, ezek az úti nyelvkönyvek rémesek, de vannak benne dolgok, amiket az életben nem tanulnék meg máshogy. Sajna a japán egy gyönyörű, de piszok nehéz nyelv.
Ettől függetlenül kimennék Japánba.
Akkora igazságtalanság, hogy van egy cserkész osztálytársnőm, aki kimegy egy hónapra Japánba a cserkészekkel dolgozni. Egy szót sem tud a nyelvből, de angolul van a program, szóval.
Amúgy ez az egész neki fél millió forintba fáj. Ő fizet, hogy dolgozzon. Ha lenne annyi pénzem, gondolkodás nélkül kifizettem volna én is.
Bár cserkész, az nem vagyok. De akkor is, egy hónapig fél millió forintból?
Egy turista egy hétig nem él meg ennyiből, szóval, ha azt veszem iszonyat nagy mázlija van.
Azonban ő nem haverkodott össze japánokkal, neki nem ajánlották fel, hogy lakjon velük, ha odalátogat. Nem kapott ajándékot a japánoktól (még egy csomagot is küldött egy lány nekem postán, aminek a feladása 1500 yen volt. :O ) és nem is adott a japánoknak saját készítésű rajzokat, amiket aztán elvittek magukkal haza.
Nekem ez mind megvolt!
Szóval, ha belegondolok: talán soha az életbe nem jutok el Japánba, de a darabjaim már ott vannak. Egy páran legalábbis őrzik az emlékemet, én is az övékét.
Van egy japán kütyükkel teli dobozom. Olyan nekem, mint egy kincsesláda.