Dalszövegek, Versek, Idézetek, Nyelvtörők...

[Stance]

,,Szerzetesek, még hogyha rablók és útonállók kétélű fűrésszel fűrészelnék is le egyik tagotokat a másik után; amelyikőtök ettől haragra gerjedne lelkében, az nem követi az én tanításomat. Még ebben az esetben is ezt kell erősítgetnetek magatokban: "Elménk nem fog helytelen irányba tévedni, egyetlen rossz szót sem fogunk kiejteni, jóindulatúak és együttérzők maradunk, nem táplálunk gyűlöletet szívünkben. Ezt a személyt barátságos érzülettel fogjuk áthatni, s tőle kiindulva az egész világot barátságos érzülettel, végtelen, határtalan, mérhetetlen barátság és szelídség érzületével fogjuk áthatni." - Buddha

[rencsacsa]

Íme, az egyik kedvenc versem, még suliból (főleg az utolsó versszak tetszik):

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

[Luna-san]

Tegnap este fél 11-kor írtam egy kis semmiséget.De ebben gyakorlatilag benne van,milyen képem van a világról.

  Ha azt mondom:műalkotás,a legtöbb embernek egy rajz,egy festmény,egy szobor,netalántán egy vers ötlik az eszébe.
Pedig valójában,a legtöbb csoda mind kézzel megfoghatatlan dolog.
  Gondoljunk csak a légkörre,ami körülvesz,a napfényre,ami nélkül nem lenne élet,s a hajnalra, mely az új nap reményégét hordozza magában.
   Ha igazán akarjuk,mi is részesei lehetünk a csodáknak,csupán nyitott szemmel kell járjunk.
Becsüljük azt,ami körülvesz,s legfőképpen becsüljük önmagunkat.

Minden embernek hinnie kéne,hogy a világ egy műalkotás.
Minden embernek TUDNIA kéne,hogy ő maga a műalkotás.
Még akkor is,ha a valódi értékek a tökéletlenség homályába vesznek.

[pfpl]

Hali.
Nem tudja valaki a naruto shippuden pl. a 219-edik részének a főcímdalának az előadóját és címét???
Megköszönném.

[Zemori]

--- Nekem ez a legvége miatt tetszik igazából. Nem mindennel értek egyet benne, az étkezés részével pl nem mindenhol.
És nem hiszem, hogy feltétlen a 90-előttiekre vonatkozik ez. De sokan tényleg kihagytak eddig valamit...

Valami facebookos szöveg, ami azért megtetszett picit.

"AKIK 1990 ELŐTT SZÜLETTEK, AZOKNAK KÖTELEZŐ VÉGIGOLVASNI - NAGYON IGAZ !!!
Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!

Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval.

És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek!

Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt.

Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.

Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.

 A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek.
Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk.

Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak..."

[Saphira]

Ez jó.

Gondolj csak bele, akik 1320 előtt születtek, kész csoda, hogy életben maradtak. Akkor még nem léteztek élelmiszermérnökök, ÁNTSZ-ről még hírből sem hallottak, így azt ették, amit éppen egészségesnek és jónak gondoltak. Abban az időben még nem tudhatták mi az a sabin-csepp és salk-vakcina, sőt fenilketonúriára sem tesztelték őket születésük után azonnal. Szülőszoba sem volt! Sötét szobában, orvosok híjján vének és kuruzslók segítségével jöttek világra vérben és mocsokban. Nem volt gyógyszer a cukorbetegségre, a TBC-t ördögök okozták és fogalmuk sem volt arról, mi az az immunterápia. Akkoriban nem tudták felsorolni a vízben és zsírban oldódó vitaminok mindegyikét, de hitték, szegényes táplálkozásuk kielégítő szervezetük számára.

És mikor hat évesen dolgozni mentek a földekre, nem hogy 50 faktoros naptejük és napszemüvegük nem volt, de sokszor még tiszta ivóvizük sem. Azért az nem volt semmi. Ők nem nagyon unatkoztak, s ha tehették, kimentek a szabad ég alá. Igen, ki! Egész nap kint voltak, pásztorkodtak, libahajcsárkodtak, rosszabb esetben a földeken kapáltak. Ha messzebb kerültek otthonuktól, szeretteik csak sejthették, hogy még élnek - mivel átfogó oktatás nélkül - írni sem tudtak, nem hogy levelet!

Minden idejüket a sárban, a földeken és az erdőben töltötték. Nem lettek kiütésesek és allergiásak, igazából azt sem tudták, mi az az allergia. Ha mégis valami betegséget elkaptak, fogalmuk sem volt a forró citromos tea gyógyhatásáról vagy az aspririn és panadol jótékony erejéről, így próbálták legjobb ismereteik szerint, számukra régi barátokként kezelt növényekkel gyógyítani a bajokat.
Ők tudták mi az a pollen, azaz virágpor, mert egész életüket a természetben töltötték, mindenkinél jobban ismerték az őket körülvevő környezetet. Ellesték a számukra oly kedves, mézadó méhektől a növények megtermékenyítésének módját; búza, alma, körte és mindenféle állatfajokat tenyésztettek ki, melyek még ma is léteznek, s melyek még ma is visszatekintést adhatnak a régmúltba.

Ha elestek, megsérültek, nem sírtak. Nem volt idejük sírni, nekik dolgozni kellett. Egy kemény világban nem volt helyük a gyengéknek. Ha eltört valamelyik végtagjuk, vagy betört a fejük, jobb esetben szerencsésen meggyógyultak és hálát adtak a Jóistennek, rossz esetben korszerű ellátás hiányában meghaltak. Gondolták, ez így van rendjén. Aki nem tud egészségére vigyázni, magára vessen.

Mivel erősen hittek a keresztényi szeretet és tetsvériség eszméiben, nem gyepálták el egymást. Inkább összefogtak, s értelmetlen veszekedés helyett együtt harcoltak az életbenmaradásért. Ha mégis megtörtént a verekedés, nem panaszkodtak miatta. Az erős győzött, a gyenge veszített. Hozzászoktak a hierachiához, hiszen születésük óta érezték magukon földesuruk nemes családjának égő tekintetét.
Ha súlyos konfliktusba kerültek egymással, a szemet szemért elv érvényesült. Akkoriban viszont nem ismerték a törvényes bíróság, az alkotmány és az egyenlőség rendszerét. A nagyok dönöttek a kisebbek sorsáról. Ha loptak, kezükkel fizettek vagy a hóhér felkötötte őket az első fára.

Vigyázniuk kellett arra is, nehogy hitükben megbotoljanak. Nem hihették azt, amit akartak, nem csinálhatták azt, amit szerettek volna. Mindenki szigorúan keresztény volt és szigorúan azt tette, ami a dolga. Ha mégis vétkeztek volna, könnyen az inkvizíció padjaira kerülhettek - ahol számos kínzást: kínai harangot, kilencfarkú macskát, vízkúrát vagy a kutat kellett elviselniük - feleslegesen ugyan, mert innen nem volt menekvés. A hitetlent vagy vízbe fojották, vagy tűzzel égették hamuvá.

Sigorú társadalmi hagyományok uralkodtak. Nem volt szabadakarat vagy választás. A fiatal lányok feleségül mentek ahhoz, akit kiválasztottak nekik, és lehetőleg minél hamarabb gyermeket szültek. A fiúknak hamar férfivá kellett serdülni, így nem ismerhették a gimnázium és az egyetem boldog diákéveit. Ha valaki nem felelt meg az elvárásnak, kinézték a csoportból.
Soha nem játszhattak nintendóval, ám ők ugyanezeket a kalandokat átélhették az életükben is. Nem hallgattak rádiót és magnót, de annál jobban virágzott a népzenei kultúra. Mindenki tudott énekelni, nem csak zenét hallgatni.
Nem is fociztak. Azt sem tudták mi az a foci, de ismertek más, régi játékot, melyek talán már régesrég feledésbe merültek.

Étkezési szokásaik még Schobert Norbi mércéjével mérve is hiányos és kevés volt. A hét nagyrészében csak tészta, tej és kenyér került az asztalra. Ünnepi alkalmakkor megízlelhették a hús éltető ízét is. S habár nem tudták mi az a csokoládé, banán, kukorica, burgonya, kávé, ananász, kókusz, chips, zacskós leves, rágógumi vagy gumicukor, nem szenvedtek diabéteszben és még hírből sem hallottak a rákról vagy egyéb civilizációs betegségekről.

És voltak barátaik! Nem hazug álbarátok, kik az első adandó alkalommal hátbaszúrnak, hanem igazi barátok. Olyanok, akik segítettek, ha éppen az egész falut leégették tatárok, törökök. Olyanok, akik kitartottak mellettük jóban, rosszban. És volt család is! Igazi család, amelyet még nem szakított szét a civilizáció. Ahol a szülő foglalkozott a gyerekkel, aki megtanulta mi az a tisztelet. Ők ilyen környezetben nőttek fel. Nem néztek animét, sem Walt disney meséket és filmeket, nem játszottak számítógéppel és nem éltek kettős életet a való- és virtuális világban. De annál több magyar mesét, legendát és mondát hallottak szüleiktől. Úgy ismerték otthonuk történelmét és népük kultúráját, ahogy azt manapság a történészek és a néprajzkutatók sem ismerik.

Akkoriban még nem voltak boltok, ahol kényelmesen megvehették különböző műszálas ruháikat, farmereiket. Esetleg, ha volt is egy város a közelben céhekkel, akkor is napokat kellett járni, míg elértek oda.

Megtanították őket úgy élni, hogy tudják, mit jelent a MUNKA, MEGBECSÜLÉS. Ismerték ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltak ők. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok érthetlenül mosolyognak.

[Aes Sedai]

Ensiferum - Eternal Wait

Over the Forgotten sea
Voice of angel is calling for me
Somewhere, where the mountains collide
That's where I'll find my new life

I have carried this burden so long for you
that nothing but sorrow I feel
I have let myself believe
that nothing would hurt deeper than the truth

Never has the wind blown like thousand years ago
Everything that I've known has left me on my own
Never have I felt the rain fall down like the burning flames
All I see is the face of eternal wait

I hear your silent cry
lost in the rainy night
No reason to live for
one reason to die for

I am the one who has fallen into the path of shadows
(and that road never seems to end)
I am the one who has drowned into the river of tears

Ezt nagyon szeretem az Ensiferum szövegekben: szinte minden élethelyzetemre találok megfelelőt.

[M. Bogi]

Adele - Rolling In The Deep

There's a fire starting in my heart
Reaching a fever pitch it's bringing me out the dark
Finally I can see you crístal clear
Go head and sell me out and ill lay your sh*t there
See you how I leave with every peace of you
Don't underestimate the things that I will do
There's a fire starting in my heart
Reaching a fever pitch
And its bringing me out the dark

The scars of your love remind me of us
They kepep me thinking that we almost had it all
The scars of you love they leave me breathless
I can't help feeling

We could have had it all
Rolling In The Deep
You had my heart inside of your hand
And you played it
To the beat

Baby, I have no story to be told
But I've heard on of you
And I'm gonna make your head burn
Think of me in the dephts of your despair
Making a home down here
It Reminds you of the home we shared

The scars of your love remind me of us
They kepep me thinking that we almost had it all
The scars of you love they leave me breathless
I can't help feeling

We could have had it all
Rolling In The Deep
You had my heart inside of your hand
And you played it
To the beat (2x)

Throw your soul through every open door
Count your blessings to find what you look for
Turned my sorrow into treasured gold
You pay me back in kind and reap just what you show

We cold have it all
We cold have it all
It all, it all, it all
We cold have it all

Rolling In The Deep
You had my heart inside of your hand
And you played it
To the beat

We cold have it all
Rolling In The Deep
You had my heart inside of your hand
And you played it
To the beat

http://www.youtube.com/watch?v=rYEDA3JcQqw - Ha meg akarod nézni

[Mystgun]

A világról alkotott teóriám:
     "Tudják a világ egy olyan hely, ahol élőlények élnek. Virágok melyek kinyílnak, fák melyek árnyékot adnak, és állatok melyek táplálékul szolgálnak. Minden tárgynak, élőlénynek, akármilyen megmagyarázhatatlan dolognak van egy bizonyos kezdete és ezért úgy vélem, hogy lesz egy bizonyos végük is. Legyen ez az idő, vagy az univerzum. De az élet egy olyasfajta evolúció mely képes minden pusztulandó testet újra hasznosítani. Minden vég, egy új kezdet jele, minden kezdet, egy új véget jelent. Az emberiség az a fajta faj, mely szereti az erőszakot.
       A mi világunk melyben élünk, egy ellentétekkel teli világ. Önök is folyton találkoznak az ellentétekkel, a jó a rossz, negatív vagy pozitív. Belátásom szerint egy ilyen ellentétes világban, melyben két ellentétes erő lakozik, nem létezhet a béke. Hogy mi is az a béke? A béke egy alternatíva az emberiség jövő elméleti képéről, egy olyan ábránd, mely tényleg csak az álmunkban létezik. Azt kérdezik tőlem hogy miért? Mondják Önök, éltek valamikor is békében? Én sosem, lehet hogy az én hibám, de még ha bizonyítani is tudnák ezt a bolond felvetést, akkor sem hinném el. Olyan szó létezik, hogy béke, de ilyen fogalom, soha sem létezett. A másik ilyen a vallás. Nem, nem akarok senki vallásába, vagy hitébe beleszólni, félreértés ne essék, csupán a tudomány és a saját szemszögemből nézem a történetet. Egyéb szerzetesek és felszentelt vén papok, valamint pápák folyton folyvást terjesztik Istenről és a békéről szóló igéket, miközben azt sem tudják, hogy milyen világrendben élünk. Hívő vagyok, de úgy érzem, hogy nem kell Istenhez könyörögnöm, hogy talpon tudjak maradni. Talán kinevetnek, de úgy vélem, hogy Isten, többet adott nekünk mint egy élet, mert az igazság az, hogy az életünk egy kis részét itt a Földön töltjük el, a maradék örökké tartó életünket fent az egekben éljük tovább. Ezért hiszem azt, hogy Isten is unna már, ha folyton könyörögnék neki, hogy segítsen minden pitiáner dologban. Csak akkor fordulok hozzá, amikor tényleg szükségem van rá, ez az én álláspontom.
        A világ egy sötét és bizarr hely, tele rejtelmes dolgokkal, melyek csak ránk várnak. A boldogság, a romantika habjai és minden más egyéb. A férfi és a női nem. Ezek tesznek minket állattá. És hogy mi tesz minket emberré? Erre a kérdésre - hiába vagyok tudós - nem tudok válaszolni. Tetteink? Heh, szép is lenne, ha a gyilkolástól emberek lennénk, hiszen az állatok is gyilkolnak. Erről nem is nyitnék vitát, egy tippem azért van. Szerintem az agyunk miatt van ez így. Nézzék meg hogy kezdtük és nézzék meg hova jutottunk... Igaz, hogy magunk alatt ássuk a fát, de képesek vagyunk tanulni a hibáinkból és drasztikus megoldásokhoz folyamodni, melyek kizárják a hibás tényezőket és a maximális tökéletességet hozzák előtérbe. Én így vélekedek. Sokan a legboldogabb percet a házasságnak, egyetlen csóknak, a szexnek, vagy bármely olyan dolognak melyet örömet okoz - szentesítik. Természetesen, a gyerek születés is az. De azt se feledjük, hogy a halál is az. A jó öreg Steve Jobs is így gondolta. A halál egy új élet kezdete, egy csecsemő születése. Szóval ez is egy képzeletbeli boldogság, mi egyeseknek fájdalmat míg másoknak örömet okoz. De mi a fájdalom? Két fajtája létezik. Fizikai és lelki. Szörnyen érint, ha lelőttek egy nőt, vagy egy gyereket. Ahogy én tartom: Egy felnőtt életének elvétele megbocsátható, de egy gyermeké pótolhatatlan.
        De választ kaptunk a kérdésünkre? Mi is az a világ? A világ egy csepp a világ univerzumában, melyek hemzsegnek az élettől. Mi csak egyek vagyunk a sok közül. Sose feledjük el a tényt, hogy nem vagyunk egyedül. És egy világ a pusztulásával egy új, élettel teli világot teremt. Ezt nevezem én világegyensúlynak. És ezt értem én világ alatt. Ami pedig a mát illeti, örüljünk, hogy élünk. A nevem Takazami Tasoko. Köszönöm, hogy végig hallgatták a világról szóló filózófámat. Legyen szép napjuk!"

Részlet a Takazami Tasoko: Egy tudós elméje című könyvemből! (átmeneti néha írom, néha nem ) A fenébe is lesz olyan ember aki ezt végig olvassa??  

[Saphira]

Én végigolvastam. A világról szóló fejtegetéseid viszonylag tetszettek, noha nagyon sok mindenbe bele tudnék kötni, bár csak más nézeteimből fakadóan.

Egyébként miért pont japán nevet kapott a főszereplő? (Tudom, hülye kérdés, csak azért normális művekben nem jellemző.)

[Mystgun]

4658654897654654352132

[heo]

Még egy ember aki elolvasta, a fenébe is.

A világnézetedbe és az arról alkotott képedbe nem kötök bele, számomra nem fontos, hogy miben hiszel.

A vers az ami sokkal inkább írásra késztetett. Feltűnt pár dolog, amik szerintem képesek arra, hogy, mint verset romba döntsék.
Nagyjából a következőek:
Mivel úgy tűnik, hogy a sorok végével próbálsz páros rímeket használni, így amikor ez nem valósul meg, akkor szembetűnő, hogy bizony a vers néhány része nem rímel.
A másik dolog az a hihetetlen mértékű szótagszámbéli különbség két sor között. Gondolok itt arra, hogy az egyik sor csak pár szavas a másik viszont egy összetett mondat, ezt pedig semmilyen hangsúlyozás nem tudja eltüntetni.

A verssel kapcsolatban még egy kérdésem lenne, ez pedig a következő: Direkt olyan, mintha egy árva írta volna?
Egyes részein olyan, mintha egy örökbefogadott, más részein pedig olyan, mintha egy elárvult gyermek írta volna.

[Mystgun]

478789

[Saphira]

Hát, jogilag elég gyenge lábakon áll, ez tény.

[Mystgun]

asd