Nos igen, én volnék Szabi. Elmegyek egy kicsit és kiderül, hogy tiszteletből hülyéznek. (Jó ezt már megírtad PÜ-ben is.
) Illetve egy manó is a védelmemre kell. Mint egy fantasy.
Amúgy köszönöm!
Visszatérve az alaptételhez, úgymond. Az nem volt más, minthogy Gabesz és Ayumi, puszta akarattal, munkával és hasonló közhelyi szintre emelt már-már tudományos fantasztikumokkal képes-e a csodára, miszerint egy számukra kedvezőbb életet és vagy életteret, környezetet, otthont teremtsenek?
A másik pedig, hogy igazságos-e az élet? Illetve, hogy egy vak embernek lehet-e éppen olyannyira teljes értékű élete, mint egy "átlagos" embernek, avagy "normálisnak". Bár ezt a két jelzőt is végtelenül nagy marhaságnak tartom, mert mi alapján lesz valaki az? Az előbb felsoroltak alapján az átlagos ember, piciny bolygónkon nem jut sok-sok alapvető emberi szükséglethez. Ámbár, mint más kultúrával és egyéb nyalánkságokkal rendelkező emberek, mi nem ezt értjük átlagos alatt.
Saphi, Later sem írta sehol, hogy ez lenne a célja, mindössze annyit sugalmazott felénk, hogy ez egy kiváló retorikai eszköz, vagy legalábbis az tud lenni. S persze fontos dolog a másik nyilvánosság előtti megalázása, főleg a jövőre nézve. Mindig jobb alapvető fölénnyel újabb és újabb harcokba kezdeni. Bwhaha!
Sithnek lenni jó!
No, vissza egymáshoz, mert az olyan hálás téma.
Persze, persze. Mind láttuk, hogy hogyan működik az ottani egészségügyi ellátás. Nincs biztosításod, beszoptad. Persze az élet igazságos. (
) Szóval vannak jóérzésű emberek, akik segítenek rajtad. Vagy van az ugyan nem túl jó, de ahogyan a neve is mutatja "ingyenes klinika". Valamint hozzátehetjük, hogy az "illegális bevándorlók" (Bár az egész ország ilyenekből áll. Éljenek az indiánok!) is benne vannak a statisztikákban. Nekik természetesen nemhogy biztosításuk, de lakhatási joguk sincs. Persze küzdhetnének, hogy mondjuk letegyék a honosító vizsgát... No mindegy, elég sokan vannak, hogy ez ne legyen túlságosan járható út. Bevezethetnék az állami biztosítást, lásd kicsiny hazánkat. Nos, ezzel megölnék azt is, ami még működik.
A probléma nem azzal van, hogy annyi bennem az empátia, mint egy kavicsban. Meglátásom szerint abban van a probléma, hogy az elnyomott vagy éppen rabszolgaságban tartott emberek még mindig nem képesek rá, hogy adott esetben összefogva akarjanak változtatni ezen. Inkább beállnak a sorba és ha már kicsit is fejlettebb a társadalmuk, akkor hazamegy, összeveri a családot, alkoholba menekül. Vagy szimplán elsatnyul az értékrendje és örökösen csak az agónia állapotában fetreng...
No de... Nem erről volt szó, illetve nem csak erről.
Igen, világos, hogy rendkívül kevés. Ugyanakkor azt is nagyon világosan látjuk, hogy némi akarat, valódi célok és egyebek hiánya miatt, vagy nem lesz motiváció a változtatásra, vagy egyszerűen kapzsi "Mocskos milliárdos" vagy, akinek az Isten pénze is kevés. (Viszont valami fantörpikus ahogyan vidáman és kollektívan gyűlölik egymást. "Nekünk azért rossz, mert nekik jó!" "Gazdag vagyok pusztuljatok!" Csodás! Persze, ez csúnya dolog az egyenlőségre kell törekedni... A francokat! Az egyenlőség nem működik! Lásd: Az ember tragédiája (No, ennyit a mellékvágányról.))
Mit is kell tennie N.N. pajtásnak ahhoz, hogy lehessen valami értelem az életében? Fogjanak össze és lázadjanak fel! Jobbat akarsz N.N.? Tegyél érte! Azt hiszem erről pofázok egy pár napja. Nem szomorú sorsodról kell könnyfakasztó ódákat zengeni és kelletned magad, hogy a sajnáltatás nem éppen ragyogó dicsfényében fürdőzz. Takarodj vissza a mocsokba és kaszabolj le minden félelmet, megbánást, egyéb flancos dolgokat, ami miatt félsz a változástól.
Nos, nézzük csak ezt a piciny dolgot.
Hogyan szálljunk szembe kétszázezren mondjuk 6-800 ak-s emberrel? Hm, nehéz kérdés... Fogjunk össze! Nem, azt nem lehet, az még működhetne is. Értem én, hogy szörnyű népirtások vannak ezen a fekete kontinensen, ami miatt vérzik is a szívem és talán egyszer már egy pizsamát is átizzadtam. Ugyanakkor beszéljünk komolyan. Az apátia teljes tárházát felvonultathatjuk mindkét oldalon, leginkább a másik, de egyébként önmaguk felé is. Mit kellene tenniük? Fogjanak össze és teremtsenek egy saját társadalmi rendszert. Ez lenne a kissé leegyszerűsített válaszom.
Akkor gondolkodjunk! Hova is menjen egy mozgóárus? Barikádozza el saját kis kocsijával a Burger King-et? Vagy oda megy, ahol kereslet van rá. Mondjuk egy piacra, ahol friss alapanyagokat kaphat olyan emberektől, kedvezménnyel, akik egyébként nála fognak fogyasztani. Hm, ez működhet. Azt hiszem.
Nos, adhatnék hálát azért, hogy itthon nemcsak, hogy ingyenes, de kötelező is iskolába járni, de inkább azoknak az ősöknek köszönöm meg, akik harcoltak ezért.
Másrészről a többit saját magam értem el, tanulással és az abba befektetett munkával.
Szóval, öljenek csak érte egész nyugodtan. Mondjuk elsőre megölhetnék az önmagukban megbúvó kis rohadékot, aki mindig elhiteti velük, hogy: "Nincs kiút, lent maradsz a porban...".
And again... A probléma nem azzal van, hogy elfogadjam azt az óriási szakadékot amihez képest a Marianna árok egy sírgödör. Nem-nem, a probléma azzal van, hogy elfogadjam, hogy nincs kiút belőle, hogy az élet igazságtalan és egyéb unalomig ismételt monotonitást teremtő szlogeneket arra, hogy nekem miért rossz és miért nem tudok rajta változtatni. Mert az új keletű urak, a bankárok és egyebek, akik általad is meglettek nevezve, ezt mind megtehetik velem. Van egy nagy különbség a régi és mostani korok között. Nem, nem az oktatás az, ami egyébként módszeresen kiöl belőled sok fontos tulajdonságot, hogy a "társadalom hasznos tagja" legyél. A különbség az, hogy most csak, akkor kerülsz adósság csapdába és ezekhez hasonló szörnyűségekbe, ha ugyan befolyásolva, de önszántadból mondasz le a bank javára az egyébként elidegeníthetetlen jogaidról.
Persze mire találtam zenét, hogy legyen mire írnom, addigra szinte elévült az egész mondandóm.
Nos summázom az egészet inkább egy mondatba, s én is lerázom és lezárom az egészet.
Nyilván mind szentül hisszük, hogy igazunk van, szóval ezt itt nem is folytatom.
A lényeg az lenne, hogy még ha el is hinném, hogy az akarat és hasonlók nem elegendőek, amire több okból sem vagyok hajlandó, akkor is ott kell hangoztatni, ahol csak lehet, hogy Neked kell tenned bármiért, amire Te vágysz.
