Csak Csajok!

[Saphira]

Semmi ami a rád tartozik, pontosan ! De miért is olyan nehéz kimondani azt hogy hagyjál most békén?

Mert valószínűleg nem akarják, hogy békén hagyd őket. Nem akar teljesen lerázni, csak panaszkodni akar, mert ha panaszkodik, figyelsz rá, és azt érzi, törődnek vele. Ha tényleg szereted, akkor elnézed ezt, és megpróbálsz neki kedveskedni és figyelni rá, mert az ilyen "depressziós vagyok" hangulat egy nap alatt elmúlik, HA valami miatt nem bántódik meg egyik fél sem. Ha a férfi magára veszi, akkor a kapcsolat ott siklik ki, ha meg a nő úgy érzi, nem törődnek vele, akkor ott.

Nem akarok párkapcsolat terapeuta lenni, főleg, hogy ez csak egyszerű biológia a hormonok szintjén nézve. De nagyon bioszozni sem akarok, mert akkor azért leszek leordítva. 

Ráadásul minden nő más, szóval nem is lehet ilyen fekete-fehéren lefesteni az egészet, de az általatok vázolt félreértések és legendák általában a fenti problémakörből származnak.

[Morita]

A barátomnak úgy egy fél éve kifejtettem, hogy miért mondom sok mindenre azt hogy mindegy. Elsőnek is, azért mert alapjaiba véve mindegy. Azonban, ha tovább erősködik és mondok valami konkrétat, azt kapom később a fejemhez, hogy "mindig az van, amit te akarsz".
A múltkor megkérdezte, min gondolkozom a falat bámulva. Azt mondtam a semmi. Erre ő erősködött, hogy de igen, mert lány vagyok és túlkomplikálom. Kénytelen voltam elmondani, hogy a One Piecen, amit egyébként nem szeret is nem szereti ha beszélek róla.

Aes képén, a pult nagyon jól néz ki. Én is olyat akarok majd, csak nem ezzel a ronda színnel, mint amilyen a fa.

[noemimi-chan]

ez egy fuckmy life-nak is beillene...
én az elmúlt 3 évben már megszoktam a szájba rágást, még azt is elértem, hogy kapjak ajándékba virágot, MERT SZERETEM A VIRÁGOT... *hero*
meg nem gond, mert azzal/ahhoz szeretek beszélni akivel merek és már eléggé közel áll hozzám
nyaff

[Éjfél]

Mr Sayaginnak igaza van. (sose tudom leírni a neved)

Sizi látod, látod, most már nem kell egyértelmű butaságokról tárgyalni.. szép lezárás.

[Luna-san]

Ó ezek a pasik!  Őszinte leszek.
     Egy pár hónapja valami furcsa oknál fogva bizonyos egyének elkezdtek körülöttem pattogni, nem tudok más kifejezést találni erre. Ezzel csak az volt a gondom, hogy nem szoktam hozzá az ilyesmihez, de kénytelen voltam elfogadni, hogy a hímnemű lények fantáziáját többnyire felkeltik a 16 éves lányok... 
 ÉN bolond meg elhatároztam, hogy nem érdekelnek a pasik, bár ezen elméletem összedőlt, mint a kártyavár, mikor a színjátszó szakkörön találkoztam vele.    ( a színészkedés az új hobbim ) Nem igazán akartam belegondolni abba, hogy ebből lehet valami, míg végül elkezdte csapni a szelet, az ő enyhén feltűnő, romantikus és mégis gyerekes módján, így aztán elvesztem.

A gond csak annyi, hogy sem neki, sem nekem nem volt még senkim, és most ott tart az egész, hogy alapvetően jól kijövünk egymással, és igazából elég nyilvánvaló, hogy ki mit gondol a másikról, ( a környezet számára is ) de azt az egyetlen lépést senki sem meri megtenni. >< Elég szánalmasnak tartom a helyzetet, mivel én nem merek kezdeményezni, mert attól tartok, hogy visszautasítana. ( de nem értem miért félek ettől! ) Úgy vélem, ő is így érez, pedig teljesen alaptalan! Én biztos repdesnék az örömtől, ha összejönnénk.  Csak, hát ez nem így megy.

Amin pedig teljesen felhúztam magam tegnap, az az volt, hogy az ebédlőben, az állítólagos barátnőm odaült mellé
 ( nekem nem jutott hely... ) és jópofizott vele, a szemem előtt! Persze mondta még korábban, hogy szerinte is tök helyes, és érettebb a koránál, és azt is mondta, hogy szeretne ismerkedni, és jó lenne, ha lenne pasija DE könyörgöm!
A világ legnagyobb pofátlansága kikezdeni azzal, aki a barátnődnek tetszik, és úgy, hogy közben tudja, mennyire fontos nekem. Tegnap is direkt azért vártam, hogy vége legyen a napnak, hogy beszélhessek vele, erre ő bekavar. Szemétség! Majd holnap meg is mondom neki a magamét. Elég sok van már a rovásán úgy is, ezen a ponton betelt a pohár.

 Ráadásul, most szegény srác érzi hülyén magát, mert nem beszéltem vele.  Néha kicsit határozatlan vagyok, és ezzel biztosan elbizonytalanítom. Pedig szerintem megszűnnének a gátlásaim, ha rászánná magát, és elhívna valahová. Esküszöm, a végén én hívom el, de az megalázóan ciki lenne, legalábbis neki...

Tavaly október óta ismerem, a sztori úgy 4 hónapja kezdődött, 2 hónapja érzem, hogy tényleg különleges a számomra, ő pedig kb. 1 hónapja sejti, vagy talán tudja, hogy én miként érzek, szóval, ha belegondolok, annyira nem is rossz a helyzet. Aki ismeri a Kimi ni todoke c. animét, nos, leginkább ahhoz tudnám hasonlítani a kapcsolatunkat. Néha a miénk is pont olyan kínkeserves, mint amit Sawako és Kazehaya is művel egymással...

[noemimi-chan]

Hmm én nem vagyok jó az ilyesmiben, a velem egykorú srácok 15-16 éves korunkban a haverjaim voltak, akik azzal csesztettek, hogy igaziból fiú vagyok... Jobb volt akkoriban idősebb srácokkal "összejönni".... és így idősebb fejjel belegondolni, hogy nem feltétlen voltak érettebbek nálam, sőt....
Na jó az egyikkel azóta is együtt vagyok, ő kicsivel érettebb... Pár hónapja mikor belegondoltam a dologba úgy gondoltam: te jó ég, hol tartunk? 20 évesen van egy 3 éves kapcsolatom, mikor még csak most kéne kiélvezni, hogy vannak fiúk körülöttem (na nem mintha a legtöbbjük észrevenne ). De most már újra teljes mértékben örülök, hogy olyan ütemben zajlik az életem, mint amilyenben.
Közben belegondoltam, azért kacsingattam a velem egyidős srácok után, sőt még "jártunk" is egyel 16 éves koromban, aki csak fél évvel volt idősebb nálam  Vicces volt....
Mondjuk furcsa is számomra olvasni, hogy 16 évesen ez olyan újdonság... bár nekem is az volt akkoriban, hogy érdeklődik irántam valaki, de a velem egykorú fiúk akkortályt már bőséggel csajoztak a környezetemben....

[Hédi]

Luna-san, te vagy a 16 éves énem? xD Ugyanis velem is ugyanez történt 3 éve. Ha elfogadsz egy tanácsot kezdeményezz te. Ne félj a visszautasítástól, egy próbát megér, pláne úgy, hogy szerinted te is bejössz a srácnak. Azzal a barátnőddel pedig meg se kísérelj beszélni erről, én azt csináltam, hogy szépen a sarkamra álltam (mert nekem is volt egy ilyen "legjobb" barátnőm) és nem hagytam, hogy kiszorítson. A srácnak meg nem hiszem, hogy ciki lenne, ha te lépnél, mert ha olyan típus lenne aki ezt zokon veszi akkor már régen lépett volna
De persze ez csak az én véleményem

[Hédi]

Én ahogy észrevettem egyre több az olyan fiú aki kéreti magát és azt várja, hogy a lány kezdeményezzen. Fogalmam sincs, hogy ettől, hogy érzik magukat férfiasabbnak, de hát ha ez kell xD

[Hédi]

Ezzel egyet értek. Nem is arra gondoltam, hogy állandóan minden pasira rá kell mászni mert ugyebár az már egy másik kategória.

[Hédi]

Csak az a probléma, hogy azok a fiúk akik ezt most normálisnak látják, ők a jövő férfiai akik közel sem biztos, hogy megváltoznak. Az szép helyzet lesz majd 
Azért a lányok sem semmik. Ha körülnézek az iskolában hálás vagyok, hogy ehhez a generációhoz tartozom és nem egy 4 évvel később születtem.

[Nikuccia]

Jaj már, komoly? Az emberek tényleg elhiszik ezt a tipikus szöveget, hogy bezzeg az én időmben milyen illedelemtudó hölgyek éltek minden bokorban, akkoriban aztán nem voltak olyan tinilányok, mint manapság, ej. Ugyanúgy megvolt ez a réteg a nők, lányok között 50 éve, mint ahogyan 200, 500 éve is, csak akkoriban még nem volt facebook, ahol tobzódhattak meg ennyire a mások képébe dörgölhették volna, hogy ők mennyire is "tipikusan mai tini lányok".

Meg ez a, ne vegye magára senki, de ez a begyöpösödöttség, hogy ha a fiú nem lép, akkor vesszen az egész kapcsolat a Duna fenekére felfogás is annyira, de annyira tipikusan régimódi, konzervatív és emm, nos súlyos. Egyáltalán miért kell a kezdeményezést úgy felfogni, hogy az egyik félnek muszáj!!! megtennie, miért nem lehet egyszerűen csak hagyni, hogy minden megtörténjen a maga természetes útján és módján. Pont az ilyen görcsölés miatt mennek gallyra a kapcsolatok, amik valójában persze még el sem kezdődtek bizonyos értelemben. Pusztán élvezni kellene a másik társaságát, nem erőltetni vagy elvárni a másiktól semmit, ezt meg főleg nem.

Hédi, szerintem rosszul látod a dolgot. Ha 4 évvel később születsz is meg, ember tudsz maradni a talpadon, és nem feltétlen fogsz beállni a sorba a többi, mai tinilány mögé, ez egyszerűen csak döntés és személyiség kérdése, a generációhoz, születési dátumhoz vajmi köze van.

[Hédi]

Akkor úgy tűnik öregszem, de én teljesen így látom a dolgot Mellesleg én pont azt bizonygattam, hogy a lány kezdeményezzen, én is azt tettem, azzal van a probléma, amikor már ezt túlzásba viszi.

[noemimi-chan]

Nikuccia szépen megfogalmaztad a dolgokat. Én is így látom őket... Egy kapcsolat, már a kialakulása is, két emberen múlik, a 2 ember apró lépései a másik felé adódnak össze és egyszer csak kialakul a dolog és zajlik tovább  

[Ayumichan]

Nikucciával egyet értek, az én osztályaimban is voltak fura szerzetek és az jó régen volt (ezredforduló körül), sőt... még anyám is mesélt érdekes sztorikat a barátnőjéről kamasz korából (ami a 60as években volt), úgyhogy ez nagyon emberfüggő. 
Ha valaki "túlzásba viszi a kezdeményezést" az pedig sok minden miatt lehet (személyiség, neveltetés, genetikai tényezők), nem pedig azért mert ez a "divat". 

[Luna-san]

Hédi, köszi a tanácsot! Elhatároztam, hogy lépnem kell valahogy, mert ha véget ér a tanév, a nyár már egy kicsit más tészta. Nem is azzal van a gond, hogy félek, hanem azzal, nehogy valami olyan hülyeséget csináljak, amitől elmegy a kedve az egésztől...
Én is hiszek abban, hogy ez az egész két emberen múlik, és most boldoggá tesz, hogy igazából ő érte el, hogy belé szeressek, mert azt táplálta belém, hogy különleges vagyok és értékes, még ha valójában ki sem mondta. Ritka dolog olyan személyt találni, akivel egy húron pendül az ember, és mindig van valami közös témájuk anélkül, hogy valami mesterkélt turpisság lenne a levegőben. Az érdekkapcsolatok és a vágjunk fel azzal, hogy van valakim jellegű szerelmek rövid életűek. Azokról akik tényleg tálcán kínálják magukat, meg ne is beszéljünk.  Ayumi, az udvarlásról nekem is ez a véleményem. ^^

Most azt kell betápláljam magamba, hogy neki legalább annyira szüksége van rám, mint nekem őrá, mert én sosem akartam csak úgy valakit, hanem konkrétan azt az egyet, aki más mint a többiek. Ő tényleg más, és egyszerűen nem tudok mit kezdeni a gondolattal, hogy nem találok még egy olyan személyt, aki hasonlítana hozzá, vagyis inkább hozzám.
Ez nagyon gyerekesen fog hangzani egy 16 éves szájából, aki életében először szerelmes úgy igazán, hogy márpedig ha összejönne a dolog, én sosem lennék képes elhagyni. Álmodozó vagyok, ez tény, de ha a másik szemében meglátod a saját lelked tükörképét, az egy leírhatatlan érzés és meg sem lehet magyarázni. Amolyan női megérzés.

Persze, az is benne van a pakliban, hogy ő egyáltalán nem így gondolja, de akkor elengedném, minden további nélkül. Azt akarom, hogy boldog legyen, és olyasvalaki mellett legyen, aki igazán szereti és megbecsüli, ahogyan most én is teszem.
Meg lehet kövezni, hogy márpedig ez mekkora butaság, de ismerek pár felnőttet, akik számára az első maradt az utolsó, és máig nagyon boldogok. Szép álomnak tartom, de ez is mindig két emberen múlik!   Ki tudja, mit hoz még a jövő...