Na, most lehet el leszek könyvelve érzéketlen vadállatként, de... de... ez hol romantikus? Vagy mi ez? Valami próbatétel, hogy kiakasztom-e magam rajta, vagy sem?
Én amúgy igazán nem vagyok ellenzője a romantikának, a fekete romantika oltárán pedig egyenesen áldozni imádok, de én az ilyen párbeszédeket, idézeteket felesleges ömlengésnek, nyáltornádónak tartottam mindig is.
Én az igazi szerelmet nem így képzelem el, és nem is ilyen.
Az igazi szerelmednek nem kellenek szavak, nincs rá szüksége, nincs szüksége arra, hogy azt mondd neki, szereted, mert egyszerűen sugárzik belőled, sugárzik a hangodból, sugárzik a tekintetedből, a mozgásodból, a mosolyodból, belőled árad, nem a szavakból. A szavak csak megbonyolítanak mindent a szerelemben, én soha nem éreztem szükségüket. Engem mindig bekavartak.
És pont ezért van az, hogy ki nem állhatom az olyan szerelmes történeteket, ahol megy az ömlengés, megy az "úgy szeretlek, majd megeszlek" szöveg, mert nem.
A szerelmet nem is lehet amúgy filmvászonra vinni, pont a fent említettek miatt, azok csak színészek, ez pedig a legtisztább érzés, ami valaha létezett, és ha nem valóságos, akkor csakis hamis lehet, de a hamis már eleve nem létező, valótlan.
Erről a történetről meg eleve sugárzik, hogy nincs meg a szükséges bizalom, ami hosszú távon fenntarthatná a kapcsolatot. Bizalom nélkül nincsenek szoros kötelékek. Enélkül szerelem sincs. Legalábbis nem sokáig.
Meg ez az elveszítelek szöveg is...
Elveszíteni csak azt lehet, ami a birtokunkban van. A párunkat nem birtokolhatjuk, ő nem egy kegytárgy. Ha meg mégis birtokoljuk, akkor tárgyként tekintünk rá, de akkor elveszíti a személyiségét, nem is az lesz, akibe beleszerettünk. Nem lehet elveszíteni senkit, akit nem birtokoltunk, ha pedig azt hisszük, bárkit lehet birtokolni, hát... Akkor jó sok tányér meg babzsák rohangál az utcákon.
Meg háát... ezek az ígéretek, hogy örökké téged foglak szeretni...
És ha holnap a Rossmanból kifele jövet a fejemre esik egy zongora? De hát én előző nap megígértem a szerelmemnek, hogy örökké szeretni fogom, hát ez, hát ez... ez nem lehetséges. Ez paradoxon! Olyan, mint a videóban, amikor a macskát összekötik a lekváros kenyérrel, aztán létrejön az örök energia forrása.
Olyan ígéreteket nem teszünk, amiket nem tudunk biztosan megvalósítani, márpedig ez az
örökké szeretlek majd duma pont ebbe a kategóriába osztható be.
Túl meseszerű, ahogy A-chan is írta, mesék márpedig nincsenek.
Csak lovagok fehér lovon, vagy mai nyelvezetbe átültetve: fehér ájpeddel.
A-chan, ezek tényleg piruetteznek.
Betennénk a videó alá valami
>>ilyesmi<< zenét, még ütősebb lenne. ((: