értem az érzéseid.

Én is hasonló típus vagyok. Ha veszek magamnak egy csini ruhát, ki nem állhatom, mikor először látják meg rajtam anyuék, mert egyből az van, hogy "Júúj, de szép. Hol vetted? Mennyi volt? Miért nem mutattad meg? Fordulj csak meg!" Hát... hát ez kész!

Borsódzik a hátam az ilyesmitől, bár eddig nem értettem, hogy miért, viszont te szépen kifejtetted az érzéseimet, szóval köszöntem.

Örülök, hogy segíthettem. ^-^
Sminket sem hordok... Amikor véletlenül felteszek egy kicsit, akkor jönnek nekem azzal, hogy "Naa, mi törtééént? Nem t'án nyugaton kelt fel a Nap?" Megszokható lenne, de olyan gonosz hangsúllyal mondják. Oké, hogy nem akarnak rosszat, de akkor is úgy jön ki.

Hmm... Ha fegyverek, akkor orrgyilkos-féle rejtett penge és dobókés párti vagyok. Sokkal praktikusabbak, mint egy kard. Persze, nem szemtől szembeni csatában...

Mini, az a rózsaszínű nagyon ocsmány. Fuj...

Viszont az
ilyen és ehhez hasonló cipőket (vagy más tárgyakat) hajlamos vagyok "alkotói" szemmel nézni, és úgy tetszenek. Oké, cipőnek túl csilli-villi, nem venném fel, de ha nem veszed számításba, hogy egy cipő, akkor nem rossz.
Délelőtt konstatáltam, hogy a hajamból kikopott a réz szín. Mármint, még mindig ott van, de nem olyan intenzív, mint volt.

Tudtam, hogy be fog következni, de reméltem, hogy nem ilyen gyorsan... Most olyan, mintha aranyszínű lenne a szőke között. Nem rossz, de nem vörös.

Olyat szeretnék, mint
Kari Byroné, de túl csóró vagyok hozzá.
