néha én is a darabolást fontolgatom, főleg, amikor becsukom az ajtóm, ő meg azt hiszi, hogy ezzel megszűnök létezni és nem hallom ha bekapcsolja + feltekeri a hangerőt
igen, valamilyen mulatós féle lehet , de szerintem ránézésre egy roma sem volt a klipben (legalábbis a 15 másodpercben, amit meg is néztem belőle, nem
)... mind ízig-vérig szerb, bááár amennyit értek hozzá
ha nem baj, leírom kicsit részletesebben is a zenével fenntartott kapcsolatomat,és annak történelmét
szóval... a legelején, oviban, hupikék törpikék fan voltam (anyu nem volt hajlandó megvenni nekem az eredeti kazettát, úgyhogy beszerzett egy félig magyar, félig német kalóz példányt
)
ezután néhány évnyi szünet következett - feltételezhetően a törpék által okozott agykárosodás folytán (aminek a hatásai még a mai napig is érezhetőek)... egészen ötödikes-hatodikos koromig nem nagyon foglalkoztam a zenével, de akkor engem is megfertőzött a BLUE, majd a The Rasmus nevű kór...
a gyógyulás jelenlegi legjobb barátnőmnek és a Linkin Parknak köszönhető
miután befejeztük az általánost, egy hungarista osztálytársam megismertetett a kedvenc zenéivel, legfőképp a tankcsapdával, aminek az akkori számait még ma is szeretem.
később, megint néhány évnyi sötétség jött… (Inna és társaik – őszintén, nem ismerek magamra, amiét olyasmit hallgattam
)
mostanság visszarockerosodtam, de ettől, a Three Days Grace és a Breaking Benjanim mellett bármit meghallgatok, aminek van rendes szövege vagy dallama, de plusz pont, ha azt a dallamot egy torzítós gitár adja
és szeretem még az instrumental zenéket is, például, ez nagy kedvencem :
http://www.youtube.com/watch?v=xE0UA8RREX4tényleg kevés olyan stílus van, amire azt mondom, hogy „na jóóó ezt azért már nem!!” a szobatársamnak meg épp sikerült találnia egyet abból a kevésből