Best of 2014Itt a 10+1 legjobb album az idei évből, tőlem, nektek.
+1 Freddie Gibbs & Madlib - Pinata
Madlib neve ismerős lehet annak, aki jártas a hip-hop világában. Ő az, aki anno a Madvillainy című remeket produkálta MF Doom-al. Az onnan már ismerős, ’70-es évekre hajazó kicsit kopottas hangzású alap a Pinatanál is visszaköszön, viszont az önironikus MF Doommal ellentétben most a new yorki 'gangster-rapper’ Freddie Gibbs szolgáltatja a vokált.
Elsőre fura az egyveleg, ami megelevenedik a hangszórókban, aztán lassanként megszokjuk ahogy az avant-garde hangzású alap rásimul a kemény, érdes rappre.
Bár igaz, hogy Gibbs nem a már megszokott hangulatú 'gangster-rappet’ produkálja - egyfajta objektív szemléletet ad róla, ismeri a hibáit az életformájának, azonban nem tud szabadulni tőle, hisz ez van - Madlib alapja nélkül az album nem érne egy fabatkát sem.
Azzal együtt viszont egy igazán érdekes és szerethető flow-t alkot.
10. How to Dress Well - “What is this Heart?”
Tom Krell legújabb albuma a “What is this Heart?” kemény, csöpögően fekete rnb depresszióba sulykolja az embert. Érdekes, ahogy az egyébként pörgős, néha már-már vidám, de mindenképp színes rnb alap hogyan keveredik Krell sokszor lassú, félelmetesen őszinte depresszív soraival.
Őszintén szólva nem annyira szeretem a szomorúbb dalokat, habár el kell ismernem, hogy súlyosabb és komolyabb témákat szolgáltathatnak, ezáltal ezek könnyen megérintik az embert.
Szerencsére Krell albuma nem egy végigfolyó sírástenger, sokszor megjelennek benne könnyedebb számok, valamint az alapok is az egyszerűbb befogadást erősítik.
09. Angel Olsen - Burn Your Fire For No Witness
Olsen erőteljes vokállal és kísérettel vetette bele magát az új albumba. Krellhez hasonlóan témái depresszívek: magány, szomorúság, tehetetlenség, megbocsátás keresése majd az ezekből adódó düh és energia. Kellemes gitár és dob kísér minket végig az egész kvázi-pszichedelikus élményen és ez teszi leginkább érdekessé és izgalmassá a BYFFNW-t, hisz egy igen sötét érzést, a magányt teszi az album központi elemévé, mégis ezt olyan vidám, szinte már boldog hangulatban teszi, hogy az ember néha nem tudja eldönteni, hogy miről is szól egy-egy szám. Ráadásul nem fordul az egész egy szarkasztikus giccsbe, ennek megakadályozására vannak a mélyebb hangvételű, lassabb dalok az albumon.
08. FKA twigs - LP1
FKA twigs első LP-je az újszerűség erejével robban be. A gyönyörű letisztult vokál mellett megjelenik az ambientre, sokszor egyházi fennköltségre hajazó háttér, amelyet tovább torzítják a néha nyekergő, erős basszussal rendelkező hip-hopszerű betétek. Ez az indusztriálishoz hasonló hip-hop kellemes flow-t biztosít twigs gyönyörűen kellemes hangjához. A szövegek és a hangzás miatt sokszor érezhetjük azt, hogy egy örök, pszichedelikus álomba kerültünk, azonban ez nem egy lázálmokkal, izzadtsággal és verítékkel teli trip, hanem egy kellemes, szerelemtől fűtött vízió.
07. clipping. - CLPPNG
A rapper trióból álló clipping-re már tavaly rábukkantam, az akkori albumuk is igazán megragadott, a 2013-as listámra is rákerültek, igaz nem ennyire előkelő helyen. Igazából nem érdemes sokat beszélni róluk, nagyon megosztó a munkásságuk még azok között is, akik szeretik a hip-hopot. A ’10-es évek óta divatos indusztriális, zajos, amolyan harsh noisera írják a számaikat, így azok egybefolynak és egy kusza egésszé állnak össze.
Nincs ez máshogy az új album esetében sem, talán annyi, hogy az érdességből visszavettek és egy lágyabb noise kíséri végig az albumot, de megjelennek 808s-ra, és békés synthpopra hajazó motívumok is. Ez nyilván a könnyebb befogadhatóság miatt kellett, de szerencsére nem vesztettek vele az újdonságukból.
06. Ex Hex - Rips
Az Ex Hex tavaly kezdte a pályafutását, így igencsak világsiker, hogy egy nyúlfarknyi év alatt ilyen eredményeket értek el. Az album letisztult, lendületes és energikus. A ’70-es évek rockját idézi, azonban sokkal több annál, kinőtt a garázsrock-szerűségből, ki a nagyszínpadra. Tette ezt mégis úgy, hogy a bájából nem vesztett, könnyed, laza gitár és fiatalos vokál adja a magját az albumnak, ami igazán szerethetővé teszi. A sok kemény, depresszív, vagy nyers albumok után kellemes kikapcsolódás lehet mindenki számára.
05. St. Vincent - St. Vincent
Annie Clark már megjelenésében is egyedülálló és szép, hát még amikor kinyitja a száját, vagy épp egy ilyen csodálatos albumot produkál maga köré. A kissé vintage, kissé 8bit, kissé zajos, grungy alapon felül Clark érett, mély női hangja szól néhol játékosan-pajkosan, néhol komolyabban de mindenképp élvezhetően.
Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a dívaszerű hangzást, de közben nem akar valami mű-mélyenszántó akármit, mint amit mondjuk Adele csinál(t).
04. Run The Jewels - Run The Jewels 2
A rapper duó legújabb albuma ott folytatja ahol abbahagyta, azonban sokkal profibb szinten teszi mindezt. A rap gerincét alkotó rant műfajt viszik tovább, céltáblájukra kerülnek a celebek, politikusok, vallások, hétköznapi témák.
Az RTJ 2 igazi ereje tehát a szövegben van, habár nem lehet elmenni a fülbemászó, repetitív alap mellett sem, amely egyből megalapozza egy-egy szám hangulatát. Okos, de magát nem teljesen komolyan vevő rímek alkotják a gerincét a szövegeknek, melyek azért képesek fontos és mély témákkal is foglalkozni, mint például a mai Amerikában többször hírekbe kerülő lövöldözésekkel és rendőri túlkapásokkal.
03. Lykke Li - I Never Learn
Szerelem. Kétség. Bánat. Veszteség. Talán ezekkel a szavakkal lehetne leírni Lykke Li legújabb albumát. Li szenvedélyes balladákban zengi el a bánatát, amivel azt hiszem legalább párszor az életben azonosulni tudunk. Nem egy könnyű album ez, habár mindenképp könnyebb, mint a Sun Kil Moon Benjije, ami viszont már olyan depresszív, hogy emiatt nem is került fel a listámra.
Klasszikus gitár és zongorajáték kíséri Li mélyen erőteljes hangját. Az egész igazán grandiózus, mély és tömény, szinte egy film vagy egy operadarabnak lehetne az alapja.
Egyszerűen gyönyörű.
02. White Lung - Deep Fantasy
Úgy látszik, hogy 2014 a nők éve. Láttunk már tőlük eddig depresszív, mégis gyermekien könnyed érzelmeket, mély bánatot és most itt van egy igazán “tökös” punkság a White Lungtól. És ahogy egy punk együttestől az elvárható nyers és masszív véleményeket fogalmaz meg korunk problémáiról. Nem a megszokott problémák ezek, habár a már ismert society/state vs. individual problémakörből táplálkoznak, megjelenik a rape culture, a feminizmus és a legtöbb korunk nőihez kapcsolódó probléma.
Az album maga igen energikus, mintha egy nagy lélegzetet vettünk volna és egy levegővel pogózzuk végig a koncertet. A gitárba szinte beletépnek - igaz, nőiesebben, mint a grunge időkben, a dob pörög a vokál harsány.
Aki az utóbbi albumok után egy igazi adrenalinbombát akar, az ezt kapja a Deep Fantasyval.
01. MØ - No Mythologies To Follow 
Nem hiába emlegettem, hogy ez a nők éve. 2014 legjobb albuma számomra egyértelműen ez a számunkra kissé kiejthetetlen nevű női előadó MØ, vagyis Karen Marie Ørsted.
Elég a punkságból, elég a szomorúságból és a komolykodásból. A No Mythologies To Follow egy egyszerű, mégis minden nemében tökéletes pop album. Egy olyan, amilyet mástól nem hallhattunk, egyedi és káprázatos.
Karen hangja fenségesen cseng és belepi az egész teret. Egyébként is imádom a skandináv filmeket, irodalmat és színészetet, ami szerencsére egyre inkább betör a mainstreambe, ez a skandináv pop pedig egy kifejezett ékkő a ma ismert pop előadók között.
Szinte az összes szám tökéletesen könnyed, az embernek kedve lenne végigtáncolni az egészet és már látja maga előtt a pörgő, zizgő fényeket, a sok embert és a zenekart. Imádni való és energikus. MØ.
Ízelítőnek elkészítettem egy playlistet néhány általam jobbnak tartott számmal,
Boldog Karácsonyt! (katt)
