Én

[Saphira]

Hová süllyedt a világ.

[Ayumichan]

szerintem a család vállalás bőven ráér. Legalábbis 25-26 éves koromig biztos nem!

Addig még van időd, bőven ráérsz. 
Nézz meg engem, 30 évesen nemhogy családom (férj féleség és gyerek) nincs de még kilátásban sincs ilyen dolog.   

[gman]

Saphi, beavatnál minket, hogy ezt melyik félre értetted?

[Ms. Trager]

Én megelégszem a kutyákkal és hüllőkkel mint gyerek. Nem vagyok hajlandó bébiket eltűrni a lakásba, akire ráadásul az egész életem rászánom. Nem, köszönöm. Jobb dolgom is van.

Imádom ezt a "ki kell élned magad" dumát. Elég gyakran csak azok mondják ezt, akik nem találnak normális pasit, vagy őket dobálják ki, és persze ezzel indokolják, hogy ők még bulizni akarnak, meg nem éltek eleget, meg mit tudom én (mintha vége szakadna az életnek házasságkor). Tisztelet a kivételnek, de ez a szöveg már az agyamra megy... pláne, hogy anya is ezt skandálja. Egy tizenhat éves lánynak. Lol.

Nyilván nem alaptalanul mondják ezt. Bár manapság a sok csitri ígyis végig mászik az összes "férfinak" nevezett kölykön. Bevágnám mindet a hadseregbe. Akkoriban még bátran nevezhettük őket férfiaknak. Ma már a lányok sem lányok.

[noemimi-chan]

Szerintem itt sem tervezték a gyereket csak lett. Na de csúnyák ezek az előítéletek.
Egyébként igen is fel tud nevelni egy 20 éves is egy gyereket, könnyebben mint egy 30 éves. Anyunak legalábbis az 1. gyereket könnyebb volt mint a 2.-at. Kevesebb volt a felelősség munkában, több idő volt a gyerekre.
Tény hogy én sem szeretnék még jó ideig gyereket. Sőt legszívesebben barátommal való összeköltözés előtt is egyedül élnék, de ilyenre sajnos nem lesz pénz. Tény hogy az összeköltözés is még csak egy állom, ami sajnos nem a közel jövőben fog megvalósulni.

CCat szerintem meg igen is van abban igazság, hogy az embernek ki kell élnie magát. Persze ezt úgy is teheti, hogy közben van barátja. Szerintem én eléggé jól megélem az egyetemi éveim, amellett, hogy 17 éves koromtól van barátom (ugyanaz). Csak nem kell az embernek mindig a másik kezét fogni. Tény, hogy volt olyan időszak amikor bántam is kicsit, hogy van barátom, de azt amim van olyanért, hogy még jobban körülnézzek a világban nem szívesen cserélném el.

Mert te olyan okat tudsz a hadseregről?

[Saphira]

Nyugi, gman, nem rád. Bár egyesek esetében jobb is, ha nem adják tovább a skizofrén elmeháborodottságot.

[Ms. Trager]

Fiatalabb korban akkor előnyös a gyerek nevelés, ha az anya hozzáállása is érett, normális és a gyerek közben nem fekszik össze fűvel fával, bulizik és vadul... 20 éves korral is gyakran együtt jár ez, ezért nem érdemes sok embernek még a gyerek.

Anya 21 éves volt, mikor engem szült. És mintapélda anya volt már akkor is. 30-40 évesen gyereket vállalni már nehezebb, mert egyre kifelé lép abból a korból, amikor még szellemileg és fizikailag is bírja az iramot, utána ez rosszabb lesz, és 57 éves szülőként egy 17 éves tini még nem fog tudni segíteni (már ha például 40 éves az adott szülő).

Saphira: Bízom benne, hogy te sem fogod. Legalábbis belőled egy is sok, ami a primitív beszólásaidat illeti.

[gman]

De noe azt mondd már meg, hogy mit nem tudsz feleségként, vagy anyaként kiélni? Egyik sem olyan nagy dolog, mint amilyet csinálsz belőle.

[CrazyCat]

Van benne igazság, noe, csak nem úgy, ahogy mai értelemben használják. Hallom mindenkitől, hogy ő így meg úgy kiéli magát, és mindezt érti úgy, hogy lesz tucatnyi különböző pasija (pasija, mert most csak ezt a szót lehet használni rájuk) fél év alatt, hogy szétcsapatja magát a bulikban, hogy "YOLO", és ezt a húsz év alattiak is elég sokat hangoztatják. Emellett még engem neveznek kiégettnek, mert több, mint két éve ugyanazzal vagyok párkapcsolatban (?). Anya szerint is azt jelenti a kiélés, hogy minél több férfit ismerjek meg "közelebbről", pedig ő aztán minden másban elég konzervatív felfogású, nem értem, miért nem tetszik neki, ha el tudnám kötelezni magam (most így látom) mellette. Szerinte a nővérem csinálta jól, akit mondjuk jelzem tönkretettek a férfiak, az egyik annyira szétzúzta lelkileg, hogy kórházba került, mert túlgyógyszerezte magát, és nem ő volt az első problémás férfi. Még is, szerinte ő csinálta jól, mert legalább sok pasival volt. Hát...

[noemimi-chan]

Én nem mondtam azt, hogy nem tudsz, csak én alapból bizonyos körülmények miatt nem kedvelem a házasság intézményét, de mivel szép egy esküvő és lányból vagyok mégis szeretnék majd egyszer egyet. Önmagamat még nem tartom érettnek arra, hogy összekössem valakivel az életem, még feleslegesnek is tartom, mivel mind a kettőnknek külön céljai vannak. Majd akkor lesz értelme a házasságnak, ha örökíteni akarjuk a génjeinket, de azt én nem akarom több okból, de ezekbe nem mennék bele.

Gyereknevelés mellett viszont egyetemista biztos nem lehetsz olyan mértékben mint nélküle, nekem ezek az évek biztos hiányoznának. Szeretek gürizni, szeretek a tanulás mellett dolgozni, diákszervezetben dolgozni, sok más munkát elválalni az egyetemen, mint a tanulás, csak lézengeni. Szeretem, hogy már nem vagyok gyerek, de felnőtt sem.

Jaj illetve valahol mélyen legbelül kollégista is szeretek lenni, de tény hogy ha valaki venne nekem egy lakást azt nem utasítanám vissza.

[Ayumichan]

Én vagyok a másik véglet. Engem nem bírnak elviselni a férfiak mert nem vagyok hajlandó kompromisszumokra.
Egyszerűen félnek tőlem (nem "úgy" félnek  ) vagy csak unszimpi vagyok nekik. 
Gyakorlatilag engem is "tönkre tettek" a férfiak, de engem a visszautasítással.
Úgyhogy "elzártam" a szívem és nem vagyok hajlandó olyan érzéseket érezni senki iránt. 
Úgyhogy nekem sose kell család, kéne valami jobbféle más jellegű életcél. 

[gman]

Értem. Én sohasem tapasztaltam meg ezt a léten kívüli létet.
Am simán csinálhatod ezeket is, ha az apa van a gyerekkel, mint nálunk.

[Saphira]

Most mi kínod van, Masashi? Skizofrénnek hiszed magad, vagy mi?

[Ms. Trager]

Nekem az eddigi párkapcsolataim végét mindig az én érzelmeim jelentették. Havernak jó volt az illető, de mikor tovább léptünk teljesen undorodni kezdtem tőle, vagyis a romantikus közeledéstől. Ezért próbáltam kerülni és kiábrándultam mindből. Viszont valamilyen formában szerettem őket, nem akartam hát megbántani sem egyiket se azzal, hogy kidobom. Gyakran mondtam nekik ezért olyat, vagy tettem olyat ami miatt kezdték úgy érezni, nem vagyunk össze illők. Mert ugye az meg sem fordult a fejemben, hogy én fogom kidobni őket. Már csak azért se, mert akkor engem éjjeli pillangóznának le az ismerősök. Maradtam a megcsalt/kidobott áldozat szerepébe. De most észre vettem, amíg kapcsolatom volt, mindig leláncolva éreztem magam, és nem is bírtam. Talán ez az egyik ok, amiért nem akarok pasit, de gyereket biztos nem.

Saphira: Tulajdonképpen annyira érezhető volt az eddigi hozzá(m)állásodból, hogy nekem céloztad. Inkább nekem lehetne pár kérdésem hozzád, de azt hiszem teljesen felesleges, mert úgyis kikerülnéd.

[noemimi-chan]

Akkor meg fel kéne tennem magamnak a kérdést, hogy minek a gyerek, ha nem foglalkozom vele. Az anyaság tekintetében nagyon konzervatív vagyok.
De mivel párommal ugyanúgy állunk a dolgokhoz, nem kell rágnom magam ezen. Pláne, hogy úgy fest nyáron 2 hónapig nem látjuk egymást (megint) a fránya pénzkeresés miatt. (Na jó eddig még max. 5-6 hét volt amíg nem találkoztunk.)
Nálunk nagy előrelépés lesz az összeköltözés, de legyen rá előbb keret.