Azé kell ennyit inni, mert minden napra jut valami régen látott ismerős, barát, haver, csaj, rokon, ahol nincs választás, inni kell és kész.
Aztán ha elmegyünk valamerre elég gyakran találkozok kollégákkal, akik megint csak úgy köszöntenek, hogy "mit iszol" vagy "bebaszunk ma este?" vagy összespanolunk más arcokkal és öreg alkeszokkal, akik megint csak meghívnak valamire.
Ez ilyen magától jövő dolog, mindig van valami napi program tervezettség nélkül, aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy basszus, megint végigittam a hetet és nincs pénzem. Vagy eldöntöm, hogy na akkor ma pihenő, de este megint valaki rám ír vagy spontán összefutunk és szarok bele, gyerünk szórakozni.
Egyébként már visszafogtam ezt az ivászatot, már nyár előtt is sok volt a yolo, nyáron meg főleg, most pedig lassan lezárjuk a nyarat. Rengeteg pénzt elvisz, de nem sajnálom rá, ameddig jól érzem magam. Azokat a bulikat nem szeretem, ahol csak elmegyünk és iszunk, de mindenki elvan a saját kis világába, ahelyett, hogy szórakoznánk, hülyéskednénk vagy csinálnánk valami közös programot. A suttyó alpáriságot, a primitív tivornyát nem szeretem, hogy elmegyünk valamerre és mindenki be van tompulva és nyavalyognak mindenért, mindenben csak a rosszat látják meg. Csak azért mennek el otthonról, hogy ne érezzék magukat teljesen elveszettnek és szaréletűnek, legyen egy kis társadalmi életük, de aztán ugyanolyan szarul feküdnek be az ágyba aludni és megint nem történt semmi változás az életükbe. A mai emberek kb így "buliznak", vagy mi, egész este a telefonjukat nyomkodva.
Rengeteg stresszt és beszűkült tudatállapotot tud feloldani ez az életmód. A sok melóba teljesen elveszek, észre sem veszem, csak a nap végén, hogy basszus, tiszta feszültség vagyok és egy személyként kezelem magam. Aztán összegyűlünk spanokkal, rálobbantunk egy cigire vagy lecsúszik az első korty sör a torkomon és ég és föld különbség áll be a tudatállapotomba. Megszűnik minden gond és probléma, visszatérek önmagamhoz. Ezek minőségi szertartások, nem pedig olcsó mulatságok. Ezzel mentem meg a napjaim, ezzel teljesedek ki és így érzem azt, hogy ember vagyok. Túl nagy a szívem ahhoz, hogy én beletörődjek abba, hogy annyiból áll az életem, hogy felkelek, eljövök melózni, lefekszek csá és ezt ismételjem. Így viszek színt a napokba és imádom. Ősök annyira nem értékelik, de nekik kb akkor lennék jó gyerek, ha heti 7 napból 9-et dolgoznék, sok lóvét gyűjtenék, hogy építgessem a jövőmet, de a folyamatos munkából nem lesz se szép jelen, se szép jövő, csak szürke, megkomolyodott, egy helyben ácsorgó ember, aki nem hordoz semmi értéket magában. A siker jó, csak nem fér össze azzal, ami kell. Egy ölelés vagy egy szép új cipő. Nem kérdés melyiket választom. A legtöbben azt mondják légy önmagad, hát tessék, még is elítélnek. Szeretni jöttem és meg is szeretném ezt valósítani, még is elítélnek, hogy ez egy rossz út. Azért vagyunk részegek, mert velünk bort itat a szerelem...
#hosszújelentéktelencementpls
