Duma topic 13

[Stance]

Én is így definiálnám, mert ez a pontos megfogalmazás. A tudattalan, a tudatalatti és a tudat egysége, amit együtt alakítanak a testet és a lelket ért történések a fogantatástól kezdve. Tehát elméje minden idegrendszerrel bíró állatnak van, csak éppen egyeseknek ez inkább a tudattalanban merül ki, mások meg, mint az ember, elég fejlettek a tudat terén is.

Ez így jó, de nem teljes. Muszáj különvenni itt az elmét és a szellemet. A szellem mindig létezett, ez a végtelen tudatosság, már fogantatás előtt is volt. Ennek a megnyilvánulását éljük és a kicsiny halandó tudatunk is ebbe tágul bele. Ez az időtlen tudat mindig itt van, csak az emberek sokaságánál tudattalan rész. A tágulást az elme akadályozhatja meg, amikor a hamis énkép veszi át az irányítást és azonosul, nem eszközként használjuk többé az elmét.
Azért hülyeség definiálni ezt a tudatot, mert ő magát nem definiálja. Egyszerűen van. Az elme tulajdonsága az, hogy mindent megakar érteni. Gyakorlatilag ítélkezik és gátat szab a tudatosságnak, egy hamis kép fog élni az elménkben. Olyan, mint amikor a gyerek kérdezi, hogy mi repül az égen. Mondod neki, hogy madár. Többé nem a madarat látja, hanem egy képet az elméjében, amit megtanult.
Itt akár megélhetünk kozmikus tudatfeletti vagy kollektív tudatalatti szinteket is, de mi akkor is a tudat maradunk, ami mindent szemlél. Néha valóságnak képzeljük, mert a tudat meglátja, hogy mi kell a halandó tudat tágulásához és "bemegy az anyagba hogy megélje".
Tényleg hülyeség a filozófia, mert rengeteg buktatója van és nem haladunk vele előrébb. Pont azért, mert az elme csak egy megnyilvánulási eszköz a szellem számára. A fogalomalkotó elveszik halálunkkor. Igazából mindig a jelenben kell élni, mert itt egy olyan helyről szemléljük a dolgokat, ahonnan minden szemlélve van. Még az is, ahogy a tudatosság elhalványul vagy ahogy próbálod megfejteni az életet.

[Aes Sedai]

Jelentem, végre lett új avám. xD Minagi megnyugodhat.

[gman]

A szellem mindig létezett, ez a végtelen tudatosság, már fogantatás előtt is volt.

Így hát bevezethetjük a tudatos g*ci fogalmat is.

[Gdat88]

Főleg, hogy az ember összes tragédiáját az általad idézett halál kérdésköre okozta.

Én ezt mondtam, nem azt, hogy a filozófia miatt van szenvedés.

Azért utálok már írni, mert az emberek a saját gondolataikat vetítik a szövegeimbe. #ohwait #somuchtükör #stancefogjunkkezet

Akkor hogy érted ezt?

[Saphira]

Sok vallásban van egy áruló vagy egy isten, ami megszegi a parancsokat, leszáll a halandók világába, és elhoz valamit az embernek, amit nem lett volna szabad. Legtöbben a pogány vallásokat, és manapság már az egyistenhitet is hülyeségnek gondolják, pedig mind nagyon bölcs filozófiai alapokra épülnek, melyek azokat a kérdéseket próbálják megmagyarázni, amelyekkel az ember az idők hajnala óta küzd, és amellyel a tudomány sem fog megbirkózni soha. Sokan meg sem próbálják lefordítani a pogány vallásokat sem, és hülyeségnek gondolják, amik csak arról szólnak, hogy egy tehén kinyalta a sóból az isteneket.

Pedig valójában mind csak metafora, amivel képi formában próbálták magyarázni a nehezebben megérthető gondolatokat. Ki volt Prométheusz, és miért volt baj, hogy lehozta a tüzet? Ki volt a kígyó, és milyen tudás miatt lettünk száműzve? Egyébként mind Prométheusz, mind a kígyó és alma a sumer/babilóniai mitológiában gyökerezik, de Prométheusz verziójában könnyebb megérteni az egészet:
Prométheusz neve azt jelenti, hogy "előrelátó". Mikor lehozta a tüzet, Zeusz annyira feldühödött, hogy őt kikötözte egy sziklához, ahol egy keselyű minden nap kitépte a máját, ami mindig visszanőtt, az emberiségre pedig rászabadította az összes bajt Pandóra segítségével. A tűz itt is csak egy metafora, és a halál felismerését szimbolizálja. A név is jelképes: Az 'előrelátó' ember, aki tudja, hogy meg fog halni, emiatt nap mint nap átéli a halált (kitépi a madár a máját), és sosem képes szabadulni a félelemtől (Prométheusznak még akkor is magával kellett hurcolnia a sziklát, ami a félelmet jelképezi, mikor visszatérhetett az Olümposzra).

És minek nevezték Prométheuszt a görögök? A civilizáció atyjának. Mert - lehet nevetségesen hangzik - a halál, vagy legalábbis a halál felismerése a civilizáció atyja. Nem az élet istene tett minket emberré, hanem a halál istene. Nagyon sok filozófus leírta már, hogy az emberi sors kerekét mindig is a halálfélelem forgatta. Az ember biológiailag nem olyan, mint a hangya. Egyszerűen biológiailag megmagyarázhatatlan, hogy egy nagycsaládokban (mint a csimpánzok) élő faj társadalma pár ezer év alatt hogy alakulhatott át ennyire. A társadalmaink azért nem tökéletesek, mert ha a testünkbe írt kódot követnénk, nekünk még mindig nagycsaládokban kellene élni. De az ember rájött a saját halandóságára, ami egy folyamatos, mindenkiben ott lévő, olykor rejtett, olykor nyilvánvaló halálfélelmet és szenvedést generált, ami folytonos változtatásra sarkall minket. Az állat csak akkor szenved, ha fáj valamije és éhezik. Ilyenkor eszik, és jól van. Az ember tudja, hogy az élete mindig véges, és ez folyamatos szenvedést okoz a tudattalan legmélyebb szintjén. Ezért alakultak ki a vallások, amik összekovácsolták az emberi közösségeket. A legelső települések ugyanis templomok voltak, ahol időnként a vadászó-gyűjtögető emberek összegyűltek, majd amikor megtanultak földet művelni, végleg letelepedtek itt.

Ez a halálfélelem jól jött az emberi fajnak, de rosszul jött az egyedeknek. Ebből látszik, hogy a természetben soha nem az egyedek érdeke, hanem a faj fennmaradása érvényesül. És végső soron erre a halálfélelemre rengeteg olyan tulajdonság visszavezethető, ami mindennapi fájdalmat okoz az embereknek (nem hiába ehhez a történethez kapcsolódik Pandóra sztorija). Persze visszavezethető szinte minden más is, aminek előnyét ma élvezhetjük.

[Stance]

Volt egy nagyon jó időszakom néhány évvel ezelőtt, istenien le volt tisztulva az elmém és tényleg láttam, hogy minden fájdalom, félelem a halálfélelemre vezethető vissza. Egy tudattalan mechanizmus az egóból.
Ezért van az például, hogy amikor valaki eltol egy erős spanglit, kitágul a tudata, de az egója (az elme fogalomalkotó; "én" része) nem akarja elfogadni és minden idiótasággal próbálja elvonni a figyelmet a valóságról. Ha nagyon mélyre megy az ember és tudatosan keresi önmagát ilyenkor az ego összes aduászát bejátssza, mint a halálfélelem. Ezzel kell szembenézni és teljes öntudatra ébredhet az ember. Persze vannak kerülőutak, az emberi lény jelenleg az önvalója és az egója keveréke, de ha mindenki elmerülne magába és kinyírná a hamis identitást, egy teljesen más korszak jönne az emberiség történelmében.

[gman]

Adja az ég, hogy ez a kor sose jöjjön el!

[Stance]

Ja. A végén még ember lenne az ember. Fúj.

[gman]

Az ember most is ember, ma írtad, szóval megint hazudsz magadnak.

[MrSaiyan Coelho]

Ember? 

"Olyasvalami az ember, amin felül kell kerekedni. Mit tettetek ti, hogy felülkerekedjetek rajta?
Minden eddigi lény alkotott valami önmagán túlmutatót: épp ti volnátok hát apálya ennek a nagy dagálynak, és inkább visszatérnétek az állathoz, semhogy felülkerekedjetek az emberen?
Mi a majom az ember számára? Nevetség csupán, avagy fájdalmas szégyen. És ugyanaz lesz majd az embert fölülmúló ember számára az ember is: nevetség, avagy fájdalmas szégyen.
Megtettétek az utat a féregtől az emberig, és sok minden megmaradt a féregből bennetek. Valaha majmok voltatok, és bizony az ember még ma is majmabb, mint bármelyik majom.
De még aki a legbölcsebb köztetek, az is csupán hasadt korcs, növény és kísértet fattya. De vajon arra ösztökéllek-e én benneteket, hogy kísértetek avagy növények legyetek?"

[Micsudi]

Hmmm Ehhez nekem meleg van. Hol van a lew képregény következő része ?

[Saphira]

Ja. A végén még ember lenne az ember. Fúj.

Pont, hogy nem lenne ember. Mindjárt leírom, miért.

Nem hiszem, hogy ezt tudatmódosító szerekkel le lehetne győzni, legfeljebb elfogadni. A LSD-vel kutatnak, mert az ilyen pszichodelikumok tényleg halálközeli élményt, és "az univerzummal való eggyé válás" élményét okozzák. Rákbetegeknek adva részben megbirkózhatnak a halálfélelemmel. Ez típusosan szemlélteti azt a hozzáállást, amit a gyógyszeripar és a mai civilizációnk képvisel: nem az okot, hanem a tüneteket próbáljuk kezelni, és azt sem eltüntetni, hanem csak elnyomni, átalakítani. Persze, ha nincs jobb, akkor én is ezt támogatom.

Halálfélelme két embernek nincs: a fogyatékosnak, meg a megvilágosodottnak. A fogyatékosnak azért, mert nem bírja felfogni, hogy létezik halál. Nem hiába ezek az emberek a legkedvesebbek és legőszintébbek sokszor. A megvilágosodott meg megint egy elvont fogalom, amivel mindig dobálózunk, meg már eldurrogtattuk az összes fórumos esetében, de most az olyanról beszélek, mint Jézus vagy Buddha.
Buddha egyenesen kimondta, hogy az élet szenvedés. A szenvedést a vágy okozza, a vágyat pedig a félelem. Az egész tanítása arról szól, hogyan tudsz lemondani a vágyakról, és így megszabadulni a szenvedéstől. Ha jobban mögé nézel, Buddha ezzel egyenesen azt mondta, hogy az életről kell lemondanod. Ahhoz, hogy megszabadulj minden szenvedéstől, üressé kell válnod, az üresség pedig maga a halál (és nem, nem kell feltétlenül meghalnod ehhez). Buddhának volt egy gyereke, akit magára hagyott, mert nem benne lelte a boldogságát. Szembe ment az élet legalapvetőbb törvényeivel, ahogy Jézus is szembement akkor, mikor hagyta, hogy megöljék, miközben egy rossz szót sem szólt a gyilkosaira.

A megvilágosodott ember nem fél a haláltól, és így nincsenek vágyai sem. Nem akar bántani senkit, de nem akar jót senkinek sem, és hiányzik már belőle minden életösztön. Amíg ezt nem mondhatod el magadról, addig biztos lehetsz benne, hogy a lelked legmélyén félsz a haláltól, mint minden más ember. Szóval a fogyatékos még nem ember, a megvilágosodott már nem az. Nietzsche is ezért találta ki az übermensch fogalmát, mert az ember fogalma már nem fed le vele.

Egy ilyen faj azonban teljesen életképtelen lenne. A világot nem a szeretet és a béke irányítja, hanem az élet legalapvetőbb természete az önzőség és a gyilkolás. Az a magasabb rendű emberi faj, amiről annyit beszéltek, egyszerűen kipusztulna pár nemzedék alatt, mert lehet hogy egyedek szintjén ez egy pozitív változás, de a faj szintjén nem (ahogy a halálfélelemmel pont ellenkezőleg van).

Bírom, amikor sokat képzelünk magunkról, és ilyen magasröptű vitákat folytatunk, közben meg kis szarok vagyunk, akik szart sem tudnak a világról, de ez a legszebb benne.

[gman]

Amit írtál Saphi, az csak az elme játéka. Ezt a Chubakka védelem is alátámasztja. Inkább nézz tükörbe!

[Minagi]

Jelentem, végre lett új avám. xD Minagi megnyugodhat.

VÉGRE! Meg is nyugodtam!  Pont a héten akartam megint szólni, hogy khm...khm...

[Lew]

Sry, hogy nem volt mostanában comic, de keményen dolgoztam, és keményen ittam ! Hétvégén megint nem leszek itthon, de nem felejtettem el, ne aggódjatok és ha kijózanodok Kedd körül tripla fejezetet kaptok