Nem tudom, én köszönni sem szoktam, mert jó barátok között felesleges.
Szóval, ha valaki rám ír, hogy "szia, mizu", akkor rögtön az jön le belőle, hogy unalmas személyiség, akivel úgy is megakad a beszélgetés 2 perc múlva, vagy amúgy sem tudok majd vele beszélni, mert nincs semmi értelmes témája, és arra vár, hogy majd én feldobok egyet. Ráadásul sosem tudok válaszolni arra, hogy hogy vagyok, mert olyan nevetségesen szar az a párbeszéd, hogy:
- szia, hogy vagy?
- szia, jól. és te?
- én is.
....
Egyet értek. Még 6.-ban mikor unatkoztam órán, egy fél füzetet tele írtam azzal, hogy mennyire utálom az ilyen kezdetű beszélgetéseket. Mennyire hideg, unalmas és lapos és, hogy semmi értelme. Főleg, mert legtöbbször, ha valaki így kezdi, alig várja, hogy végre magáról meséljen valamit és nem képes rögtön beszélni. Vagy, ahogy te is írtad, unatkozik és várja, hogy a másik fél, feldobjon valamilyen témát.
Én kb. megszakítottam azokkal a kapcsolatot, chat formájában akik csak így tudtak velem kommunikálni. Unalmas volt és értelmét nem láttam ezeknek a párbeszédeknek. Vagy rájuk erőszakoltam, hogy kimondják miért írtak rám - még az is elég, hogy simán beszélgetni akart -, csak mondják ki végre.
Most a barátnőm pasiját kell erre rászoktatnom. Mindig rám ír, hogy
Szia, majd addig vár amíg nem válaszolok, s amint megtettem, rögtön elkezd mesélni a barátnőmről meg az érzéseiről. Bár csak megszokásból köszön, legalább nem tetteti, hogy érdekli, mi van velem, vagy hogy vagyok.