Miért akarna bárki is megismerni egy olyan személyt, aki gúnyos megjegyzéseket tesz másokra ok nélkül? Ha meg normálisan kérdezzük, leolt, hogy tudatlanok vagyunk...
Abba bele se gondolsz, hogy ti kezdtetek engem becsmérelni, elítélni, mikor csak annyit írtam le, hogy vannak dolgok, amiket bizalmi okokból nem osztok meg, s szerencsétlen módon titeket ez pont nem érint, vagy nem hisztek benne, mert esetleg még ti nem éltétek át? Mert ebből indult ki minden, és ti erre tapadtatok rá. Csak ebbe gondolj bele, és hogy mennyire rosszul eshet az, ha máris így indítotok. Pedig láthatod, ok nélkül én se sértegetek. De akkor végképp, ha olyan dolgot hoznak fel, ami érint. És igen, most jöhetne Saphira, hogy "jaj, ezt már százszor olvastuk" csak az a baj, hogy mindeddig sem sikerült felfognotok, a száz alkalomból egyszer sem. Miattatok ismétlek, nem azért, mert nem tudnék mást írni (hisz ez a "más" dolog az, amit nem írok le, pont ezek miatt a megnyilvánulásaitok miatt).
Gondolkodjatok, mielőtt előállítotok engem, mint önző, beképzelt embert, aki elképzeli magáról, hogy mindent átél, amit más nem, mert feltűnési viszketegsége van. Nektek az a bajotok, hogy nem osztom meg ezeket, és anélkül ítéltek el, hogy ismernétek, s mégis amikor védeni próbálom magam, ugyanazokkal a dolgokkal támadtok és sértegettek tovább.
Mit gondoltok, hogy jobbak lesztek így, hogy megpróbáltok elítélni, miközben engem vádoltok azzal, hogy mást elítélek? Ennyire nehéz visszaemlékezni arra, hogy miből indult ki a vita, és mivé fajult?
Viszont akkor nem fogsz semmit megtudni az UFOkról, meg a hasonló érdekes dolgairól
Ez tévedés. Nem írtam olyan bensőséges, komoly, személyes dolgot, amiből ők tudhatnák. Épp a fentiek miatt. Akkor talán még értenék is, vagy megértenének engem, és talán a témát is.
Engem vádoltok azzal, hogy bunkó vagyok, hogy álomvilágban élek, hogy őrült vagyok, hogy nem hagyok lehetőséget, csak dobálózom a szavakkal, még is úgy látom,
magatokat látjátok bennem, mert azt adom vissza, amit kapok!
(Bárki sértegetett engem bármivel, láthattátok, amikor nem bántóan szólt hozzám, én is úgy írtam neki, nem haraggal, nem dühvel.)
