|
Syzygy
|
 |
« Válasz #11313 Dátum: 15 jan 13, 21:27:45 » |
|
pengebacsi best of:
a húgomék lakodalmán tavaly vacsora közben a főasztalnál üldögéltem, mint közeli családtag, amikor a nagybátyáméknak eszébe jutott, hogy én úgyis olyan vicces rokon vagyok, mondjak már valami vicceset. ilyen esetekre mindig tartalékolok néhány klasszikus viccet, amit bármikor el lehet sütni és gyorsan elébe lehet vágni a kellemetlen perceknek. éppen belekezdtem volna a viccbe, amikor apám lemondóan rámnézett, és megkért, hogy rendben, mondhatok bármit, de ne legyen szóvicc, és kivételesen ne legyen obszcén. mondtam hogy persze apa hova gondolsz, és gyorsan elkezdtem mesélni az egyik kedvenc régi viccemet, amiről úgy emlékeztem, hogy megfelel az elvárásoknak. A vicc arról szól, hogy van két jó barát, akik közül az egyik egy igazi csajozógép, és minden lánnyal azonnal össze tud jönni, a másiknak meg soha nem sikerül semmi, ezért egyszer megkérdezi a barátját, hogy árulja már el, hogy csinálja, mi a titka, hogy annyira odavannak érte a nők. A barátja azt mondja, rendben, elmondom a titkomat, de nagyon figyelj, mindent pontosan ugyanúgy kell csinálnod, mint ahogy mondom. Elmész szépen az ékszerészhez, és veszel tőle egy
korál nyakkendőtűt, egy
korál pecsétgyűrűt és egy
korál mandzsettagombot.
Ezután fogod magad, hazamész, felveszed a legjobb öltönyödet, és felveszed hozzá a
korál nyakkendőtűt, a
korál pecsétgyűrűt és a
korál mandzsettagombot.
Ha ilyen szépen felöltöztél, elmész a bálba, kinézed a legcsinosabb lányt, aki éppen nem táncol senkivel, odamész hozzá, és felkéred táncolni. Ahogy táncoltok, egy idő után a lány meg fogja kérdezni:
- Elnézést uram, de jól látom, hogy ez a nyakkendőtű
korál?
- Igen
- És ez a pecsétgyűrű, szintén
korál?
- Igen.
aztán ahogy tovább táncoltok, megkérdezi majd tőled:
- Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de ez a mandzsettagomb is
korál?
- Igen.
- Hát magának minden
korál?
mire te csak annyit mondasz:
- Nem, csak amikor magával táncolok!
és majd figyeld meg, ez annyira imponálni fog neki, hogy egyből eljön veled, akármit is akarsz vele csinálni.
Úristen kösz haver, ez nagyon jó- mondja a szerencsétlen fiú- tényleg te vagy a legjobb barátom, azonnal megyek és kipróbálom a trükköt!
Édesapám itt már összeszorított fogakkal gyilkos tekintettel méregetett az asztal másik oldaláról, de ekkor még nem tudtam, hogy ez nem csak annak szólt, hogy egy ilyen gyenge szóviccet szerepeltettem a viccemben, hanem a sors sokkal váratlanabb közjátékot tartogatott még számomra.
Be is megy a srác az ékszerészhez, és kér egy
korál nyakkendőtűt, egy
korál pecsétgyűrűt és egy
korál mandzsettagombot.
mire az ékszerész azt mondja: sajnos korál nincs, csak opál, jó lesz az is? erre a srác: biztosan, mindegy, megveszem.
haza is megy, felveszi a legjobb öltönyét, és felveszi hozzá az
opál nyakkendőtűt, az
opál pecsétgyűrűt és az
opál mandzsettagombot.
ezen a ponton a mellettem lévő egyetlen üres székre a főasztalnál leült a pap. apám szemeivel ölni lehetett volna, de mindenki más érdeklődve hallgatta körülöttem a viccet, és a pap is hallotta az utolsó pár szóból, hogy valami viccet mesélek, ezért sajnos annak ellenére, hogy megéreztem a végkifejlet tragikumát, már kényszerpályán voltam, és sokkal kellemetlenebb lett volna ezen a ponton abbahagyni a viccet, mint inkább ignorálni Isten hivatalos rangidős helytartójának közvetlen asztaltársaságát, és a következményeket vállalva tovább mesélni a viccet, mintha mi sem történt volna.
elmegy a bálba, kinézi a legcsinosabb lányt, aki éppen nem táncol senkivel, odamegy hozzá, és felkéri táncolni. Ahogy táncolnak, egy idő után a lány megkérdezi:
- Elnézést uram, de jól látom, hogy ez a nyakkendőtű
opál?
- Igen
- És ez a pecsétgyűrű, szintén
opál?
- Igen.
aztán ahogy tovább táncolnak, egyszercsak megkérdezi:
- Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de ez a mandzsettagomb is
opál?
- Igen.
Itt kipillantottam apámra, aki arcát a tenyerébe temetve nézte a tányérját, majd jobbra néztem, ahol tekintetem az atya joviális érdeklődő arcával találkozott.
- Hát magának minden
opál?
- Nem, de ha magával táncolok, mindig áll a faszom!
Apám végig megsemmisítő tekintettel meredt rám, csak később vont félre, hogy emlékeztessen rá, hogy előzetesen csak annyit kért, hogy ne legyen benne obszcénség, és ne legyen szóvicc. A pap innentől a vacsora alatt nagyjából egy szót se szólt, majd körülbelül negyed óra múlva haza is ment a lakodalomból.
|
