Velem is rengetegszer előfordult, hogy semmi nem úgy jött össze, ahogy elterveztem, komolyan, már azt hittem, valami átok ül rajtam, és az egész életem egy rakás szar lesz ezek miatt. Pedig nem, egy ilyen esemény nem feltétlenül befolyásolja az ember jövőjét, csak az olyanokét, akik nem tudnak legyőzni maguk előtt semmilyen akadályt. Aztán később kiderült, hogy minden rossz dolog, ami történt velem, valójában jó volt, és csak pozitív hozadéka volt mindnek, mintha a sors akarta volna így.
Emiatt nem tud már letörni (Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik
) szinte semmi, mert tudom, hogy mindenben lesz valami jó, és noha ez nagyon klisésen hangzik, tényleg így van.
Elég nagy szopás, hogy két évig jártál OKJ-s képzésre, és - szerinted - nem lett így értelme, de nem hiszem, hogy az a két év felesleges lett volna, ha tényleg a tanulásra szentelted. Az egyetemet (főiskolát?) meg megpróbálhatod megint, bár őszintén szólva én soha nem vártam volna sokat egy 254 ponthatáros egyetemtől. Azon is gondolkodj el, hogy vajon megéri-e majd a több évet az a diploma, vagy eldobhatod a kukába, ha meglesz.
