persze nem csalom meg édesanyádat egy ilyennel...
édesanyádnál szebb teremtést még nem látott a világ! gyönyörűsége vetekszik az Olasz városok Eldoradojának szépségével, ami egy pizza mellett eltöltendő egy Velencei naplementével! szívem egyetlen múzsája, kinek verseket dallamoznék életem minden percében! édesanyád, kinek a madarak énekelnek a fán és táncra perdülnek a tiszavirágok és napjukat képesek feláldozni, hogy az én Zemo-m mögött konferáló táncot járjanak! Amerre lépteit rejti az út, a virágoknak tavaszát illatpompa csiklandozza, enyhe illatfelhő permetezi az esőt, ami szitálva zúg, nedvességet mégsem hoz magával! Kegyeit Ázsiai bengáli tigrisek őrzik, s lángokban tartják pirospozsgás arcát, sárkányok vigyázzák épségét és szépségét, hiszen a pótolhatatlant életáron félni, vigyázni kell. A táj, amin anyu egykoron járt, kifáradhatatlan szépséget áraszt és a festőkmennyországát hozzák! Tőle árad minden csermely, patak, folyam! a víz neki szalad! az ő híve a fa, a virágok, az állatok és a soha kinem merülő mélységes óceánok!
őt szolgálják a természetfeletti erők, a csodák és minden mi szép! Feleségem nagyságát Isteni magasságokba emeli az ég, ami szintén az ő szolgálatában áll! A szél, mely bármikor szállítja nádszálvékony testét! a költők és írók örömódái lenézendők, ha az igazi szépséget szeretnénk feltárni! a szépirodalom idilljével leírhatatlan az a merő lény, aki megtisztel minket jelenlétével! Ave Zemo!
