GO (2 soros szabály!)

[Shiro]

Nagymuter, nagy mániája, hogy telefonon játszik mindenféle téglatologatóst, tetriszt, meg egyéb ügyességi játékokat.
Jön oda hozzám, hogy: "Ezzel hogy kell játszani?".

Nézem.

Azt hittem rosszul látok, mondom GO? 

A játékot sikeresen átraktam a telómra, valamint, nagymuter is kapott egy 5 perces gyorstalpalót, úgyhogy most nagyban tolja a Life and Death-et.

[Gdat88]

Elgondolkodtam azon, hogy mi a különbség aközött, hogy valamiről tényeket mondunk vagy valamivel kapcsolatban az érzéseinkről beszélünk és ezt a góval vezettem le.  Ennek a gó topicban is helye van, leírom, hogy nekem mit adott a gó. Ha valaki szintén leírná, arra nagyon kíváncsi lennék.

A gó mindig régmúlt idők világát idézi. Szinte érzem ahogy Kína, elhagyatott, ősi, vadregényes, égig érő hegyei között halványan besüt a nap és csak a szélfútta füvek susogása és a kövek csattogása hallatszik a táblán, amin a halhatatlan taoisták öreg szellemei játszanak az idők végezetéig. És várnak rám. Várják, hogy egyszer méltó legyek arra, hogy szembeszálljak velük és együtt kutassuk a gón keresztül a létezés csodáit.

Minden játék ugyanúgy kezdődik, de sosincs két ugyanolyan játszma. Amikor először játszottam fel sem foghattam milyen mérhetetlen misztikum rejtőzik e játék mögött. Homályosan ragyogja körbe és csak az tapasztalja meg aki átadja a lelkét a játéknak. Egy idő után észrevettem, hogy a gó istene figyeli a játékosokat fentről és mosolyog amikor egy újabb világot alkotunk meg az utolsó kő lerakásával.

A gó végtelen, mindig van hová fejlődni és mégis minden játék egy önálló csoda. A gó tanított meg az alázatra és az önbizalomra, a gó mutatta meg mennyire lehet szeretni valamit és, hogy akármennyi tudást szerzek, az életöröm nélkül mit sem ér az. A gó a legkedvesebb tanítómesterem, ami millió kaput nyitott meg az elmémben és mindezt lassan és rejtélyesen vitte véghez, nem zajongott, nem hangoskodott, hisz erénye az alázatosság. A háttérben dolgozott és csak arra lettem figyelmes, hogy valamiért jobban gondolkodom mint mások, valamivel több vagyok. Később ismertem csak fel, mert a gó ereje olyan mint a vízé. Lassan mossa el a sziklát és kezdetben semmi sem látszik, ahogy azonban telik az idő elmossa az egészet. A gó is így működik, ám a gó nem rombol, de épít.

A gó az egó legnagyobb ellensége. A gó veszedelmes szököárként söpri el az egót, hisz az korlátolja az elmét, a gó pedig az elme szabadságáról szól. Csak az képes jó játékossá válni, aki nem arra figyel, hogy bizonyítson bárkinek is mennyire okos, hanem aki a gó szeretetéért játszik.

Aki játszik arról mindent elárul a stílusa, az egész személyisége megnyílik az értő szemek előtt. Ha egy idegennel játszom, egy lassú partit ahol minden lépést alaposan végiggondolunk, a végén már barátokként állunk fel az asztalról, mert minden lépésben benne volt a szívünk és olyan oldalát ismerhettük meg a másiknak amit szavakkal nem lehet elmondani.

Ugyanakkor vannak egyes lépések, amit overplaynek hívunk. Meg akarja téveszteni az ellenfelet egy valótlan fenyegetéssel. Aki tudatosan ezt csinálja, annak csak a győzelem számít és valós erő helyett trükközik. Ez is elárulja az ember személyiségét és tudjuk, hogy az életben is ilyen. Pont mintha egy ember másfél méteres terpeszben áll a szórakozóhelyen, hogy megmutassa mekkora alfa hím. De aki ért a testbeszédhez, az tudja, hogy csak nagyobbnak akarja magát mutatni. Nem őszinte.

De a lépések módja árulkodik az játékos spirituális fejlettségéről is. Megmutatkozik, hogy ki az aki földhözragadt és csak a szemmel látható eredményekre tud építeni és az is, hogy ki az aki az anyagiság mögé lát.

Megtanít arra, hogyha valaki helyesen cselekszik, mindig a megfelelő eredményt kapja. Aki viszont csak sokat akar azért, hogy a másiknak rosszabb legyen az veszít. Aki viszont túlzottan ragaszkodik a biztonsághoz és nem mer kockáztatni az is veszni fog. A gó egyensúlyt és harmóniát teremt a művelőjében, nem csak a játék közben, de az élet minden területén. A gó egy játék, mégis minden tudás megtalálható benne, amire valaha szükség lesz.

[Shiro]

Lesz verseny a kgs-en Februárban http://www.gowiki.hu/index.php?title=KGS_Hendikep_2012#Nevez.C3.A9s
Engem már beneveztek kemény 25k-val  Bevallom most kb majdhogynem azon a szinten is vagyok.

Szóval ez ilyen reklám akart lenni, szóval aki ezt elolvasta az jöjjön! .

[Gdat88]

Her: OMG IT'S LIKE IN HIKARU NO GO!
Me: What?
Her: There's a manga - and anime - about people playing GO. It's called Hikaru no Go.
Me: THERE IS A MANGA ABOUT PEOPLE PLAYING GO?! What the fuck is wrong with this world?!

Ez kész. Kicsit félreérthető a neve.

[edward17]

hát ez király nem gondoltam h itthon is ennyire elterjedt. még a Hikaru no Go-ból kezdtem érdeklődni, tanulgattam is egy darabig, de nem igazán volt okom, mert azt hittem itthon nem igazán játsszák. mostantól asszem megint elkezdek játszani

[Hiei D. Legend]

Jah jó játék a go csak időigényes:( Ha nem lenne ezer dolgom goznék éjjel nappal, de így örülök, ha havonta tudok párat játszani:D Élőben lenne ezt jó tolni, de mocskos mód drága egy normális asztal kövekkel. Ráadásul nem is tud minden ember játszani. Ha van baráti társaság ahol többen tolják érdemes venni egy asztalt:D Olyan mintha kártyáznál:D

[Shiro]

Ja az, időigényes...

Mi a francért fogom én ki a lajhárokat? Vagy lehet nem reggel félkómásan kéne neki állni játszani?
A 186. lépésnél sikerölt elrontanom a lépést, ami miatt elvesztettem a játszmát, amiben amúgy nyerésre álltam. 

Előtte is volt 1-2 hülye lépésem amivel kb 20 pontokat vesztettem de egyszerűen elalszok, ha 10 percet kell várni az ellenfélre.


Kissé rémes egy parti, de mentségemre szolgáljon, hogy félkómásan játszottam nuku gondolkodásra szánt idővel.
http://files.gokgs.com/games/2013/2/12/Bunnyfly-Oyashiro.sgf

Gondolom simán el tudnék jutni 10k-ig, de egyszerűen már belealszok ha egy parti hosszabb, mint fél óra. A 15k meg egyszerűen csíra.

[Gdat88]

Jó sok meggondolatlan lépés volt benne az biztos. De a régi játékodhoz képest több rációt látok benne. 
De jah. a 10 k-tól nem állsz messze. Kicsit jobban figyelnél, meg jobban megértenéd az alapelveket és már ott vagy.
Lehet direkt gyorsat is játszani am. Miért nem azt csinálod, ha unod a lassút?

[Shiro]

Szabadság, érted, a szabadság. Vagy lehet a 12. lépést nem kellett volna, mert ott lassult be az ellenfelem.

Érdekes, hogy több rációt látsz egy olyan partimban, ahol már elfelejtettem a dolgok nagy részét, és semmi logika és gondolkodás nélkül pakolászom  a köveket.

Vagy logika az lehet, hogy van, sőt biztos, de az nem azt halandó nem értheti.

kedvet kaptam játszok egyet. 

[Gdat88]

Hát. Inkább durva nagy kihagyott lehetőségeket láttam. De inkább azt lássak, mint olyan sebezhető pontok hagyását, amivel azonnal megvernek.

[Hiei D. Legend]

Ja, de te bűntetni szeretsz Gdat:D Nem mindenki játszik így. Shirot ismerve pont megfontolt és masszív játékot képzelek el vele. Egyáltalán nem illene hozzá az "overplay" stílus. A goban szerintem az a legnehezebb, hogy megtaláld a stílusodat. Az alap dolgok és a ko-k pedig az idővel és a rutinnal jönnek. Számolni kell megtanulni és megtalálni a stílust amiben erős vagy. Annyira utálom, hogy nincs időm gozni és ha van is nincs kivel játszani. Idegenekkel meg nem igazán szeretek.

[Gdat88]

Már sokat változott nagyon a stílusom és érettebben gózok. Még akkor is, ha nem játszottam annyit és visszafejlődött az előre számolási készségem. De nem csak ebből áll a gó. Ahogy régebb góztam, az a hozzáállás egy buta kis lázadó tini hozzáállása volt, ami akadályozott a fejlődésben, most meg sokkal érettebben látom a dolgokat ahhoz képest.

Túlságosan próbáltam az ellenfél gyengeségeire koncentrálni csak, ami nem baj, de inkább az a lényeg, hogy én mit építek ki a lépéseimmel, mert az ellenfelem nem feltétlenül fog nálam nagyobbat hibázni. Arra kell figyelni, hogy minden lépésemmel valami értelmes cél felé haladjak.

[Gdat88]

Elkezdtem újra játszani hosszú kihagyás után. Most 4 kyú vagyok, előbb vertem megy egy három kyúst 80 mokuval, de elszomorított, hogy nem azért győztem mert én olyan jó vagyok, hanem mert ő olyan rossz. De sok hibát csináltam. Érdekes, hogy a kyúsok milyen oltári baromságokat tudnak lépni. Pedig én sem vagyok most danos. Le akarom rakni rendesen az alapjaimat, mert régebb mindig shortcutokat akartam, amitől összedőlt a rendszer.

Az viszont nagyon jó, hogy végre éretten tudok hozzáállni. A góban való fejlődés 50%-ban tudás és 50%-ban érett személyiség. Anélkül akármilyen tehetséges lehet valaki, meg van lőve.

---

Szerk: febr 26. Jól megvert ma egy 5 kyús és jobban örültem neki mintha nyertem volna, régebb ilyenkor dührohamot kaptam. Most látom mi volt a gyengeségem és mivel ezt megtanultam innentől erősebb vagyok. Ezzel nyertem csak igazán. Ha ezt a hozzáállást átviszem az élet minden területére nagyon brutál leszek.

[Shiro]

Mijon jó is néha lájkolni valamit, aztán megfeledkezni róla, mert így néha akadnak meglepetések.

Akinek a témában hiányérzete van a GO-s mesék terén az nézze bátran az Ifjó Go Mester történetét:

http://www.youtube.com/playlist?list=PLA7AA450FD439D98D

Aki nem érti, annak az egész kínai.

[Gdat88]

Mondoconon ülök a gótábla mellett megjelenik a semmiből egy titokzatos fiatalember, aki kihív játszani. Arcán végtelen magabiztosság és közöny. Nem árulta el milyen erős, csak, hogy tud játszani. Tiszta hikaru no go feeling. Az elején levette egy nagy csoportomat. Aztán összeszedtem magam és megvertem, mint a szart. Hikaru no go feeling vége.