Dalszövegek, Versek, Idézetek, Nyelvtörők...

[xenon]

Shaphi azthiszem a második idézetben a delfineknek van igazuk... vanezígy... ^^

Anonim MC - Boldogsághoz

Mondd csak ráérsz pár percre?Hát én többet nem is kérek,
nem a rákos gyerekeknek gyűjtök, még egy százast sem kérek,
csak egy percet, hogy hadargassak nektek.
Hogy lássam milyen okos vagy, hogy mitrejt a szemed,
nehogy levedd a kedvemért, jobb ha a helyén marad,
mert csak a butaságot látnám haver a napszemüveged alatt.
Érzed a hugyszagot komám? Csak kukkancsál el balra,
épp a haverom pisálja fel a nevét a falra.
Yo yo, Józsefnek hívják, és már háromszor felírta,
a kalinka, vodka kitart, bár én nemtudom hogy bírja.
Az a szakállas részeg, az az elmebeteg vandál,
az a saját lányát dugta meg, és most szabadlábon flangál.
Az a csaj, az a szőke, akinek kikandikál a tangája,
meg herpeszes a szája, de háromezerért bevállalna.
Még mindig tart a majális, sörözve kolbászozzál,
csak szedjed fel a földről, aztán jóétvágyat hozzá.
Hozzál egy szalvétát, mert lekajáltad magad,
látom ottmarad azért a vigyor a bajszod alatt.

Refr.:
Legyél boldog még akkor is ha sírni kell,
vigyorogj egyedül hogyha nincs kivel,
legyél boldog még akkor is ha nagyon fáj,
legyél boldog még akkor is ha nem muszály,
legyél boldog még akkor is ha meghaltál,
örülj annak is ha semmit, nemkaptál,
legyél boldog még akkor is ha nagyon fáj,
legyél boldog még akkor is ha nem muszály, ya.


Na vágjál pofán srác hogyha jólesik neked,
hogyha véresre versz, hát én akkor is több leszek mint te.
Hiába is vérzek, neked évek kellenének,
hogy legyen egy logikus érved, vagy egy mondatod amiben kettőnél több szó van.
Rendben üssél csak tovább, jolvan, nem is szóltam.
Itt mindenki depressziós, vagy legalább részeg,
pedig otthon vár anyád, meg a családi fészek.
"Depis vagyok, öngyi leszek." Nézz csak magadra,
hát úgysem leszel soha több, csak egy kis *mocskos a pofám* aki rázza.
Nézzél már a szemeddel széjjel, hozzászoktál a jóhoz,
a kozmetikus után, mehetsz a pszihológusodhoz.
Azokat az algopirineket szeded, mongyuk mert felaprítod az eredet,
hogy a köteledet tekered, akkor az arcodba nevetek,
te gyerek, ejnye-bejnye, azért nem kéne megtenned,
mert a pasid otthagyod, de hát látom a könnycseppet a pici orcádon.
Dehát te is félrekurtál, ne az én vállamon sírj, inkább panaszkodj az úrnál.
Legyél darkos meg diszkós, meg sátánista, meg rocker, meg repper,
mongyuk bánnám is, ha nem lenne semmien, vagy csak alteres,
mert most én vagyok a bíró, te meg csak alperes, na.
Nevess, csak nevess, én már megszoktam rég, hogy rajtam csak röhögni szoktak, dehát, ez a szép.

Refr.


Asztapaszta srácok, hát én azt tapasztalom,
hogy hasztalannak neveztek, hogy mi a *mocskos a pofám*nak nemhagyom, he.
Abba ezt a reppet, bár megpróbálkozom nemjó,
meg hogy csak ugyvagyok a föld alatt, mint a négyes metró.
A stilusom nem retró, meg nem diszkó, meg nem olds-cool,
nem aztán porosodó cd, amit nem veszel le a polcrul.
Pimasz gyerek vagyok, aki téged a pulcsidig leizzaszt,
ne nyávogjál nekem, vagy egyél *mocskos a pofám*meg viszkaszt.
Lehet nem imponál neked, ahogy én komponálok,
attól ne itéljél má meg, ne mondd nekem hol állok,
a listádon, ahol a fifticent az első,
tudom nincs nekem, kigyúrt és szexi felsőtestem,
csak vézna karom meg egy tollam, de ha neked ez számít, akkor,
szálljál is le rólam, amiket a lapjaimra írok,
nem összevissza firkák, látom bután nézel rám,
te kis idióta tirmák, amikorra felpörgetem a tempót,
akkor téged a hideg kiver, tudod csak azért mondom gyorsan,
hogy csak az értse aki figyel.

Refr. 2x

[Veracchi]

Alvin-Isten veletek..(L)
Nem akarom, hogy lássátok fogaimmal szépen
Önmagamat marcagolom, darabokra tépem
Túlságosan büszke vagyok, bevalljam magamnak
Lassanként a szemeim végleg felakadnak
Utolsókat rúgom, a lepedőm tiszta véres
Pedig az életem sem volt valami fényes
Gúnyosan néztek, röhögtök rajtam
"Megváltás ez számára" - én pont ezt akartam
Az arkangyal vigyorogva itt repked fölöttem
Pedig még csak 20 esztendő hasal itt mögöttem
Vérnyomásom hol alacsony, hol pediglen magas
Utolsókat kukorékol számomra a kakas
Utolsókat rúgom...
Istenek, Isten veletek!
Miért pont velem voltatok szemetek?!
Istenek, Isten veletek!
Remélem utánam kifordul a beletek!
Na szóval most itt szenvedek, bevérzik a lépem
Nyomják rám az infúziót, patakzik a vérem
Találkozok Szent Péterrel, ott leszek mögötte
Helló-belló, csaó, szia! Elmegyek örökre?!
Gyönyöru szép lányok vesznek körül hirtelen
Ez már biztos a paradicsom, ez az én színterem
Előlép az egyik, gyönyörű a haja
Csak nem tudom, hogy miért van ilyen formalin szaga?!
Istenek, Isten veletek...

Aki szét akar esni annak ezt a számot ajánlom :'D

[Saphira]

"Ha lenne Isten, ezt a kort kihagyta volna a történelemből. Nem szívesen élnék a jövőben, mivel nincs jövőnk. Nyilvánvaló, miért lakhatatlan a többi bolygó. Mert azokon már jártunk."

"Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni."

"Onnan lehet tudni, hogy léteznek intelligens lények a földön kívül, hogy soha nem próbálták fölvenni velünk a kapcsolatot."

"Van egy ilyen szelíd nyári világ, málnaszörppel, aludttejjel, citromos vízzel. Aztán van egy másfajta, tűzvésszel, vérrel, kéjgyilkossággal. Valahol a két világ között élek, málnaszörpöt szopogatok, s közben várom a tűzoltókat vagy a detektíveket."


Inkább az előző történetet a kisállat topicba írom le. xD

[Aes Sedai]

Blackmore's Night - Loreley

Merrily we sailed along
Though the waves were plenty strong
Down the twisting river Rhine
Following a song...

Legend's faded storyline
Tried to warn us all
Oh, they called her "Loreley"
Careful or you'll fall...

Oh, the stories we were told
Quite a vision to behold
Mysteries of the seas in her eyes of gold...
Laying on the silver stone, such a lonely sight
Barnacles become a throne, my poor Loreley...

And the winds would cry, and many men would die
And all the waves would bow down to the Loreley...
And the winds would cry, and many men would die
And all the waves would bow down to the Loreley...

You would not believe your eyes, how a voice could hypnotize
Promises are only lies from Loreley
In a shade of mossy green, seashell in her hand
She was born the river queen, ne'er to grace the land...

And the winds would cry, and many men would die
And all the waves would bow down to the Loreley...
And the winds would cry, and many men would die
And all the waves would bow down to the Loreley...

Oh, the song of Loreley
Charms the moon right from the sky...
She will get inside your mind, loveley Loreley...
When she cries "Be with me until the end of time"
You know you will ever be with your Loreley...

And the winds would cry, and many men would die
And all the waves would bow down to the Loreley...'
And the winds would cry, and many men would die
And all the waves would bow down to the Loreley...
And the winds would cry, and many men would die
And all the waves would bow down to the Loreley...


Nagyon szeretem ezt a dalt, egy régi germán monda történetét dolgozza fel.

[Syzygy]

A Monster Without a Name

A long, long time ago in a land far away,
There was a monster without a name.
The monster wanted a name so badly.
So the monster left to go on a journey to find a name.
But the world was so large that he split into two to make his journey.
One went to the west and the other went towards the east.
The monster who went to the east found a village.
At the entrance of the village there was a blacksmith.
“Mr. Blacksmith, please give me your name,” said the monster.
“You can’t give away your name,” the blacksmith replied.
“If you give me your name, I’ll enter you and give you strength.”
“Really? If you can make me stronger, then I’ll give you my name.”
The monster entered the blacksmith.
The monster became Otto the Blacksmith
Otto the Blacksmith became the strongest man in the village.
But one day he said,
“Look at me. Look at me. Look at how large the monster inside me has become.”
Crunch Crunch! Munch Munch! Chomp Chomp! Gulp!
The hungry monster ate Otto from the inside out.
The monster returned to being a nameless monster.
Even when he entered Hans the Shoemaker…
Crunch Crunch! Munch Munch! Chomp Chomp! Gulp!
He returned to being a nameless monster.
When he entered Thomas the Hunter…
Crunch Crunch! Munch Munch! Chomp Chomp! Gulp!
He once again returned to being a nameless monster.
The monster came to a castle looking for a wonderful name.
In the castle, there was a sick boy.
“If you give me your name, I’ll give you strength.”
“If you can cure this illness and make me strong, I’ll give you my name.”
The monster entered the boy.
The boy became well.
The king was so pleased! “The prince is well! The prince is well!”
The monster liked the boy’s name.
He also liked living in the castle.
So even though he was hungry, he endured.
Every day his stomach growled, but he endured it.
However, he was so hungry that one day he said,
“Look at me. Look at me. Look at how large the monster inside me has become.”
The boy ate the king and even his servents.
Crunch Crunch! Munch Munch! Chomp Chomp! Gulp!
Since there was no one there anymore, the boy went on a journey.
He kept on walking for days and days.
One day, the boy met the monster who traveled to the west.
“I have a name. It’s a wonderful name, too.”
The monster who went to the west said,
“I don’t need a name. I’m happy even without a name.”
We just have to accept that we are monsters without a name.
The boy ate the monster who went to the west.
The monster finally had a name,
But all the people who could call him by that name have disappeared.
And Johan was such a wonderful name, too.

[sani-chan]

Simple Plan - Untitled
I open my eyes
I try to see but I'm blinded by the white light
I can't remember how
I can't remember why
I'm lyin' here tonight
And I can't stand the pain
And I can't make it go away
No I can't stand the pain

Chorus:
How could this happen to me?
I've made my mistakes
got nowhere to run
the night goes on
as I'm fadin' away
I'm sick of this life
I just wanna scream
How could this happen to me?

Everybody's screamin'
I try to make a sound but no one hears me
I'm slippin' off the edge
I'm hangin' by a thread
I wanna start this over again

So I try to hold onto a time when nothing mattered
And I can't explain what happened
And I can't erase the things that I've done
No I can't

How could this happen to me?
I've made my mistakes
got nowhere to run
the night goes on
As I'm fadin' away
I'm sick of this life
I just wanna scream
How could this happen to me?

I've made my mistakes
got nowhere to run
the night goes on
as I'm fading away
I'm sick of this life
I just wanna scream
How could this happen to me?

Hmm... xDD semmi extra, de szeressem *.*

[Zohan-san]

Az egyik kedvenc számom  
Riddler- Madártávlat
http://www.youtube.com/watch?v=O-cnbewXh8s

Emelkedj fel velem........
emelkedj fel velem.......
emelkedj fel velem, ez madártávlat

Az emberek innen apró hangyáknak tűnnek,
egyre inkább úgy látszik a határra küllnek,
hogy figyeljek és tanuljak, olykor elmondjam,
mit látok mikor jó és hol van elrontva.
A korral egy gond van, mindenkinek mást ad,
van ki tiniként felnő, van ki megüti a százat,
abban az öltözékben megy el mit az élet ráad,
az elején nincs ereje váltani egy másra,
ez rá vall, beletörődik és elfogad,
max a filmekből tudja mit jelent a szebb holnap,
felold a pia, mindennap lefejeli az asztalt,
urbánus káosz, őt is elnyeli az aszfalt.
Hétköznapok fogságából, hétvégi mámor,
a bíró nem számol, ez megint éjféli KO,
jó ez így? a kérdés, mit mindig elkerül,
de ő is tudja gyenge, és csak menekül.

Refrén 2x
Felülről nézve te is része vagy a montázsnak
álmoktól légy részeg ha a valóság megszondáztat,
hagyd kívül a gondokat az elméd varázspálca,
emelkedj fel velem ez madártávlat.

Az autók mint apró szentjánosbogarak,
az utak egyfelé tendáló vonalak,
tízemeletes betonerdő alszik a hold alatt,
valahol fent serceg a papír egy toll alatt.
Nem vagyok öreg bölcs, csak nyitott szemmel járok,
a társadalomkritikára sajnos van egy pár ok.
Szállok, alattam sok arc, mindenki depresszív,
nehéz lenne váltani, ő inkább ellenszít,
de kell egy hit mert ez átszeli a várost,
mint a Duna hömpölyög és minden fejet átmos.
Kelet átkoz a nyugatért, nyugat a keletért,
a jobb narancs és bal vörös, az utolsó szeletért,
is marakodik pedig már egy egész tortát befaltak
ha morog a plebs, majd egy újabb oltás elaltat,
feladta a többség, a maradék a parlamentben
él még, mint hal a vízben, ha nem lenne mi partra vetne.

Refrén 2x
Saját szárnnyal emelkedek fel, mert undorít a közeg,
ajánlott kiszakadni, ha már túlszorít az öved.
Könnyed repülés, belül kásás dimenziós örvény,
ez csak a te világod, nincsen tiltó törvény,
úgy élni, sehol a szürkeség, hogy őrt üljön,
lépj kívül két lépést, szakítsd le a ködfüggönyt,
nem árthatnak hidd el, a burkod megvéd,
a gonndal teli napokat, külsőként szemléld.
Gyengék és erősek, gazdagok és szegények,
boldogok kik értékelik, ha valamit elértek,
nem érted, hisz te tudod ennél sokkal többre vágysz,
kész a vázlat a fejedben, miért köt a földre lánc?
Könnyű észrevenni, már új arca van az ördögnek,
az átlag fizetés kb egy harmada az öltönynek,
amit visel a nagy házban és hazudik egész álló nap,
óriáspókok tartják az országot hálóban.

[Yo-Yo]

Tankcsapda egyszerü dal

Néha úgy hiányzik a marihuána,
Mint a hercegnőnek a Don Juan, ha
Az erkélyről a szemébe néz,
Vonzza, mint méhet a méz.

Meg az a srác, akit már te is láttál,
És tudtam jól, utálja magát,
De mégse hittem volna, hogy a végén
Előveszi a pisztolyát.

Refrén:
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

Valami szomorú dallam hangjai halkan
Kísértenek éjszakákon át.
Velem vannak és együtt
Dúdolgatjuk a halál dalát.

Hogy ez a szerelem nekem nem a május.
Én örülök, ha valahogy túlélem.
A szerelem csak egy rohadt mágus,
Ha elkapom, úgyis kiherélem.

Refrén:
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

Repülőgépek, óceánok,
A füvek, a fák, a mezők, a virágok,
A különös álmok, amiket látok,
Ha egyszer éjjel hiába vártok.

Refrén:
Ez egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

[Ritka]

Az egyik legszebb magyar szám

x2

Én egy igazi utazós zenét hoztam. Ha alkalmatok van, egy jó 80-as tempóval, csutkára lehúzott ablakkal hallgassátok. Akkor valami elképesztő. Engem levett a lábamról

Amy MacDonald - This is the Life
Oh the wind whistles down
The cold dark street tonight
And the people they were dancing to the music vibe
And the boys chase the girls with the curls in their hair
While the shy tormented youth sit way over there
And the songs they get louder
Each one better than before

Chorus 2x
And you're singing the songs
Thinking this is the life
And you wake up in the morning and you're head feels twice the size
Where you gonna go? Where you gonna go?
Where you gonna sleep tonight?

So you're heading down the road in your taxi for four
And you're waiting outside Jimmy's front door
But nobody's in and nobody's home 'til four
So you're sitting there with nothing to do
Talking about Robert Riger and his motley crew
And where you're gonna go and where you're gonna sleep tonight?

[Syzygy]

Ritka pont ezt hallgattam délután Meg danubiuson minden reggel lemegy jó szám

 

[Ritka]

sajna rádiót nem szoktam hallgatni...általában ezért sem vagyok tisztában az aktuális slágerekkel
De olyan kis aranyos akcentusa van, az valami hihetetlen

[Miroku]

A mai hangulatom legjobb mondása az körülbelül így hangzik:
A depressziós zene nem segít, csak hangulatossá teszi a szar kedvet..

[UchihaChiisai-San]

Junkies - Szabad a pálya


Például én nem születtem nyomorba
Az élet mégis gyomorba rúgott, ahogy csak bírt
Iszonyúan fájt, könnyes szemekkel színleltem
Hogy gennyes sebekkel szívemben kibírom ezt a kínt

Érzem, sohasem nyughatok ezt diktálja a belsőm
Miért legyek a mennyben második, ha lehetek a pokolban első
Vagy vegyünk téged, azt gondolod véged
Habzsolsz, mint a féreg, emészted magad
És arra vársz, hogy egy jobb ösvényt találsz
Mint süteményre a máz, valami rád is ragad

Hiába kérded, nem tudom, mi lesz a folytatás
De bármi lesz is, megsúgom, hogy lehetett volna más

Refr.:
Előtted szabad a pálya
Ennek a játéknak nincs szabálya
Csak az, hogy kezdd el mindig újra
Amíg az erődből futja még
Amíg szabad a pálya

Ez az éjszaka nekem már semmit se tartogat
Mégsem tartom a markomat, mint aki alamizsnát akar
Nekem így jó, hidd el nem élek ingyen
Ha ösztön hajt, lelépek innen, túl sok már a szar

Úton lenni boldogság, megérkezni halál
Mégis, ami hajt, az a kíváncsiság: a végén mi vár

Refr.:
Előttem szabad a pálya...

A zene alatt:
Mondj valamit, ami még szíven talál
Mindent láttam, túl sokat is talán
Testemben szabad szellem él
Sose se hittem semmi másban én
Fanatikusan akár a mormonok
Vagy csak tréfát űznek a hormonok velem
Ennek a játéknak nincs szabálya
Előttem szabad a pálya

[shiranai]

Kettő a kedvenc számaim közül;).

Poets of the fall - Roses: http://www.youtube.com/watch?v=wqnWJH9d-H4

I've walked the distance, I paid my dues and tried to have a go at what I thought
I knew was real, held no appeal
I've been to places, I've seen the tidings,
I bought a book of rules for every coin that I could steal
And so I came to gaze upon the stars, when they were yet unborn
And consequently, tear at my old scars, and the mask I had outworn

So when I'm crying alone
Yeah, when I'm cold as a dying stone
Grow me a garden of roses
Paint me the colors of sky and rain
Teach me to speak with their voices
Show me the way and I'll try again

I've heard the rumors, started fires,
I sowed a sordid lot of plays for keeps for what I need, behold the demons that I freed
I've tried my best at wearing the hard hat, but healing doesn't seem to happen when you hide away the seed
And so I came across the medicine man, and he showed me what I'd forlorn
For if I'm stayed it happens by my own hand, and my own voice full of scorn

So when I'm crying alone
Yeah, when I'm cold as a dying stone
Grow me a garden of roses
Paint me the colors of sky and rain
Teach me to speak with their voices
Show me the way and I'll try again.

Without you I'm nothing at all
And life has the face of a morbid game
With you nothing seems impossible
It all seems to fit the frame

So when I'm crying alone
Yeah, when I'm cold as a dying stone
Grow me a garden of roses
Paint me the colors of sky and rain
Teach me to speak with their voices
Show me the way and I'll try again

Poets of the fall - Lift: http://www.youtube.com/watch?v=pJ4MDf1QB_M

Times when I just can't
Bring myself to say it loud
'Fraid that what I'll say comes out somehow awry

That is when it seems
We move in circles day to day
Twist the drama of the play to get us by

And it feels like fear
Like I'll disappear
Gets so hard to steer
Yet I go on
Do we need debate
When it seems too late
Like I bleed but wait
Like nothing's wrong

You lift my spirit, take me higher, make me fly,
Touch the moon up in the sky, when you are mine
You lift me higher, take my spirit, make it fly,
Where all new wonders will appear

Like the other day
I thought you won't be coming back
I came to realize my lackluster dreams

And among the schemes
And all the tricks we try to play
Only dreams will hold their sway and defy

When it feels like fear...
Like I'll disappear
Gets so hard to steer
Yet I go on
Do we need debate
When it seems too late
Like I bleed but wait
Like nothing's wrong

You lift my spirit, take me higher, make me fly,
Touch the moon up in the sky, when you are mine
You lift me higher, take my spirit, make it fly,
Where all new wonders will appear, oooohhhh

You lift my spirit, take me higher, make me fly,
Touch the moon up in the sky, when you are mine
You lift me higher, take my spirit, make it fly,
Where all new wonders will appear

Take me high
Make me fly
Take my spirit
Make it fly

[noemimi-chan]

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan lény, amely szabadon szállhat az égen, boldoggá teszi azt is aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és belészeretett.
Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott.
Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot teljes harmóniában:
A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
De egy napon arra gondolt: - Mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? - és megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni.
És irígykedett, irigyelte a madarat amiért tudott repülni.
És egyedül érezte magát!
Azt gondolta: - Csapdát állítok neki, ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem!
A madár szintén szerelmes volt belé és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett!
A nő kalitkába zárta és egész nap nézte.
Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya. De szép lassan különös átalakuláson ment át.
Most, hogy teljesen övé volt a madár és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett nem tudta kifejezni létének értelmét.
Lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult.
A nőt már nem is érdekelte többé, csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár.
A nőt elfogta a bánat és éjjel-nappal rá gondolt.
De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.
- Miért jöttél? - kérdezte a halált.
- Hogy újra együtt repülhess a madaraddal - felelte a halál.
- Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna. Most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele!