Dalszövegek, Versek, Idézetek, Nyelvtörők...

[Ayaka]

Mint már mondtam nekem tetszik az ötlet. Szívesen olvasok bárkitől szerzeményeket :-[ Már várom h valaki bemutassa saját verseit :-[

[Gdat88]

Petőfi Sándor

MIT NEM BESZÉL AZ A NÉMET...           

Mit nem beszél az a német,
Az istennyila ütné meg!
Azt követeli a svábság:
Fizessük az adósságát.

Ha csináltad, fizesd is ki,
Ha a nyelved öltöd is ki,
Ha meggebedsz is beléje,
Ebugatta himpellére!...

Ha pediglen nem fizetünk,
Aszondja, hogy jaj minekünk,
Háborút küld a magyarra,
Országunkat elfoglalja.

Foglalod a k*rvanyádat,         (Ez a kedvenc részem belőle. )
De nem ám a mi hazánkat!...
Hadat nekünk ők izennek,
Kik egy nyúlra heten mennek.

Lassan, német, húzd meg magad,
Könnyen emberedre akadsz;
Ha el nem férsz a bőrödbe',
Majd kihúzunk mi belőle!

Itt voltatok csókolózni,
Mostan jöttök hadakozni?
Jól van hát, jól van, jőjetek,
Majd elválik, ki bánja meg.

Azt a jó tanácsot adom,
Jőjetek nagy falábakon,
Hogy hosszúkat léphessetek,
Mert megkergetünk bennetek.

Fegyverre nem is méltatunk,
Mint a kutyát, kibotozunk,
Úgy kiverünk, jobban se' kell,
Még a pipánk sem alszik el!

Pest, 1848. május

[annee]

Nekem ezt az egyik ismim küldte... : Ha vki ismeri, az pls szóljon, mert nekem azt mondta, h ez saját költemény


 Remegni kezdtem, hirtelen nem tudtam mit tegyek,
 s mit mondjak neked,
 felszakadtak újból a régi sebek,
 mond mért teszed ezt velem??
 mond mért??!
 Fáj a szemedbe nézzek, hiányzik a léted
 bennem él annyi drága emlék,
 Átbeszélt éjszakák..és most:
  itt a nemlét
 Zavaros minden ennyi..most nem biztos semmi
 Pedig tisztán tudtam volna, akartam szeretni...
 jah, jaháo ..akartam......akartam szeretni..

 Refr.
 Északánként, hogy nem vagy velem,
 bevallom, néha könnyezik  a szemem,
 arcod a távolba veszett
 az emléked is lassan,
 kérlek engedje el!
 kérlek, ne fordulj meg többet, kérlek ne..

 Felkeltem a földről, elindultam feléd,
 de felébredtem a ködből ez nem is te lennél,
 látom az arcod még, halvány de bennem él,
 azt hittem örökkön örökké,
 de te is tévedtél, mkor elmentél..
 Csak én fekszem itt tétlen,
 nélküled nem ér semmit életem
 fáj az emlék, az érzés,     minden
 Neveddel ajkamon repít az álom,
 ismeretlen, új érzések útját járom..
 de még várok..még várok..
 jhááoo...




 Refr.
 Északánként, hogy nem vagy velem,
 bevallom, néha könnyezik  a szemem,
 arcod a távolba veszett
 az emléked is lassan,
 kérlek engedje el!
 kérlek, ne fordulj meg többet, kérlek ne..

[Amy Lee D.]

Az hiszem ebbe a topicba sok verset fogok berakni itt az első. Szerintem nagyon szép és szomorú.

GOETHE: TÜNDÉRKIRÁLY

Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.

"Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?"
- Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng...'
"Fiam, ott csak egy ködfolt dereng."

"Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
Sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám."

- Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...'
"Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél."

"Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon, -
táncolnak is ők, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük."

- Hát nem látod... ott - nem látod, apám:
a tündérlányok már várnak reám. -'
"Fiam, fiam, én jól látom: amott
a nedves füzfák törzse ragyog."

"Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?"
- Édesapám, ne hagyj... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály...'

Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott

[Ritka]

Nekem kosztolányi a hatalmas favorit...itt az egyik kedvencem tőle:
Ének a semmiről
           

Amit ma tartok, azt elejtem,
amit ma tudtam, elfelejtem,
az arcomat kezembe rejtem,
s elnyúlok az üres sötétben,
a mélyen-áramló delejben.

Annál mi van, a semmi ősebb,
még énnekem is ismerősebb,
rossz sem lehet, mivel erősebb
és tartósabb is, mint az élet,
mely vérrel ázott és merő seb.

Szokatlan-új itt ez a köntös,
pár évre szóló, szűk, de göncös,
rossz gúnya, melyet a könny öntöz,
beh otthonos lesz majd a régi,
a végtelen, a bő, közömbös.

Én is öröktől ebbe voltam,
a semmiségre ráomoltan,
míg nem javultam és romoltam,
tanulni sem kell, tudjuk ezt rég:
eltűnni és feküdni holtan.

Ha félsz, a másvilágba írj át,
verd a halottak néma sírját,
tudd meg konok nyugalmuk írját,
de nem felelnek, úgy felelnek,
bírjuk mi is, ha ők kibírják.

Pajtás, dalolj hát, mondd utánam:
Mi volt a mi bajunk korábban,
hogy nem jártunk a föld porában?
Mi fájt szivednek és szivemnek
Caesar, Napoleon korában?

        

[Pettinho]

Sztem a Petőfi verseket ez is az :

Petőfi Sándor: Arany Lacinak
Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd meglátod, hogy mi fut
Rajta át fejedbe...
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szállj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? elment a kúthoz.
De nem volt viz a vederbe’,
Kapta magát, telemerte.
És vajon minek
Meritette meg
Azt a vedret?
Tán a kertet
Kéne meglocsolnia?
Vagy ihatnék?... nem biz a.
Telt vederrel a kezében
A mezőre ballag szépen,
Ott megállt és körülnézett;
Ejnye vajon mit szemlélhet?
Tán a fényes délibábot?
Hisz olyat már sokat látott...
Vagy a szomszéd falu tornyát?
Hisz azon meg nem sokat lát...
Vagy tán azt az embert,
Ki amott a kendert
Áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja.
Mire van hát?
Ebugattát!
Már csak megmondom, mi végett
Nézi át a mezőséget,
A vizet mért hozta ki?
Ürgét akar önteni.
Ninini:
Ott az ürge,
Hű, mi fürge,
Mint szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn a lyukban.
A mi emberünk se’ rest,
Odanyargal egyenest
A lyuk mellé,
S beleönté
A veder vizet;
Torkig tele lett.
A szegény kis ürge
Egy darabig türte,
Hanem aztán csak kimászott,
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csipték,
Nyakon csipték, hazavitték,
S mostan...
Itt van...
Karjaimban,
Mert e fürge
Pajkos ürge
Te vagy, Laci, te bizony!

[Amy Lee D.]

ha már Petőfinél tartunk szerintem ez nagyon jó:
PATÓ PÁL ÚR

Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet,
Ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj’ isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”

Puszta a kert, e helyett a
Szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”

Hát a mente, hát a nadrág,
Ugy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségből volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”

Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
„Ej, ráérünk arra még!”

[Asura]

szerintem egy bizonyos korhatár kell ehhez a vershez... 16

Villon : Ballada a Kalózok Szeretőjéről

Jennynek hívták, szőke volt és éhes,
s a szállodában üveget mosott,
hol elhamarkodott szeretkezések
szagát árasztották a bútorok.
S mikor szitkokkal teltek meg az éjek,
s csiklandott ringyók részeg sikolyával:
ő a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

S ha ágyazni ment, mert már a párok vártak,
vagy hajnaltájt meleg vizet hozott:
megtörtént néha, hogy egy vendég vasárnap
markába titkon egy dénárt nyomott.
Ilyenkor mindig némán megköszönte
alázatosan vézna mosolyával,
és a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

És éjjel, ha kiment a folyosóra,
egy-egy éhes hím gyakran rálesett,
ki ott mindjárt a bűzhödt kőpadlóra
teperte le: s ő mindent engedett.
S mikor a férfi vállait harapta,
s mellét kereste borgőzös szájával:
ő a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

S egy délben zaj támadt a tengerparton,
s találgatták mindnyájan az okát,
de ő felkacagott az utcasarkon,
és még otthon is nevetett tovább.
S hogy mosogatni hívták a konyhába,
a tányérokat eltolta karjával -
és a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

S mikor félreverték a vészharangot,
s a kikötőben üvöltött a nép,
ő lassan elfütyült egy hosszú tangót
és hófehérre mosta a kezét,
s új ruhájában a párkányra hágott,
s a tengert nézte gonosz mosolyával,
hol a város előtt egy hajó állott,
nyolc ágyúval és tizenhét vitorlával.

S a hajó nyolc ágyúval lőni kezdte
rőt bombákkal akkor a várfalat,
és nem maradt, mikor leszállt az este,
kastély a várban s ház a vár alatt,
ledőlt a bazár, a fárosz és a zárda,
s a bronzoszlop a helytartó szobrával,
és nem maradt, csupán egy piszkos szálló
nyolc ággyal és tizenhét utcalánnyal.

De ő még mindig az ablaknál állott,
s az éjszakába egy dalt énekelt,
és reggel a matróznép partraszállott,
és minden embert sorra láncra vert.
És akkor a hajósok vezetője
így szólt hozzá: "Kalózok szeretője,
kit öljünk meg kívánságod szerint?"
S ő azt felelte: "Mind!"

S a tengerparton aznap alkonyatra
minden fán ötven ember lebegett,
és szemüket a héják csőre marta,
mint lógombócot éhes verebek.
S a hajó, míg a hullák rút farával
halotti táncot járt az est szele,
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával
eltűnt vele.

[Kenshin]

Jaj nagyon örülök, h beindult ez a topic!!!

Az én egyik kedvenc haikum ( ha a többsége a fórumozóknak japán kedvelő.. ) Fodor Ákostól:
                                                       
                                                         " Végy egy Ezt-vagy-Azt,
                                                           emeld föl a szívedig
                                                           s vigyázva tedd le."

[Amy Lee D.]

itt van még egy, ezt a Tanár úr olvasta fel nekünk és nagyon tetszett

Harc a Nagyúrral

Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.
Sertés testét, az undokot, én
Simogattam. Ő remegett.
„Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki)
S meglékeltem a fejemet,
Agyamba nézett s nevetett.

(Vad vágyak vad kalandorának
Tart talán?) S térdre hulltam ott.
A zúgó Élet partján voltunk,
Ketten voltunk, alkonyodott:
„Add az aranyod, aranyod.”

„Engem egy pillanat megölhet,
Nekem már várni nem szabad,
Engem szólítnak útra, kéjre
Titokzatos hívó szavak,
Nekem már várni nem szabad.”

„A te szivedet serte védi,
Az én belsőm fekély, galád.
Az én szivem mégis az áldott:
Az Élet marta fel, a Vágy.
Arany kell. Mennem kell tovább.”

„Az én jachtomra vár a tenger,
Ezer sátor vár énreám,
Idegen nap, idegen balzsam,
Idegen mámor, új leány,
Mind énreám vár, énreám.”

„Az egész élet bennem zihál,
Minden, mi új, felém üget,
Szent zűrzavar az én sok álmom,
Neked minden álmod süket,
Hasítsd ki hát aranyszügyed.”

Már ránk szakadt a bús, vak este.
Én nyöszörögtem. A habok
Az üzenetet egyre hozták:
Várunk. Van-e már aranyod?
Zúgtak a habok, a habok.

És összecsaptunk. Rengett a part,
Husába vájtam kezemet,
Téptem, cibáltam. Mindhiába.
Aranya csörgött. Nevetett.
Nem mehetek, nem mehetek.

Ezer este múlt ezer estre,
A vérem hull, hull, egyre hull,
Messziről hívnak, szólongatnak
És mi csak csatázunk vadul:
Én s a disznófejű Nagyúr.

[Necro]

Na szóval... Többek közt szeressük Charles Baudelaire-t.

Egy dög
 
Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyú dög
nyitotta, lábit cédán magasba lökve,
míg izzadt méreg járta át,
elénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.
A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.
S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.
A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.
S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt;
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.
S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
nagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.
A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.
Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor ujra
lakmározhat a tetemen.
- És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága,
te, lázam, üdvöm, angyalom!
Igen! ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő
s kövér gyom burjánzik buján.
De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet! 

(fordította: Szabó Lőrinc)

[annee]

Nah, mivel látom, elég érdekes versek mennek itt, ezért én is belölök egy -sztem- elég durvát. Emosok, figyelem, inkább NE olvassátok. Bocsa a sok csúnya szóért. Jah, am myvipen kaptam...

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Anti EmO!
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Jaj de szép vagy abban
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>A csontvázfejes sz*rban
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Mily szép a félrenyírt hajad
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Pont úgy nézel ki, mintha leh*nytad volna magad
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>A világfájdalmat jelzi a kinézeted?
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>14 évesen ehhez sok közöd lehet
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Hisz szüleid mindent megadnak neked
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Küzdened még soha semmiért nem kellett
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>De nem baj, bújj csak a sarokba sírni
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Hisz számotokra ez a trendi
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Vagy fiú létedre csókolgass egy másik srácot
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Úgyis erre élv*znek el az EMO lányok
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Egy dolog van, amiben egyetértek veled
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Szerintem klassz dolog, ha felvágod az ered
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Legalább egy patkánnyal kevesebb
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>A Föld máris sokkal jobb hely lett
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Nem tudom, mi a fr*nc van veled
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Miért nem tudod élvezni az életet?
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Miért kell úgy kinéznie minden 2. lánynak,
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Hogyha ránézek máris sugárba h*nyjak
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Érzelmes vagy, ezt mondod magadról
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>De f*szt se tudsz az érzelmek skálájáról
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Számodra csak a bú, a bánat marad
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Tudod mit bakker, inkább öld meg magad!!

[Sorina]

Nah, ez egy rövid vers lesz, de én nagyon bírom!

A rózsa vörös, az ibolya kék,
Ti csúnyák vagytok, csak én vagyok szép!

[Amy Lee D.]

Necro szerintem is nagyon jó a Dög, ha nem te akkor én rakatm volna be

Paul Verlaine: Őszi chanson

Ösz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már ősz!
hullni már eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...

[Ayaka]

Sztem ez egy nagyon jó vers^^ William Wordsworth nagyon jól végezte dolgát, nagyon jól tudta megmutatni a hétköznapiban a misztériumot^^

Táncoló tűzliliomok

Sétáltam mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt,
ringtak, hintáztak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyos s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet,-
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem,- néztem,- nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.
(Szabó Lőrinc fordítása)