Nekem az örök kedvencem
Marilyn Manson. Szerintem nagyon jó zenét csinál, ráadásul a megjelenése is eléggé... igényes. (Nekem kifejezetten tetszik, hogyha egy együttes kitalálja magát, és ad a megjelenésére: valahol nálam ez az igényesség jele, lásd:
Manson, KISS, Deathstars). A feldolgozásai (pontosabban Manson "1-ről a 3-ra programjának résztvevői) közül a
Tainted Love tetszik a legjobban, aztán a
Personal Jesus. A
Sweet Dreams is jó, csak nem szeretem, hogy sokan azzal a számmal azonosítják Mansont... főleg azért nem, mert az nem a saját szerzeménye, pedig a 100% Manson számok közül szerintem nem egy olyan van, ami kenterbe veri az Édes Álmokat. (nálam a
mOBSCENE a befutó).
Az
Eat Me, Drink Me albumába belehallgattam, de kimaradt az életemből... valahogy nem az én stílusom, de ismerve a körülményeket, abszolút megengedhetőnek tartom egy ilyen stílusú lemez kiadását, legalább ezzel is kipróbált valami újat. Ha minden igaz, az új album (
The High End Of Low) ismét zúzni fog; néhány bejelentett szám címe alapján legalábbis nem biztos, hogy ez fogja kiütni Papp Ritát a gyerekdal piacról: pl.
"I Wanna Kill You Like They Do In The Movies", "Armagoddamnmotherfu**inggeddon".Jelenleg a
Deathstars együttes világslágereit hallgatom ( akik semmilyen kapcsolatban nem állnak az Erő sötét oldalával, vagy a nagy fehér pusztító hógolyóval az űr közepén), mivel január 30-án jött ki az új albumuk, úgyhogy ez még egy friss élmény. Láttam, hogy a Blitzkrieg már be lett linkelve, ide, én így most másik kedvencemet, a
Cyanide-ot osztanám meg veletek:
http://www.youtube.com/watch?v=Ly-jMFFjIbM (én amúgy ezzel a klippel kedveltem meg a bandát)
Ez pedig az új albumukról való, a
"Night Electric Night"-ról:
Death Dies Hard:
http://www.youtube.com/watch?v=CWUmw2ITaFA Megvallom őszintén: a zenét szeretem, nem a mondanivalót (?), vagy éppen a dalszövegeket. Tulajdonképpen az a jó ebben az együttesben, hogy ha az albumukról tetszik egy szám, akkor nagy valószínűséggel a többit is komálni fogod, mivel vagy 70%-os a számok közti hasonlóság... ami engem egészen addig, amíg a számok jók, nem zavar.
Régen jót szórakoztunk azon, hogy elképzeltük, hogyan nézhet ki Deathstars-éknál a dalszövegírás: felcsapják az angol-svéd szótárat, kikeresnek egy szót, ami tetszik nekik, és azt beleírják minden számba az albumon (ez most konkrétan a "Sulphur"). Ezután levonulnak Stockholm egyik kocsmájába, rendelnek egy sört, és elkezdenek töprengeni azon, vajon mi legyen a következő szám témája, majd 3-4 óra gondolkodás után rájönnek, hogy a halál. Másnap újra eljátsszák ugyanezt, és teszik ezt egészen addig, míg össze nem gyűlik az albumra való 11 szám.
