Aha. Végül is a fél (fele valaminek) a pal, a fél (aggódik, retteg) meg a pile gyökből származik, és annyi közük van egymáshoz, mint a várnak és a várnak.
![Pojén](https://naruto-kun.hu/forum_archivum/Smileys/default/fun.gif)
Az állatok szerintem ösztönből éreznek félelmet (ha valós veszély fenyegeti őket), az ember viszont akkor is képes félni
Mindenki ösztönből érez félelmet. Lehet itt fellengzősködni, hogy nem fél valaki a haláltól, amíg valakinek nem kell vele szembenézni. Mert a mai ember - pont a mélységes rettegése miatt - annyira elszigetelte magát ettől a témától, annyira tabuvá tette a halált, hogyha felületesen szemlélnénk egy nagyvárost, azt hinnénk, hogy ott soha senki sem hal meg. A haldoklókat elrejtik a kórházakban, mert senki sem akarja őket látni. Idegenek mosdatják, öltöztetik, temetik el őket, mert a mai embernek nem természetes, ha holttesthez ér, és már egy holttest látványa is örök traumát okoz egyeseknek. Még a halálról sem lehet beszélni, mert rögtön leintenek, hogy "ne beszélj már ilyen badarságokról", annyira feszélyezi őket.
De közben mindenki hősnek és bátornak hiszi magát, aki az akciófilmek és a Trónok harca, meg Osho miatt azt hiszi, tudja mi a halál, és azt hiszi, nem fél tőle. Nem félsz, amíg távol van. Amíg nem nézel vele szembe. Buddha is csak akkor ébredt fel, amikor látott egy öreget, egy beteget, egy halottat, mert ő is félt. Ő is azt hirdette, hogy meg kell ismerni a világ gyönyörűségét és a világ nyomorúságát, és aki bármelyik létezését is letagadja, az egyiket sem ismeri igazán.
Persze, hogy le lehet győzni a halálfélelmet. Én még egy ilyen emberrel sem találkoztam, pedig tucatnyi haldoklóval vagyok körülvéve. Az ember inkább ragaszkodik egy értéktelen, mozdulatlan, gyalázatos élethez, mintsem továbblépjen. Minden ember más ezen a téren. Egyesek tényleg beteltek az élettel, és elegük volt rosszból-jóból, és aggodalommal vegyes várakozással várják a halált, de azért mégis ott vannak a kórházban, hogy segítsen már valaki. Mások szó szerint rettegnek. Vannak, akik sok példát mutattak nekem e téren, mert igazán hősként néztek vele szembe, és még ők is féltek. Másokat meg már egyáltalán nem érdekel mi lesz velük, de amikor erről kérdezed, végül ők is sírva fakadnak, mert az viszont érdekli őket, mi marad utánuk.
Azok az emberek, akik kevésbé féltek, nem nyomatták az Osho dumát, nem ismerték az egot, egyszerűen hittek. Mindegy miben, Istenben, a Mennyországban, Oshoban, az Annunakikban, a földönkívüliekben, de abban nagyon-nagyon erősen. Mert nem a felemelkedés, meg az én-legyőzés meg hasonló hülyeség kell a félelem legyőzéséhez, hanem a hit, hogy volt értelme, hogy alkottál valamit, elértél valamit, hogy odaát boldogság és béke vár. Éppen ezért szomorú, mennyire fél a mai ember: attól félnek, hogy nem volt értelme ennek az egésznek. Természetesen, hogy volt-e, azt csak az Isten tudja, de te döntöd el, mennyire hiszel benne.
De bármennyire is hiszek, a hitemet újra és újra próbára kell tennem. Mert amíg bármi megingathatja - egy könyv vagy egy fórumos vita - addig túl gyenge. Mert a legnagyobb próba minden esetben a halál lesz. Szóval amikor valaki nem vallja be az igazat e témában, és azt mondja, 20 évesen ő annyira erősen megingathatatlanul hisz, ahogy még Jézus és Buddha sem, legszívesebben kiröhögném, utána meg fejbe verném egy kalapáccsal, hogy lássam, mennyire gyullad fel a rettegés a szemében, és mennyire tiltakozik minden egyes sejtje ellene.
Mert olyan ez, mint a levegővétel. Azt hiszed, te irányítod. Aztán megpróbálod visszatartani a levegőt fél percig, és hirtelen elveszíted az irányítást. Pontosan olyan lesz ez is. Nem azt kell hazudni, hogy nincs félelem, hanem szembe nézni vele, elszámolni magadnak az életről, és legyőzni.
Azért remélem nem jártok kórházba, sem orvoshoz, mert az mind a gonosz halálfélelem terméke. Az ilyen bölcs emberek már nem azonosulnak a testükkel, az se baj, ha élve elrohadnak, hiszen azok úgy sem ők.
![Szomorú](https://naruto-kun.hu/forum_archivum/Smileys/default/sad.gif)
a tiszta tudat és nem tévednek el a tudattalan (hamis énkép) elmében
Aztán mi van, ha azt mondom, hogy a tudattalan a valódi, belső én, és a tudat az, ami mindezt beszennyezi és eltorzítja? Remélem sosem ingsz meg hitedben.