Aes, a legrégebbi hagyomány a -né, mégis a kötőjel híve vagy? Pf, reformpárti!
Egyébként a V-áknál úgy van a név, hogy mind a női, mind a férfi tagja továbbadódik (úgysem beszéltem még erről
). Alapjáraton úgy, hogy mindenki két nemzetségbe tartozik. A név két tagjából az egyik mindig tulajdonságot jelez, a másik variáns, lehet például helynév.
Azaz ha az anya neve Nagy-Lázbérci, az apáé meg Holt-Árvölgyi (éljen a fantázia
), akkor közmegegyezés szerint a gyerekek lehetnek Nagy-Árvölgyiek vagy Holt-Lázbérciek. Így női ágon sem veszik el egy-egy név, meg kb. úgy megy, mint az izlandiaknál, egy családban sok név van (ugye ott a sson és a dóttír miatt férfiaknak és nőknek más a neve), itt így is vannak szabályok, hogyha nő, akkor az anyja anyai nevét és az apja anyai/vagy apai nevét viszi tovább. De nem megyek jobban bele. ··
De ez egyébként rendben is van, amíg a férj neve "Nagy, Kis stb.", mert akkor én is elfogadnám, hogy kötőjellel írjuk. De ha már az a neve, hogy Weiszhár, Fonyó, Fazekas vagy Kriston, akkor nyilván ez a módszer nem működik. Szóval ennyit a kötőjelről. És nem érdekel, hogy régi hagyomány. Csak azért nem viselhetik a gyerekeim az én nevemet, mert nő vagyok? Pf, hímsovinizmus.
Az én nevemet fogják kapni, másképp örökre eltűnik, és nem alapíthatok nagy nemzetséget, ami meghódítja a világot.
gman, ezt nekem írta.
Nem lehet valami jó férj, akire ezt rá lehet erőltetni. Nulla büszkeség mellé nulla tisztelet is társul. Az meg régen rossz, ha a feleség nem tudja tisztelni a férjét. Még akkor is gáz, ha az adott nő nem igényel olyan párt, akire felnézhet.
Igazad van. Ezért nem kell férj, csak gyerek.
