Duma 10

[Nikuccia]

Sárga rózsa? Féltékeny vagy rá? Vagy nagyon a barátja vagy? Mióta? Huh, mennyi-mennyi kérdés. Milyen izgi.

[gman]

Nem tudom, hogy mit jelenetnek a virágok, de nem is érdekel.
Tegnap felhvta valaki a figyelmemet arra, hogy van róla kép és hát... sokkot kaptam mondjuk úgy (jó érelemben, sőt, jó az a lehető legbénább kicsinyítő jelző ide).
Fuh, a szentségit!

[Nikuccia]

Most láttad őt először, vagy mi, és így megtetszett? Ez aranyos.

[Syzygy]

Gman, neked nem a ....... lányok jönnek be? 

[MrSaiyan Coelho]

Gman, Sapphirára már Jason Statham is szemet vetett (bár a nevét elírta a tetováló), szóval nem lesz könnyű meghódítani. 

http://wallupload.com/wp-content/uploads/2013/03/Body-Jason-Statham-Without-Clothes.jpg

[gman]

Gman, neked nem a ....... lányok jönnek be? 

....=vörös? Akkor igen. De Saphi ezt sikeresen felülírta.

Mr nem akarom meghódítani, csak közöltem, hogy ő egyik legszebb nő, akit valaha láttam. Nincs itt hátsó szándék, csak egy egyszerű tény.

[Syzygy]

Főleg ha mosolyog is.

Strathamnek akkor meg miért a hátán van az írás?  Mert hát arra szemet nem tud vetni, mármint a sajátját.

[Micsudi]

Randim volt én jól éreztem magam a csaj részéről ő is de szikra nincs. Ki hitte volna. na de legalább maradt még itóka azt elpusztítom Hátha elpusztít

[Ayumichan]

Ne reménykedj hogy elpusztít... az alkohol ettől lassabban öl...  nem éppen a legjobb módja saját magad kiirtásának. 

Nem szólok bele mert nem rám tartozik, de ha egyszer jól érezted magad és a csaj is akkor mi a franc bajod van. 

[Micsudi]

Nem tudom, lehet ő gátlásosabb mint akikkel eddig randizgattam.
Különben nagyon rossz előérzetem van. Parok attól hogy a legjobb barátom(igen lány, de ez most tök más) palija azt hiszi a nőjére hajtok, pedig erről szó sincsen, még örülök is hogy a csajnak normális hapekja van.

[Nikkie]

Mivel randi volt, nyilván kapcsolatot szeretett volna a lánnyal, de így, hogy nincs meg a kémia, nem nagy az esélye annak, hogy bármi komoly lesz a dologból.

Azt mondják, tovább tartanak azok a párkapcsolatok, és hosszú távon erősebb kötelék is alakul ki azok között, akiknél kisebb lángon égett a tűz az elején, majd fokozatosan erősödött, mint azok esetében, ahol hirtelen lobbant már a kezdetekkor; hamarabb alszik ki ez utóbbi. De azért egy egészséges vonzódás mindenképpen kell már az elejétől fogva szerintem.

Micsudi, beírtál elém, míg telefonáltam.

Attól, hogy gátlásos valaki, azt azért lehet érezni, hogy van-e vonzalom vagy nincs. Én pl. alapesetben gátlásos vagyok, de ha olyan fiúval vagyok, akivel beindult a kémia, akkor felszabadulok szerencsére.

[Micsudi]

Lehet valami extrém akcióval fel kéne hívnom a figyelmet a magányos emberekre. Mint a tibetiek az elnyomás ellen.

[MrSaiyan Coelho]

Indíts egy "forever alone" mozgalmat.

A magányosság egyébként szerintem egy lelki betegség, aki rendben van önmagával, szereti önmagát, az kizárt, hogy magányos legyen. Persze fantasztikus dolog tartalmasan együtt tölteni időt másokkal (akár haveri alapon, akár valamilyen férfi-nő kapcsolatban), de ez ne legyen már kényszeres. Azért csinálja valaki, mert ehhez van éppen kedve, bármiféle ráakaszkodás nélkül. De csak azért ne érezze magát senki rosszul, mert éppen nincs társaságban vagy nincs párkapcsolata.

[Ayumichan]

Az, végül is betegség.
De nem ilyen egyszerű, persze hogy nem kell erőltetni, de ha ez az állapot évek óta fenn áll akkor az illető akaratlanul is erőlteti mert q-ra elege van a helyzetből.
Vannak emberek akik bizonyos értelemben "mások" mármint nem úgy fogják fel az életet mint a többség, (pl gyerekkorukban nem jártak társaságba vagy kiközösítettek stb), és ha ez pl megtörténik ez az időszak hiába múlik el felnőttként már kialakult személyiség zavarral (mert ha valaki nem fogadja el önmagát valamennyire az) kevesebbnek érezve magát nem úgy alakít kapcsolatokat mint más.
Eleinte még elvan az illető, azzal (pl társkeresés) hogy "majd lesz másik, van még hal a vízben", de ha már az ezredik "hal" is elkerül és nem akar "horogra akadni" az már baj. Olyankor már jön a depresszió és társai.
Most lehet hogy nagy sületlenséget hordtam össze, nem készültem sem pszichológusnak, sem pszichiáternek, de most (nagy részben) a saját "életemet" vetítettem ki a témával kapcsolatosan, és amit írtam azt a saját lelki világomból kiindulva tettem.

[Morita]

Az egész interneten dübörög a "forever alone" mozgalom.

Akkor én nagyon szeretem magam, mert baromira szeretek egyedül lenni. Mondjuk ez tény. Néha rám jön, hogy ezt meg ezt megváltoztatnám magamon, de sokszor meg az, hogy én tökéletes vagyok magamnak.
Istenem, ez régen mennyire nem így volt. De azt hiszem, annak köszönhetem azt, hogy mások is szépnek tartanak, hogy ezt magamról is így gondolom.

Meg aztán itt a fórum, ahol mindig kiírhatom a kínjaim.