Zarathustra
Újonc
 Nem elérhető
Hozzászólások: 2
|
 |
« Válasz #1024 Dátum: 10 jan 23, 11:53:54 » |
|
Nos én ehhez most hozzászolnék, egy dolgozatom alapján, ami Hérakleitosz felől megy, persze cenzrázatlanul:
Hérakleitosz és az ellentétek: A nyugati metafizika az ellentétekre épít, vagyis azt is mondhatnánk a metafizika ellentéttan, és már mondtam volt, hogy Hérakleitosz nem épít a néphiedelmekre, nem vallja azokat, ő az ellentéteket egy kiegyezésben látja és a kiegyezésig egy viszályban, ami látszólagos, és az a viszály ami pediglen nem ez, az pedig az etikájára vonatkozik, de az egy más kérdés. Hésziodoszra mondja ő a legjobb tanító, nem ismeri a nappalt és éjszakát, és máshol hogyan tud valaki elrejtve maradni az előtt mi sosem megy le. Ő a két ellentétest kiegyenlíti, mi látszólagos ellentét csupán, és egyben köti össze, ez meg mondjuk egy igen Szókratész-tan, hiszen a nappal és éjszaka nem létezők, hanem létezésüket, egy létezőből nyerik, de míg Szókratész igazából a látszathoz ragaszkodik, miszerint ha az egyik ellentétes jön, akkor a másik megy, addig Hérakleitosz itt nem ezt teszi, hanem összeköti őt a Nappal, és így az ellentétet rövidrezárja, és azt mondja mindakettő jelenvan egyszerre.
Van még egy elve ami ugyanezt fejezi ki, és az egész nyugati filozófiának ellen megy, és eddig az egész nyugati filozófia félreértette őt, talán egy buddhistának kellett volna Hérakleitoszt odaadni olvasni, az talán jobban megértette volna, te jó ég, méghogy Hérakleitosz dialektikus lett volna, nevetséges, ez pusztán Hegel és Marx koholmánya, saját elveik bizonygatására, persze sajnos ez is probléma, ha valaki példázatokban ír, azt félre lehet érteni, és maga céljaira használni, mint ma sajnos Nietzschet, szánalmas, a mai interpretátorok szánalmas kis pondrók, megérdemelnék Hérakleitosszal szólva elűzni, és jól megbotozni. Na még a másik elv, miszerint szerintem az orvosok seggébe felnyomhatta volt a bakancsát- ha akkor vala-, nagy és minden esély meg van reá, őket nem szerette volt, mert szerinte a jó és a rossz összetartoznak és ha az egyiket az ember el akarja pusztítani akkor a másikat is elpusztítja, és még ezért az orvosok, hogy jutalmat kapjanak, inkább mondta volna: „A seggetekbe a jutalmat”. Ez az egész elv ellentétes a Szókratész-tannal, mert mint már mondtuk, lehetetlen,hogy egyszerre, mind a kettő legyen, lehetetlen, hogy a jó és rossz egyszerre legyen jelen, a kellemes és kellemetlen, és azt is mondja ismét Hérakleitosszal szemben, hogy az ellentétes minőség sosem keletkezhet ellentéttyéből, hiszen Héraklitosznál az ellentétekből való keletkezés-tan van jelen, mintha csak fokozatok lennének, vagy valamik, ki tudja, de nem ellentétek.
Az egész nyugati metafizika gyomorába vág egy kurva nagyot, jól beviszi neki Hérakleitosz, nem játszadozik, hanem KO.
„Hallhatatlan halandók, és halandó hallhatatlanok: élik kölcsönösen halálukat, és halják életüket”
Hasonlóan vallja az anaxagoraszit, és mind a parmenidészit, mégpedig, hogy a keletkezés folyamatos legyen, és ne maradjon abba keletkezni, ezért a megelőzőből kell hogy létre jöjjön, annak ami elmúlt, vagyis a nemlétezőből, vagyis ahogy Szókratész mondja valahol, a kezdetnek mindig jelen kell lenni, hogy legyen valami, de ezzel szemben Hérakleitosz hozzátenné kezdet és vég egy a körben, és így ő itt ismét a metafizika gyomrába vágna, mert nem csak a kezdetet mondaná mindig jelenlévőnek, hanem a véget, így a körbe zárja a keletkezést és elmúlást, és még ezzel szemben dialektizál Parmenidész és Szókratész, ő addig mindezt egyszerűen megoldja, bár hasonlóan ő is és mint így Szókratész is vallja a visszatérést, de Héraklitosz nem atomisztikus, nem úgy mint Szókratész valami Egyet, valami oszthatatlant, ami vele együtt visszatér. Bár Szókratész természetesen ellent mondana mert szerinte ami valamiben van, az nem keletkezhet ellentétjéből, nem anyag, és csak az anyag jöhet az ellentétből, viszont Hérakleitosz meg itt mondana ellent mert ő meg azt mondaná, semmi sem létezik, így csak a minőségek változhatnak, amik meg csupán fokozatok, de azok meg mindig jelen vannak, az ellentétes így semmi nem is változik, mert nincs minek változni, ami nem áll az nem is változhat, csak egy folyamatban lehet a levésben, egy folyamban ha tetszik.
Hérakleitosz és az örök világ: Az emberek úgy szokának mindezről beszélni mintha magánvaló lenne, és magában lenne, az értelme, hisz ahogy Hérakleitosz mondja, beképzelik maguknak, és valójában nem is értik, mit is jelent ez az egész. „Eme világrend, ugyanaz minden lények számára, negye ember és negye( a negye egy kis nyelvújítás, a keinra, nem és egy összevonása) isten teremtette, hanem vala és van és fog lenni egy örökön égő tűz, mértékre megizzva és mértékre kialudva. És nem értik és nem értik, mi is itt a megizzás, hát a bőség, és hogy mi itten a kialvás, hát a hiány, és ez mindakettő ellentétes. De térjünk csak vissza a mondat elejére, hiszen miben is kell végbe menjen ez az egész, hát a folyamatban, a levésben, és ha a levés egy, és benne van kettő, az már három, és ha három, akkor már osztott, és ha már osztott az idő, akkor az időnek léte van, és ha van léte, akkor a levés nem lehetséges. Hiszen három folyamatról beszélnénk ebben az esetben és nem egyről, egy melyben van, egy odamenés, és egy visszamenés, és akkor ez az egész ellenkezik, Hérakleitosz alapvető tanával,a levéssel és a lét tagadásával, de ismét csak egy nevetséges látszat ellentétről van szó, hát a metafizika az ellentéttan, sajnos, és sajnos a fizikusaink is vallják ezt a szerencsétlen ellentéttan elfogadását. A fizikusok azt a nevetséges ellentéttant fújják, és ehhez még az anaxagoraszit, a világ keletkezést, csak modern fogalmakkal, elég jól látható, csak nusz helyett, ebben az esetben ősrobbanás, és más helyett más modern fogalmakkal, és más előítéleteket. Nos de nézzük csak a hérakleitoszit, a hérakleitoszi elvben, nincs ilyen, és én inkább a hérakleitoszi mellé állok , mint az anaxagoraszi mellé. Héraklitosz ellentéttanja, kimondja, hogy minden egyszerre van jelen, és se a hiány és se a bőség nincs külön, hanem egyszerre, olyan nincs, hogy csak hiány legyen- na tessék legyen, ebből a létből lehetetlen kikerülni. Ha csak az egyik jelenléte az hibás elgondolás, és ezen nyugszik a jó öreg fizikánk, és metafizikánk, és itt az Egyszerre, das Zugleiche, ugrik be, és ahol minden egyszerre, és sosem lehet más, mert ha más lenne, és nem az egyszerre, akkor a világ nem örök lenne, „ Meghalt a király, éljen a király!” a jó öreg dráma részlet, mi már szállóige, ezt az elvet fejezi ki pontosan, csak itt is van egy kis hiba, mert ha így írom, „ Éljen a király, meghalt a király”, azonmód ember a Meghalt-at veszi előre, tehát ami már befejeződütt, és nem úgy nézi, mint ami még együttvan, hanem külön, és megelőzően- na ez az angol filozófia.
Ez olyan mint Hérakleitosz etikája, az új és a régi egyszerre van, és nem külön, az új hatalom épp akkor megy el, mikor épp a másik jön fel, így nem egy osztott, hanem egy és nem más.
A bőség és a hiány egyszerre van, és ha jön a kellemes a kellemetlen nem megy, hanem ott marad, így ha elfogadjuk,hogy az ellentét sosem ellentét, és az egyik a másikkal összekapcsolódik, akkor a világ örök, mert elképzelhetetlen, hogy valami a másikkal ne legyen együtt, ami hozájön, bár a fizikus urak ezt vallják
|
