Már átvették, mindenki a telefonját és a Facebookot bújja, bezzeg mi még a játszótéren verekedtünk, szexújságot rejtegettünk és nyakig sárosan mentünk haza. #90 kids #nosztalgia #bezzegamiidőnkben
Ez nevelés kérdése. Semmi több. Még ha betondzsungelben is nevelkedsz akkor is tudsz kint lenni sokáig és sárosan, vizesen, gilisztákkal a kezedben hazatérni. Egyszerűen könnyebb, ha a gyereket már 0 évesen vagy 9 évesen a gép és a tévé elé teszik, könnyebb, ha vesznek nekik 200 000 Ft-ért egy Iphone-t hogy tudjon rajta játszani, közben a faluból-városból ki nem teszi a lábát. Itt nem csak a médiát, meg a tököm tudjam, mit kell hibáztatni, hanem a hülye szülőket. Ha a gyerek a tévé előtt ül, nem kell rá annyit figyelni. Nagyon durva, de ennek mindig a szemtanúja vagyok, mikor lemegyek az egyik ismerősömhöz. Pont a múltkor ment egy mese, vagy egy sorozat a tévében és a 1,5 éves gyerek, az 5 éves és a 9 éves, úgy neki tapadt a képernyőnek, hogy azt se hallották volna meg, ha atomot robbantottak volna. Az anyuka, meg természetesen a tévé elég rakja a gyerekeket, mert ha nem ott vannak akkor meg figyelni kell rájuk. Egyedül meg nem mehetnek ki a kertbe.
Szóval az egyszerűség miatt élnek ott a gyerekek, leginkább, meg több figyelmet kapnak.
--------------------------------------
A nyakig sáros részről eszembe jutott, hogy mikor én Erdei suliba jártam, természetesen elég sokat voltunk kint a természetben, sőt ugráltunk a patakban meg minden. Egyszer focizás közben, vagy valamilyen játék közben elesett egy fiú és elkezdett bőgni. Tudjátok mi volt a baja? Az hogy sáros lett a gatyája és EMIATT az anyukája meg fogja ölni.
Kérdem én. Mi történt a mosógéppel, vagy olyan nehéz kimosni egy gatyát? Még kézzel is könnyű könyörgöm. Miért kell egy fiúnak attól félnie, hogy saras, vagy piszkos lesz? Nem éppen élni kellene? Plusz azért egy elsős-másodikos-harmadikos eléggé gyorsan nő, ha kiszakad a gatyája, úgy is hamar kinőtte volna, akkor meg nem mindegy?
