egy templomokat gyújtogató, fosztogató, nőket és gyerekeket gyilkolászó viking biztos sokkal hasznosabb tagja lenne a társadalomnak
Erre még muszáj reagálnom kicsit.
Miért is kapcsolom össze a civilizációt és a fejlődést a viking "hordákkal", hogyan is kapcsolódik ez a kettő össze. Igyekszem most ezt megválaszolni.
A fehér ember lényege a háború. Maga a harc, a folyamatos küzdelem. Ez a tulajdonság az, ami képes volt a Földön egyedülálló civilizációt létrehozni. A nagy felfedezések többsége a fehér emberhez köthető. Tudományban, technikában, harcászatban, művészetben, vallásban, filozófiában, egészségügyben, szinte az élet minden területén kiemelkedőt, mindenki másénál jobbat alkotni. Ez mind a fehér ember veleszületett, a többi rasszétól eltérő formájú és mértékű erőszakosságából ered.
A fehér ember élete mindig is a harcról szólt. A mi fajunk ősei a kezdetektől harcoltak a természet ellen, a vadállatok fenyegetése és a tél hidege ellen. Ezért a harc a mélyen belénk lett kódolva. Folyamatosan fejlődnünk kellett, és ösztönösen vágytunk a hódításra. Ezért van az, hogy mi fedeztük fel a világ többi részét, és nem a világ többi része fedezett fel minket. Ennek köszönhető minden amit elértünk, ennek köszönhető, hogy a 19. századra ez a rassz gyakorlatilag meghódította szinte az egész világot, egy olyan teljesítményt elérve ezzel, ami még soha, senki másnak sem sikerült.
Azonban ez csak egy része a dolognak. Hiszen nagy hadvezéreket más népek is adtak a világnak, elég csak Dzsingisz kánra gondolni. A háború alatt itt nem csak a konkrét fegyveres harcot kell érteni, ez minden emberben jelen van, bár mi ebben is igen jók voltunk. A háború a fehér ember esetében, ahogy azt már említettem, sokkal többet jelent. Háború mindennel. Önmagunkkal és másokkal, a természettel. Ebben különbözünk mi a többiektől. Mi mindig győzni akartunk, mindennel szemben. A művészeink is harcoltak, amikor mindig szebbet, jobbat akartak alkotni, mint az őket megelőző nemzedékek. Ez is egy formája a győzelemnek. A nagy világutazók a távolságokat akarták legyőzni, amikor életveszélyes hajóikkal nekivágtak a végtelen óceánnak. El akartak jutni oda, ahová még soha senki se jutott el előttük. Amikor a Föld erre már nem volt elég, elkezdtünk rakétákat építeni, és ki tudja, talán egyszer tényleg eljutunk a csillagokhoz. A modern egészségügy kialakításával pedig magát a
halált hívtuk harcra, hogy legyőzzük. Ezt a harcot persze nem nyerhetjük meg, de így is, ez a szellemiség vezetett oda, hogy ma már számtalan olyan ember is élhet, aki korábbi korokban esélyt se kapott volna, hiszen rengeteg régen gyógyíthatatlan betegség és sérülés ma már gyógyíthatóvá vállt. Ez is a harcos szellemiség eredménye. A 20. század második felére a technika és a tudományok terén, úgy tűnt végtelen lehetőségek állnak előttünk!
Azonban van egy probléma. Mi, fehér emberek, ellentétben más kultúrákkal mindig előrefelé és kifelé figyeltünk. A tekintetünk mindig a távolba révedt, a messzi horizontra, az új kihívások izgalmával a szívünkben. És aki mindig csak előre néz, nehezen veszi észre a háta mögött, az árnyékban lapuló orvgyilkost. Mi sem vettük észre. Nem vettük észre azt, ami eleinte csupán egy kis filozófiai iskolának tűnt, ami a sokkal nagyobb elődeik után maradt morzsákat csipegette. És végül megalkotta azt, amit
kulturális marxizmusnak nevezünk. Ez az ideológia volt az, ami számunkra a homályban rejtőzködő mérgezett tőr volt, és ami végül a hátunkba fúródott. Bár a mérge ennek igen erős, ennek ellenére csak lassan fejti ki a hatását. Még évtizedekig elhúzódik, mire eléri a szívet, és véget vet az egykor nagyszerű civilizáció életének.
Mi is ez a kulturális marxizmus? A leginkább ahhoz hasonlít, amit manapság közönségesen és tévesen "liberalizmusnak" neveznek. Valójában a liberalizmus különbözik attól, amire ma ezt a szót használjuk. A kulturális marxizmus pedig az eredeti marxizmustól is elszakad, kifordítja azt. Mert Marx eredeti tanaiban, valahol a mélyben még felfedezhető a jó szándék: ha lehántjuk róla évtizedek mocskát és hazugságait, valamint a kommunizmus nevében kiontott vér temérdek megalvadt rétegét, akkor megtaláljuk magát az embert, Marxot, aki nem bírta nézni milliók nyomorúságát, a bányákban dolgozó gyereklányokat, az éhezők tömegeit, és ezért tenni akart valamit. És értelmiségiként kard helyett a tollával harcolt. Persze a kísérlete bukásra volt ítélve, hiszen az ideológiai alapjai maguk voltak hibásak: az antitradicionalista materializmus és a hegel-i filozófia teljes félreértése. Emiatt kódolva volt benne mindaz a borzalom, ami az eddig történelem leggyilkosabb rendszerét hozta létre. De a mélyben valahol, a jó szándék még ott volt.
A kulturális marxizmus ellenben egészen más. Ugye manapság már divat, sőt szinte kötelező az abszolút jó és rossz létének tagadása. Ebbe most nem szeretnék belemenni, ezért maradjunk annyiban, hogy ha maga a színtiszta Gonosz nem is létezik, a kulturális marxizmus akkor az, ami a legközelebb áll hozzá. Ez az ideológia le akar rombolni mindent: a "tömegek felszabadítása" nevében a civilizáció alapjait támadja: támadja a vallást, ami korábban komoly összetevő volt. De csak a mi vallásainkat támadja, az idegenekét segíti. Támadja a rasszokról szóló mindenfajta kutatást, pedig ez fontos lenne, hogy megérthessük önmagunkat és a helyünket a világban, egyénként és népként is. Támadja a hagyományos kultúrát, az "elnyomás" eszközét látja abban, amire a leginkább büszkék lehetnénk. De még ennél is mélyebbre nyúl: támadja a férfit és a nőt, el akarja mosni a kettő közti különbséget, szembemenve ezzel még a biológiával is. És támadja a hagyományos családokat, helyette új, beteges kapcsolatokat kíván teremteni. Azt állítja, hogy a család és a házasság fogalmát "kitágítja", pedig valójában
megsemmisíti. Ez az ideológia képtelen teremteni, csakis pusztítani tud. Amikor azt állítja, hogy valamit megújít, akkor is rombol valójában. Ez nem más - elnézést a drámai megfogalmazásért - mint a sátánizmus politikai gyakorlata. Persze ez így azért nagyon misztikus megnevezés, de mégis, ha jobban megnézem, ez a világnézet és ennek a képviselői lennének azok, akiket a középkori inkvizítorai kerestek. A sors fintora csupán, hogy a saját korukban még hiába keresték...
A Saphi által mutatott kép így értelmezendő: a vikingek a fehér ember fentebb bemutatott harcos szellemiségét testesítik meg. A másik pedig azt, amit az orvgyilkos tőréről csepegő méreg hozott létre az egészséges testen belül.
A fentiek pedig mutatják, hogy mi lesz, ha a méreg kifejti a hatását. Ha a mi fajunk eltűnik erről a bolygóról, akkor az emberiség, se szó szerinti, se képletes értelemben, nem jut el soha a csillagokba.
---Trollfogó---
Csak, hogy ezekbe ne köthessen bele senki:
1. Nem állítom, hogy a nyugati civilizáció maga volt a tökéletesség. Számtalan hibája és igazságtalansága volt/van.
2. A "faj" szót itt mindig a "rassz" szó hagyományos magyar fordításaként használom, nem mint biológiai fogalmat.
3. Nem állítom, hogy a gyarmati rendszer jó volt, csupán a ténylegesen megvalósuló világuralomra, mint elért teljesítményre utalok.
4. Nem állítom, hogy bármelyik rassz is alsóbb- vagy felsőbbrendű lenne a másikhoz képest. Csak leírtam, hogy a miénk miben jobb másokénál, de vannak dolgok, amikben ők a jobbak.
5. Szó sincs semmilyen összeesküvés elméletről, csupán zajló folyamatokról, de emögött nem feltétlenül kell, hogy legyen bármilyen konkrét személyek általi összeesküvés.
6. A kulturális marxizmus ideológiájának sátánista jellege ellenére nem tekintem a képviselőit semmiféle ún. "mesebeli lénynek", hiszen alapvetően nem a gonosz szándék hajtja őket csupán a rövidlátó kapzsiság, az egyéni érvényesülési vágy, és, hogy ezeket a fehér civilizáció jövője felé helyezik. (Valójában nem is törődve azzal.) Kb.: ha én most megélek abból, hogy a muszlim bevándorlók "jogait" védem, akkor nem érdekel, hogy a halálom után n+1 évvel Európa iszlám köztársaság lesz.
7. Nem állítom, hogy más népek képtelenek lennének az űrutazásra, vagy bármilyen egyéb jelentős tudományos teljesítményre. Pusztán arra hívtam fel a figyelmet, hogy az elmúlt évezredekben ezekben mi jártunk az élen. Ugye, ha valaki egyszer már épített rakétát, azt más is megtanulhatja tőle, pénzért (India) vagy ipari kémkedéssel (Kína). Itt mindig az
innovációról van szó, az
új ötletekről.
+1. Egy szóval se mondtam, hogy bárkit is ki kéne irtani.
