Vita topic (kulturáltan vili?)

[rondár]

Azt írtam, hogy más képességekkel rendelkezik mindenki. Mindenki másban jó és másban béna. Mindenki más miatt értékes, vagy értéktelen. 

[noemimi-chan]

Én ehez csak a személyes tapasztalataimat elmesélve tudok hozzászólni:
Jelenleg a barátaim nagy részével az ismeretségünk neten keresztül kezdődött (pont ezen a fórumon), de sikeres élő találkozásoknak, a netes ismeretségünk átment "való élet beli" barátságba, és biztos vagyok  abban, hogy ha nem találkozunk élőbe, ezek az emberek csak kedves MSN partnerek maradtak volna a számomra (akikkel nagyon jó beszélgetni, és tényleg igazán kedvelem őket)...de még  ismerősöknek is nehéz nevezni ezeket a személyeket, hisz szerintem egy való élet beli találkozás teljesen változtatni tud dolgokon. Egy barátom elmondása alapján, olyan ember vagyok akivel MSNen nehéz megtalálni a közös hangot, viszont mikor élőben találkoztunk egyből sikerült
Más különben a való életben szerzett barátságaimnak sikerült mostanra átmenni internetesbe, ezek ugyebár a  gyerekkori barátságok melyek megszakadtak pl. költözéseknek iskolaváltásoknak hála.
Mondjuk az életem talán már túlzottan is összefonódott az internetes életemmel xD, már talán túl sokat ismerkedtem ily módon, még az MSNes távkapcsolatot is kipróbálva, nemtúl jó dolog bár igaz csak 2 hétig tartott (ekkor sikerült megállapítani, hogy a 300km-s távolság gy kapcsolat fentartásához túl sok... ráadásul, ha ezt még 1 országhatár is tetézi) , bár azért ezt is úgy kel elképzelni, hogy élőbe jöttünk össze, de asszem tok msnen összejövős példát is (de nem vagyok benne valami biztos). De ha kell akkor azért az ilyen távkapcsolatoknak vannak pozitív példái is
Hmm jósokat szövegelek tudom, és hálás vagyok, ha valaki kibírta eddig a sorig agyvérzés nélkül
Jaj befejezésül:
Mindig sajnálom, ha egy "internetes barátságom" megszakad, legyen olyan ami átment valósba vagy olyan ami nem, bár ha átment valósba akkor azért mégiscsak jobban fáj, de mindenképpen rossz dolog elveszíteni egy kiváló beszélgető partnert, aki a másik géptől próbálja átérezni amit te érzel, te pedig mindig szívesen hallgatod amit ő mesél a mindennapjairól. (mondjuk én már azt is sajnálom, ha olyan ember esik ki a társaságomból akivel én igazán nem tartottam a kapcsolatot, és kissé nehezen szokom az uj embereket <- *na tessék teljesen eltértél a tárgytól, gratulálok Noémi*)

[Minagi]

Msn-en valahogy jobban megnyílnak az emberek...

Van olyan, hogy őszintébben megosztja az ember az érzéseit msnen mint élőben.

Persze nyilván van olyan helyzet amikor ez az elv lép életbe:A bánatodat hamarabb mond el egy idegennek, mint egy barátnak, mert az idegen meghallgat, de a barát őszintén leszarja amit mondasz.

Úgy ezekhez szólnék hozzá

Ez olyan hogy valaki msn-en vagy E-mail-ben vagy más ilyen dolgokon szakít például a vele kapcsolatban lévő emberrel. Sok embernek tényleg könyebben megy az hogy egy vadidegennek vagy csak gépen keresztül pl msn-en vagy skype-on át mondja el másnak az érzéseit. Nem azért mert a barátai leszarnák, ez hülyeség akkor nem is barátok ha nem tud velük valami ilyesmit is megosztani. Egyszerűen könyebben megy elmondani valamit valakinek ha nincs vele szemben és csak pislog és néz meg hallgatja mit akar. Én személy szerint jobban oda vagyok a személyes dolgokért, mikor ott van elöttem és úgy beszélgetünk, de valakinek ez most már nem megy olyan könnyen. Pont egy ismerősöm van, aki alig beszél velem mikor találkozunk, pedig nagyon jól elvagyunk meg minden de nem mer megszólalni, este mikor meg msn-re felmegyek rám ír és mindig regényeket ír, mintha egésznap semmi sem történt volna.

Nade akikkel msn-en beszélsz ugyan oylan emberek mint akikkel személyesen találkozol, csak hát valahogy tényleg tartani kell a kapcsolatot. Ez olyan mint régebben a levelezés, csak az tovább tartott

[Aes Sedai]

Sok érdekes dolgot írtatok.

Jelenleg a barátaim nagy részével az ismeretségünk neten keresztül kezdődött (pont ezen a fórumon), de sikeres élő találkozásoknak, a netes ismeretségünk átment "való élet beli" barátságba, és biztos vagyok  abban, hogy ha nem találkozunk élőbe, ezek az emberek csak kedves MSN partnerek maradtak volna a számomra (akikkel nagyon jó beszélgetni, és tényleg igazán kedvelem őket)...de még  ismerősöknek is nehéz nevezni ezeket a személyeket, hisz szerintem egy való élet beli találkozás teljesen változtatni tud dolgokon.

Noe, mind jó amit írtál. Csak ugye ezekben az esetekben a fórumos, msnes stb ismeretség átment való élet beli ismeretségebe. Számomra csak az a meglepő, hogy a te általad írtak alapján, ez valóban meg is történhetett így, szóval az érintettek ténylegesen bele is mentek egy találkozóba. Azonban mi a helyzet akkor, ha a másik fél ebbe egyszerűen nem megy bele? Szóval van valaki akit neten ismertél meg, sokat beszélgetsz vele msn-en, de tényleg sokat, napi rendszerességgel, akár órákat is. De amikor egy személyes találkozó ötlete felmerül, akkor a másik fél elküld a francba. Erre értettem én, hogy "nem veszi emberszámba a netes ismerőst". Szal egy kicsit olyan, hogy persze msn-en szívesen beszél veled, ha épp úgy tartja a kedve, de ha már egy személyes taliról lenne szó, akkor azért nem igazán kíváncsi a másik fél pofájára. Mintha jobb lenne, ha megmaradna inkább "gépnek". Számomra ez érthetetlen, hogy miért lehet az, hogy valaki msn-en még megfelel beszélgetőtársnak, de a találkozótól elzárkózik, mintha valódi, emberi valójában már egyáltalán nem érdekelné, vagy adott esetben kifejezetten írtózna a gondolattól is?

[heo]

Egyszerű a válasz, mert fél.
Fél, hogy elveszít egy olyan kapcsolatot amiben eddig volt valami, olyan megfoghatatlanul jó, amit nem tud máshonnan megkapni, megszerezni és irtózik a gondolattól, hogy ezen kapcsolaton változtasson, mert, ha megteszi lehet, hogy többé már nem lesz olyan, mint előtte.
Legalábbis én erre tippelek.

Nem azért mert a barátai leszarnák, ez hülyeség akkor nem is barátok ha nem tud velük valami ilyesmit is megosztani.

Ha van egy barátod aki ismer és tisztel annyira, hogy minden helyzetben őszintén beszél veled, akkor bizony leszarja, ha csak nyavalyogni akarsz.
Persze, ha tényleg valami átérezhető lelki problémád van akkor lehet, hogy segít, bár szerintem ezeket mindig egyedül kell feldolgozni és nem másokra támaszkodva, mert a fájdalom csak akkor lehet igazán jó tapasztalat, ha egyedül te érzed, mert ugyan könnyebb lenne megosztani a terhet másokkal, de még is attól leszel erősebb, ha egyedül mész végig rajta.
Legalábbis szerintem.

[Gabesz]

Vagy szerepet játszott.. Hazudott valamit magáról, és nem akar lebukni...

[noemimi-chan]

Sok érdekes dolgot írtatok.

Jelenleg a barátaim nagy részével az ismeretségünk neten keresztül kezdődött (pont ezen a fórumon), de sikeres élő találkozásoknak, a netes ismeretségünk átment "való élet beli" barátságba, és biztos vagyok  abban, hogy ha nem találkozunk élőbe, ezek az emberek csak kedves MSN partnerek maradtak volna a számomra (akikkel nagyon jó beszélgetni, és tényleg igazán kedvelem őket)...de még  ismerősöknek is nehéz nevezni ezeket a személyeket, hisz szerintem egy való élet beli találkozás teljesen változtatni tud dolgokon.

Noe, mind jó amit írtál. Csak...

Erre sajnna nemtudom a választ, néhány ilyen msn-es "barátságom" nekem talán pont a találkozás hiánya miatt szokadt meg.

[Đestri]

ezzel nem értek egyet sehogy sem...
pl. kallenel,haniival,gabeszal(stb.)-vel sem találkoztam élőben
de viszont msn-en nagyon is jól elvagyunk...xĐ
Én Haniival naponta hülyülök és oltunk...És nem hiányzik az élőben találkozás.
viszont találkoznék vele de nem romlik ezért a kapcs.
Kallenel is szívesen ennék csokis csigát élőben de csak interneten keresztül tudunk xĐ
(értelmiség bontakozik)
tehát röviden...Nem rontódik meg egy kapcsolat azért mert nem élőben találkoztatok

[hanii]

Úgy bizony. Nekem is még sok msn-es haverom van, akikkel olyan jó lenni, mintha élőben is találkoztunk volna már. És ha hazudna is az illető magáról, egyszer úgyis kiderülne. Bár valahogy én megérzem ha nem mond igazat.
Lényeg a lényeg, létezik ilyen barátság.

[Stance]

Vannak olyan ismerőseim, akiket interneten keresztül több, mint 6 éve ismerek. Valamikor napi szinten bohóckodtunk (mikrofonon is beszéltünk), valamikor több hetes kihagyásokkal találkozgattunk a világhálón. Ha meglátom a nickjeiket akárhol elmosolyodok és pozitív gondolatok jutnak róla eszembe, de közel sem nevezném őket barátnak.

[Gabesz]

Haverság, barátság... Meg kell becsülni mindkettőt...

[Aes Sedai]

Egyszerű a válasz, mert fél.
Fél, hogy elveszít egy olyan kapcsolatot amiben eddig volt valami, olyan megfoghatatlanul jó, amit nem tud máshonnan megkapni, megszerezni és irtózik a gondolattól, hogy ezen kapcsolaton változtasson, mert, ha megteszi lehet, hogy többé már nem lesz olyan, mint előtte.

Vagy szerepet játszott.. Hazudott valamit magáról, és nem akar lebukni...

Végülis bármelyik lehet. Csak hát a fene tudja, hogy valójában melyik. Mert azért nem mindegy.

[STM]

Vagy egy rakat más oka is lehet...

[Marci1996]

Mivel több oldalon keresztül számomra totál nonszensz vita ment a helyesírásról, így feldobnék egy új témát.

Ti mit gondoltok erről a videóról?
http://www.youtube.com/watch?v=shZYO0ASAIM

Bár emlékműveken tényleg nem kéne bohóckodni, de szépen kifejezve magam én ott helybe köpném pofán az olyan embert, akinek az első szava odasétálva hozzám sértő; trágár.

Tudom hogy már egy kicsit megvolt beszélve a duma topicba,de azért áthozom ide is a videó alatt is elég változó vélemények voltak,kíváncsi vok ti mit gondoltok =D

[Gdat88]

Megvan a banán.
Ha megvan a banán akkor minden rendben van.
A hülye emberek nem tudnak mit kezdeni és valakivel erőszakosnak kell lenni.
Én szeretem amikor valami ismeretlen velem kötekedik, mert mindig belátja, hogy ha nem hagyja abba én töröm össze őt és nem ő engem.