Csak Csajok!

[hanii]

Én akkor akarok majd házasodni, amikor úgy találom, hogy mehet. Nem korhoz kötöm. De mondjuk 20 éves korom előtt én se nagyon szeretnék, főleg mert akkor még gimibe fogok járni, és úgy járni középsuliba, hogy már "asszony" vagyok, nekem kicsit furi lenne. Jó, biztos van egy csomó olyan lány aki már el van jegyezve meg terhes, és középsulis, de én nem akarok közéjük tartozni.
Mondjuk 30 éves koromig nem várnék vele. Bár manapság már nem "divat" a házasság, mindenki csak úgy fogja magát és összeköltözik a párjával, ha meg nem működik a kapcsolat, akkor simán cuccol, és már megy is. Mondjuk logikus.

[A-chan]

Nem, hogy középsuliban furcsa lenne, de még, az én koromban, egyetemen is. Szerintem. Nem tudnám magam elképzelni "asszonyként", de nem csak én, szerintem a környezetem sem.
Diplomálás és egy-két év meló után viszont már jó, ha van az embernek egy majdnem férje.
Hiába gondolom ezt, a tudat, hogy a többieknek már bekötik a fejét, akkor is bennem van, és elég szar.

Elég sokszor előfordul, hogy az párok az együttélés során nem tapasztalnak semmi rosszat, és úgy döntenek, hogy összeházasodnak. Ilyenkor viszont elkezdődnek a bonyodalmak, és válás lehet belőle. A tudat, hogy "már házasok" keresztbe tesz nekik.

[Kallen]

Ne fájjon emiatt a fejed tia-chan. A hamar kötött házasságok a legtöbb esetben válással végződnek. Szerintem bőven ráér 28-29-30 éves korában elköteleztetni magát az ember. Legalábbis, én hamarabb nem hiszem, hogy férjhez megyek.

[Minagi]

Egy ismerősöm is férjhez megy... de ők a vallásuk miatt akarnak ilyen hamar össze jönni. Akkor még le is feküdhetnek egymással, addig meg nem.
Attól még hogy valaki fiatalon megy férjhez, nem azt jelenti hogy válás lesz a vége, hiába leszel 30 +on "érettebb" e-téren, nem jelent semmit, ha nem találod meg azt akivel tényleg letudod élni az életed.
Emlékszem mikor 18 éves lettem, oda jött hozzám a nagymamám és kérdezte hogy van-e már valakim, mert ő akkor már el volt jegyezve. (nagyapám 10 évvel idősebb nála). Mondtam neki hogy "Neeeeeem, nem is akarnék ilyen fiatalon férjhez menni". És tényleg így van, de ha a szüleimet figyelem, ők gimi óta ismerik egymást és össze is házasodtak, azóta boldogok és szeretik egymást. Jó látni az ilyet, hogy valami ilyen sokáig tart.
Egyébként > Ez < a kép tündéri és van benne valami.

[A-chan]

Nem fáj, csak már arra is ráuntam, hogy mindkét nagymamám azzal nyomkod, hogy nem létezik, hogy nincs pasim. Ezen a házasságos dolgon is emiatt akadtam fenn.

Jó lehet azoknak, akik olyan szerencsések, mint a szüleid Mini. :3
A kép meg nagyon találó. Kár, hogy a mai emberek nagy része nem így gondolkodik.

[Zemori]

Jó a kép:)

Nekem a témához csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy: többet kívánok az élettől, mint hogy ez legyen a nagy beteljesülés. Ahhoz, hogy teljes életed legyen és egész legyél, nem a házasság kell. A nagymamák is értik, hidd el, ha érthetően elmondod nekik, hogy jelenleg nem ez a legfontosabb dolog a mai húszasok életében.

[hanii]

Amúgy érdekes, hogy régebben már 19 évesen házasodtak, 20 évesen már szültek a nők. Most meg ilyen 26-32 az általános, persze leszámítva a sok fiatalt, akik nem törődtek eléggé a védekezéssel.

[A-chan]

Szerintem sem kell egy házasság a boldogsághoz, és ők sem azt erőltetik, hanem a barátot. Viszont, nem tudom nekik elmagyarázni, mert eleve nem merek az ilyen dolgokról beszélni. Általában csak rámondom, hogy nem tudom, és témát váltok.

Ami meg a "bekaptam a legyet, úgyhogy férjhez megyek"-et illeti; a barátnőm negyedikes volt egy egészségügyi középiskolában, és épp gyakorlaton volt a kórházban, amikor ott összetalálkozott egy volt osztálytársunkkal, aki szülni ment be. Azt mondta, hogy elgondolkodtató élmény volt.

[Zemori]

Ez is csak egy téma a milliónyi közül:D Ne félj velük beszélni, lehet, hogy a végén valami jó kerekedik ám ki belőle, ha elmondod a gondolataid. Ők is nők, sőt anyukád és apukád anyukái, akiknek tuti vannak jó történeteik a múltból. Én imádom a nagymamám és azt is, aki már sajnos nincs velünk, mert szuperek és remek hallgatni a régi pasis történeteiket. Igazán közelebb is hozzák őket személyként is és valahol vigasztaló, hogy a világ azért teljesen ugyanilyen volt régen is szerelem szempontjából:D


Nekem ez után a könyv után lett kedvem tényleg beszélni ezekről a dolgokról a mamáimmal is:
Szabó Magda: Régimódi történet
„Annyi titkom volt.” mondta Szabó Magda édesanyja a halálos ágyán. Ennek a mondatnak nyomába indult el az írónő, hogy évekig tartó kutatómunka után megírja családja krónikáját. Édesanyja Jablonczay Lenke, nagyanyja Gacsáry Emma, és dédanyja Rikkl Mária személyében a XIX. század konzervatív, férfiközpontú világában három erős, tehetséges asszony küzdelmét követhetjük nyomon, nem is az érvényesülés és a boldogság, hanem csupán a fennmaradás útján. És hogy valóban régimódi-e a történet? Régimódi az, hogy az egymáshoz legközelebb állók okozzák a legnagyobb fájdalmat egymásnak? Hogy az odafordulás, a megbocsátás sokszor túl későn érkezik? Apák és fiaik, anyák és lányaik fordulatokkal, titkokkal teli élettörténete elevenedik meg"

[Nikuccia]

Nya, ha már lány vagyok, és ilyen érdekes témát feszegettetek előttem, idekotnyeleskedek én is. : )

Azért elég élesen kirajzolódik a különbség az apáink-anyáink generációja és a mai, a mi generációnk között. Abban a korszakban tényleg divatos volt fiatalon házasodni, főleg olyan 19-21 év közöttiek körében. Bár azért azt is figyelembe kell venni, hogy 20-25 éve még nem volt ennyire felkapott dolog a továbbtanulás meg az egyetemek, mert akkor még ismerték és elismerték azt a dokumentumot, hogy érettségi vagy szakmunkás végzettség. Szóval 18. életévüket betöltött emberkék előtt már ott állt a nagy Élet, gondolom, természetesnek vették, hogy ezután már jöhet is a fészekrakás. Ma meg mi van? Leérettségizik valaki, aztán ha szerencséje van, rögtön mehet is a következő tanintézménybe, ha nincs... hát akkor pórul járt. :S Meg ez a házasság is ma már olyan, hogy a párok csak az anyagi következményeit figyelik (ha gallyra megy a kapcsolatuk, vagyonfelosztás, ügyvédek, perek hada stb.), és nem azt a megfoghatatlan, anyagtalan értéket, amit -szerintem- egy igazi házasságnak adnia kellene.

Az biztos, hogy külső-belső nyomás hatására nem fog ilyen házasság köttetni, hanem -valaki már írta- amikor majd eljön a másik feled, a Yin-ed, tudni fogod, mit kell csinálnod.
Hű, ez a vége nagyon csöpögősre sikerült...

[Lina Lisana]

Sziasztok! Én itt még elég zöldfülűnek számítok és hát megláttam ezt a topicot és gondoltam jövök ismerkedni A csajok tartsanak össze
Nekem sem tetszik a mostani helyzet a házassággal kapcsolatban A föci tanárom azt mesélte, hogy már nem is tudom hogy melyik országban, de kitalálták, hogy segítik a nőket a gyerekvállalásban azzal, hogy megadják azt a lehetőséget, hogy az egyetem mellett gyereket is vállalhassanak. Szerintem ez egy jó megoldás lenne itt is. Ezzel a módszerrel nem kéne majd választanunk, hogy gyerek vagy jó egyetem és jó munka
Szerintem fontos, hogy legyen az ember mellett valaki

[Nikuccia]

Ja, már csak azért is megéri, mert a gyerek plusz 40 pontot jelent felvételikor. Tavaly komolyan megfordult a fejemben, hogy vagy szétrobbantom anyuékat, vagy bevállalok valami kölyköt.
Najó, nem, csak viccelek. Meg amúgy se számítják be többlet pontként az ilyenféle előnyben részesítést mindenhol. Zrínyi katonai vezetőin például tutira nem. Sz*ros kis nyelvvizsga meg ér 28 pontot, mert a felsőfokú akármiből azért elég nagy falat lenne.

Ja, és utólag: helló, Lina. Vagy Lisana? Vagy Lina Lisana?

[noemimi-chan]

Azért ha elváltak a szüleid nem járt + 40 pont, még szoctám se jár érte

[Lina Lisana]

A pontok az csak a ráadás, de így többen vállalnának gyereket és ez mindenkinek jó Én a pontokban nem vagyok oothon, mert szerencsére addig még sok időm van amíg ezen kel gondolkoznom

Ui: Igazából mind1 Lina Lisana szerintem egy kicsit hosszú lenne

[Nikuccia]

Lina (ez maradsz, jó? ), a helyedben azt a "szerencsére" szót "legnagyobb sajnálatra" kifejezésre cserélném, mert minden évvel egyre nehezebb lesz a bejutás a felsőoktatási intézményekbe, egyre nehezebb lesz az érettségi, egyre többet, és többet akarnak majd kiszipolyozni a fiatalokból, szóval... én nem irigylek senkit, aki ezek után tér majd rá erre az ösvényre.

Noemimi-chan, téényleg? :O Akkor nem tudom, honnan szedtem. Úgy tudtam eddig, hogy akinek elváltak a szülei, az hátrányos helyzetűvé válik, ami pedig egy gyűjtőfogalom, ezért pedig jár... talán 20 pont?
Bár ahová én felvételiztem, pont lesz*rták, hány általánost végzett apám/anyám, szóval nekem mindegy volt.

Hm, témaváltás, hátha kicsit feléled ez a topic:
http://www.youtube.com/watch?v=0OfSuldsCoY&feature=my_liked_videos&list=LLiLujzvW-qSRMfryrXR5y1g
Ki merné ezt bevállalni?