Anno a WoW-ban is, meg más online játékokban elég sok házaspárral, sima kapcsolatban lévő párral találkoztam. Volt valamennyihez szerencsém skypeon/TS-en, főleg az insták miatt (volt, hogy csak dumcsiztunk mikor mindenki a maga dolgával foglalkozott) és volt részem pár veszekedésben mikor egymásra voltak kiakadva (más is volt, mikor hülye gyerekes viszályok voltak klánon belül). Mindig azon csodálkoztam, hogy egyik se némította le a mikrofont.
Igazából, tényleg tolerancia kell. Alapvetően a játékok kikapcsolódásra készülnek és igaz, vannak helyzetek mikor az ember feltudja baszni az agyát, ki tud akadni más emberekre, mert eltudják rontani a játékélményt is azzal. Én alapvetően elég nyugis vagyok szerintem, és mikor barátokkal, a barátommal játszom, rájuk nem vagyok/voltam kiakadva soha, ha ők bénáznak, ha én.
Sokkal jobb higgadtan, nem elsőre felbaszni az agyadat. Ha probléma adódik meg lehet oldani. Ha meghaltok, hát basszus, nem olyan nehéz pénzt keresni, főleg, ha most konkrétan a WoWról van szó.
Persze vannak kivételek, mikor alapjáraton olyannal játszol aki azt hiszi tud, meggyőződése, hogy nagyon jó és miatta többször meghaltok, vagy gond adódik. Ilyenekkel a WoWban sokat találkoztam, de csak azon belül voltak kapcsolatok.
Emlékszem mikor kijött a BC és egész jól felöltözve, elmentünk 10-en
Karazhan-ba. Az a 2 óra kínszenvedés volt. WoWban lévő ismerősöknek segítettem mert kellett nekik vagy tank (Gnome warrim volt) vagy dps, már nem emlékszem. És basszus, az első boss-on nem jutottunk túl. Hihetetlen az a káosz ami ott volt, azóta nem tapasztaltam, azt a tapasztalatlanságot amit leműveltek.
Karácsonykor mikor a tesóimmal eredetíztűnk, 4en elég hamar levertük. Nagyon jó volt, iszonyatosan élveztük.
Főleg mert igaz kicsit talán könnyítettek rajta, de azért kellett a tapasztalat, na meg full zöld cuccokban voltunk. Valamelyikünknek 30as cuccai is voltak, meg hasonlók.
Egyedül
Shade of Aran-nál szívtunk egy csomót. Ott volt pár wipe, de csak azért mert mind a négyen arra emlékeztünk, hogy ha tűz van akkor futni kell.
Aztán elegünk lett és elolvastuk, hogy mi is a taktik olyankor és mindenkinek leesett s jött a
"basszus tényleg, emlékszem".