Na épp ma fejeztem be ezt a shortot (bár kiderült, hogy igazából nem is olyan rövid, mangában 235 fejezetes) és vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban.
Először is; egyetértek Gdat88-al. Amilyen gyors és lineáris történetvezetéssel rendelkezett az anime az első felében, a másodikban teljes ellentettjévé vált. Nem is tudom, olyan Barátok Közt-ösre, hogy minden szereplőnek volt külön életbemutatása, problémái és céljai. Nem is lenne ez baj, ha ugye az első is hasonló lett volna, de ez egy az egyben megváltozott a sorozat felénél.
Nekem is az első 13-14 rész tetszett jobban. Az Öreg és Ishihara harcai nagyon izgalmasak voltak és maga a börtönös jelenetek is. Szinte minden percüket élveztem, bár meg kell mondjam, túl gyorsan barátkoztak össze Sakuragival. Amilyen lassú és vontatott lett a második felére a sorozat, inkább ide kellett volna a lassabb tempó, mert így nem nagyon jött át nekem a random flash friendship dolog. Ettől függetlenül miután elfogadtam, szép és megható jelenetek kaptam. Nem semmi, hogy mindent megtettek egymásért és segítettek az Öregen. Ishihara egy utolsó szemétláda volt, de én mégis megkedveltem. Elég kemény, hogy nem tudta elfogadni Sakuragi halálát. Végig meg akarta ölni és miután nagy nehezen ez be is következett, akkor meg már az volt a baja, hogy nem él
Szóval a sorozat első fele majdnem hibátlan. A második, viszont... Szomorú, de ki kell mondjam: minden 2. részt végig untam... nagyon.
Fedetlen, Káposzta és a becsapott Lily történetei annyira nem érdekeltek, hogy az már szó. Alapból, miután találkoztak a fánál és lerendezték a javítóintézet korruptjait, szerintem ezután max 2-3 részben le kellett volna rendezni az "élet folytatását", nem átmenni ilyen állóvízszerűbe. Persze itt is lettek azért szép jelenetek. Például Joe éneklése, Mario-ért való tanúskodás, Teknőc képsorai, ezek mind nagyon ütöttek, de a vége... Hát srácok az utolsó rész nálam mindent vitt. Amikor Mario használta a jobb kezét a szorítóban és megszólalt az opening zenéje: BEST SCREEN EVER! Nem egyszer néztem vissza
És Mario álma, hogy azt szeretné, ha mindenki célja valóra válna, nagyon megható volt.
Ezt a történetet nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti animén keresztül nyomon követni a rendíthetetlen barátságokat és akaratokat. Azonban engem eléggé zavart, hogy állandóan csak a probléma és probléma volt, semmi sem akart szépen egyenesen menni. Tehát elég frusztráló is volt egyben.
Erre az animére csak egy 8/10-es értékelést tudok adni, mert egy short-nak nem szabadna untató részekkel rendelkeznie, és itt volt pár. Azonban még mindig egy igényes műről van szó, hisz a Madhouse keze van a dologban
