Számomra az a legfájdalmasabb ebben a háborúban, hogy ez nem egy háború. Komolytalan, tét nélküli, a Szalmakalaposok szarnak bele a veszélybe, az ellenfél ereje pedig nyilván vissza van fogva.
A Mama vergődése valóban szánalmas, nem tudom, Oda ezt tényleg viccesnek találja? Mert ha igen, kiábrándító a humorérzéke.
A múltkori fejezetnél is elmondtam, hogy ha a Mama megerőltetné magát és Oda sem ezzel a rendkívül nevetséges kínlódásával ellensúlyozná az esélyeket, nagy valószínűséggel Nami, Franky, Brook nem volna már életben. Értem én, hogy ez kivitelezhetetlen, de akkor oldja meg másképp a helyzetet, mert ettől csak testet ölt a szekundum szégyenérzet.
(...)
- Amikor elkap egy gyógyíthatatlan betegséget?
- Nem. Hanem akkor... ha elfelejtik.