Mind ismerjük Crocodile tragikus múltját ahol Ivankov férfivé változtatta őt
Erre elfelejtettem reagálni, bár lehet te is tisztában vagy vele ez a lehetőség már nem lehetséges, mert Oda lerajzolta őt gyermekként és ott is fiú volt. Szóval valami másnak kell lennie a háttérben. Inkább szerelmes volt egy csajba, aki srác volt vagy valami
Mind ismerjük Crocodile tragikus múltját ahol Ivankov férfivé változtatta őt
Egyébként miért lenne tragédia, ha valaki férfivá változna? Hisz a férfi nem sokkal erősebb és szívósabb, mint a sérülékeny női nem. Sztem is itt vmi más lehet Crocodile múltjában.
Nem gondoltam ám azt komolyan,csak viccből írtam(hogy reagáljak valamit arra a kommentre) hisz ez egy híres "teória" Kb olyan szintű mint hogy a Trónok harcában Varys egy sellő
Jon írta:
MEgelőlegzem, hogy a kedvenc szigetem lesz
Számomra pont, hogy leírhatatlanul unalmasnak tűnik a sziget. Azért már annyi fantáziadús helyszín és cselekmény volt a történet során, hogy egy szimpla óriásokkal teli helység nem robbantja fel a lázmérőt.
Egyedül Usopp miatt várom. Remélhetőleg pozitív irányba lökné el a személyiségét.
Egyébként például Hajrudin is egy brutál unalmas karakter. Igazából ő csak annyi, hogy ő képviseli az óriásokat a Mugiwara flottában. És így ennyi. Még a tipikus One Piece debilség sincs meg benne.
kristofkristof írta:Értehetetlenül állok amögött, hogy még el sem kezdődött a flashback, de már megy a panaszkodás. Igaz ez nem itt volt, általában külföldi fórumokon szokott ez menni, de már az előző fejezetnél ez ment. Elhiszem, hogy vannak rosszabb visszaemlékezések, de pont egy Yonko flashbacknél ilyet mondani kicsit wtf.
Én nem titkolom, hogy gyűlölöm a flashbackeket. És nem azért, mert nem vagyok kíváncsi a világ részleteire. Hanem az öncélú és totál felesleges szétnyújtásuk miatt.
Így is mindig kegyetlenül lassú az aktuális ív "pörgése", és ha még beledobnak egy flashbacket, ami átlagosan 10 fejezetet fel is ölel, hát huh.
Igen, sok dolog ki szokott derülni 1-1 múltba tekintés során. De ez körülbelül 40% a sablonon görgetett sanyarú sors és szenvedés 60% mellett.
Plusz alapvetően a flashbackek erőltetése szegényes történetvezetői képességekről árulkodik.
Sokkal érdekesebb, amikor egy karakter meséli el a saját szemszögéből, hogy miképp élt meg 1-1 dolgot. Lényegretörőbb és többet is mutat egy szereplőből, mintha azt látnánk, hogy X évvel ezelőtt mennyire szomorú arcot vágott, és folyt a taknya-nyála.
Ritkán szoktam picsogni One Piece-szel kapcsolatban, de ez kényes témám, bocsi.
A világ legrosszabb teóriái mind úgy kezdődnek:
"A One Pieceben meg fog halni..."
Közel 700 karakter. Több, mint 900 fejezet. 3 halott.
Nekem a Luffy-Ace-Sabo gyerekkori flashbackja volt a legunalmasabb, már nem is emlékszem hány fejezetet áldoztak rá, hát kár volt, legalábbis én így éreztem.
Azért Skypieát a flashback mentette meg, ha az nincs az anime is dobott projekt lett volna
Ace-Sabo-Luffy visszaemlékezés nekem tetszett. Viszont Sabo elég seggből előrántott lett, amihez azért One Piece szinten nem vagyok hozzá szokva.
Mingo visszaemlékezése is egész korrekt volt. Rosinante és Senioré pedig kifejezetten jó féle volt.
Egyébként egyetértek Danival, de azért a One pieceben vannak kifejezetten jó flashbackek.
Azzal is egyetértek, hogy jobb megismerni valaki szemszögéből a történetet. Viszont ez amúgy rengeteg ember irritál. Bakemonogatari a legjobb példa, amit vagy imádnak az emberek vagy utálnak.
Jon egy Norvégiában élő ismerősöm mondta, hogy ők egy héten egyszer esznek édességet. Őt mint Magyart megszokták szólni azért, ha attól a naptól eltérően fogyasztja Még a Norvég férje is
Értehetetlenül állok amögött, hogy még el sem kezdődött a flashback, de már megy a panaszkodás. Igaz ez nem itt volt, általában külföldi fórumokon szokott ez menni, de már az előző fejezetnél ez ment. Elhiszem, hogy vannak rosszabb visszaemlékezések, de pont egy Yonko flashbacknél ilyet mondani kicsit wtf.
Milyen fórumot nézel? Én általában az ms fórumját szoktam böngészgetni, és ott meg inkább a ló másik oldalára szoktak átesni, ott (G)Oda gyakorlatilag hónapok óta félisten, minden fejezet után
Dani- valószínűleg azért, mert belőlem hasonló érzelmeket váltott ki anno a két óriás, mint Usoppból. Fantasztikusan szeretem a klasszikusan férfias, harcos, talpig, már-már ostobán becsületes, félelem nélküli, és teljes szívvel élő karaktereket. Mint pl. ez a két öreg, nem mondtak még semmit, szinte, de én már odáig vagyok értük: http://readms.net...66/4285/14
Kb. úgy, hogy most láttam őket először, már úgy érzek, mint Hajrudin
Úgyhogy én alig várom Elbafot, mert nekem teljesen mást fog adni, mint pl. Tottland, ami engem lenyűgözött, a változatossága, kreativitása, de egyetlen olyan karakter sincs benne, aki engem megmozgat, akit szeretek-felnézek rá.
Nem mellesleg, én imádom a flashbackeket, ha jól vannak használva (és szerintem a OP-ban, még ha egy sémára is épülnek, nagyon jól vannak használva), akkor nekem rengeteget tudnak hozzátenni a történethez. Még ha unalmasabbak is, sokszor, valamiért Oda a végére mindig úgy alakítja, hogy hiába klisés a dolog, mindig szíven üt (pl. Chopper múltja, vagy Franky múltja, vagy Robin múltja, mind ugyanarra a sémára épül, és mégis, ha kedvenc fejezeteket kéne mondanom, meg karaktereket, akkor én ezekből a flashbackekből választanék, jó sokszor. Érdekes, hogy a fentebb leírt teljes szívvel élő karaktereket ott találom meg- Chopper mestere, Franky mestere, Ohara professzora, stb.)
Nem beszélve Ace-ékről, vagy legutóbb Doffy és Law flashbackjéről, szerintem mind fantasztikus- és Doffyé még újszerű is.)
Szóval mások vagyunk.
A flashbackek célja hogy jobban megismerjünk valakit, átlássuk a történet hiányzó darabkáit. Emiatt szerintem a jó flashback rövid és tömör. nem szabad sokáig húzni mert az csak időnyerés és/vagy untatás.
Megértem egyébként a Danit, hogy miért nem tartja sokra a a flashbackeket, és hogy mire gondolt. De pl. a Trónok Harcában is, évekig kikötötték az írók, hogy nem fognak flashbackeket alkalmazni, mert nem tartják jó és igényes megoldásnak, sokkal inkább preferálják, hogy a karakterektől ismerjünk meg mindent. Aztán az ötödik évadra ők is eljutottak oda, hogy egyszerűen nem tudnak mindent úgy elmesélni, vagy ha el is tudnának, nem olyan hatásos.
Aminek én nagyon örülök, mert én nagyon szeretem a flashbackeket De meg tudom érteni, ha valaki nem így van vele.
Hasznos tud lenni, és a mostani is csak akkor ér majd valamit ha eljutunk Elbafra (márpedig ennek nagy esélye van). Amire én felfigyeltem hogy Mamára a sima ember szót használták... Most csak én gondolom azt hogy ez azt jelenti hogy nem óriás? Így viszont elég fura hogy már gyerekkorában is mekkora volt...
Én amúgy egy pillanatig sem gondoltam, hogy Big Mom óriás. (Amíg össze nem kötötték Elbaffal.)
One Piece tele van abnormálisan magas emberekkel. Kuma, Shirohige, Moria, Ivankov, Magellan... Sőt már csak Doffy is 305 cm magas.
Azt hiszem, Oda már hangsúlyozta is valamikor, hogy a magassággal tiszteletet akar kihívni egyes karaktereknek. Minél magasabb egy karakter, annál veszélyesebb, tekintélyt parancsoló.
Nem hiába magas az összes Admirális, Shichibukai, Yonko... Még Hancock is 191 cm.
A világ legrosszabb teóriái mind úgy kezdődnek:
"A One Pieceben meg fog halni..."
Közel 700 karakter. Több, mint 900 fejezet. 3 halott.
Hirtelen jött ötlet... mi van, ha Mama akkora sokkot kapott, hogy eszébe jut mi történt Carmellel? Ha itt feláldozza magát esetleg Linlinért és neki eszébe jut már is meg van miért rongyolja le újra Elbafot.
Így újra meg lehet a konfliktus közte és Luffyék között. Az kifejezetten jó féle arc volna. Sajnálnám, ha itt vége lenne, amit látva az erejét újra kizártnak tartokxD Viszont már nem merem olyan bizton állítani.
Viszont Elbaf egy Yonkou nélkül unalmas lenne. Ha Kaidou valóban bukik ez után már senki nem lesz kielégítő ellenfél csak a többi Yonkou és a VK.
az amnézia tényleg lehetséges... van rá esély, a másik a hosszas gyógyulás. bár melyik lesz igazából egyre valószínűbb hogy Elbafon verik majd csak le... viszont nekem Kaidoék jóval erősebbnek tűnnek mint Big Momék (tudom Yonkok egyerősek de a mostani dolgokat nézve...)