kristofkristof írta:

dungeonlord: Így egy kicsit megkésve a válasszal nézz bele 1-2 timeskip előtti részbe és megtudod. Bár az is igaz, hogy ez szubjektív dolog, hogy kinek mi tetszik, ezért sem értem ezt a kissé "nyers számonkérést". Azonban az tagadhatatlan, hogy a timeskipnél egyértelműen változott a rajzstílus egyik részről a másikra, szóval ezen most nincs mim meglepődni, nekem előtte jobban tetszett és ennyi.

Na 3-4 év alatt végre sikerült beérni
Most meg várhatok egy egész hetet egy részre
Elég nagy áldás volt hogy gyakorlatilag végtelen epizód volt, és így nem zavart a lassú tempó.

Szintén bő 3 évet sikerült pótolni.

Valahonnan a sárkány legyőzése után álltam neki a PH-érték arcnak.

Röviden megfogalmazva az egyik percben vigyorog a fejed a másikban párás a szemed, a harmadikban meg mindkettő. Tehát egy baromi jó érzelmi hullámvasút. Szinte nem volt olyan szereplő aki ne kapott volna valami értékelhető szerepet abban a kb 30 részben ami még hátra volt.
Persze a 832. tengerész nem kapott kifejezetten szerepet, de mint csapategységet tekintve igen. Nem tudom, hogy mennyire volt hígítva az adaptáció, de egyáltalán nem éreztem.
Sőt őszinte legyek, tán jó is, hogy ennyire szét lett "nyújtva".


Dr. Ruharózsa.

Nagy vonalakban ugyan az, mint a Punk Hazard, de mintha a fontosabb dolgokat (legalább a nagy részét) felhasználta volna az arc első felében. Ráadásul a második fele (a mikor már csatázgatnak) nagyon vontatott lett.
De aztán hirtelen megbocsájtod. S aztán persze megint ott vagy, hogy már megint nem történik semmi.

Trafo -Cora szimbolika eygszerüen szép volt.

Luffy Gear 4th-a Horizon Hát ő izé, nagyon nem tudom hova tenni, illetve nagyon emlékeztet Nidaime Mizukage Jokex Boy jutsujára. Illetve Luffy ténylegesen egy lufi lett. De tényleg kicsit nehéz lesz vele megbarátkozni.

Viszont, az első körben nem tudta leverni vele Mingót. S akármilyen ópé, és lehet a második körben egy ütéssel leterítette, de nekem ez azt mutaja, hogy azért bajba kerület a további bossokkal szemben.


Moharóka (Zoro) mikor kap végre végre egy "méltó" ellenfelet? Mert, Pikachu kb esélytelen volt ellene. A környezetére nézve tényleg veszélyes volt, de Zoro mondhatni csak kiröhögte.

Filler arcok.
Kérdés az, hogy miért vannak? Vagy ha vannak akkor, miért ilyen kevés?

Mert 4-5 epizódnyi filler nem valami sok két 50-100 epizódnyi manga adaptációs arc között.

Viszont az sajnos tény, hogy a fillererek írói messze nincsenek Oda szintjén.

Habár anno pl a G8 verte a Davy Back Fight-ot.

Minden hibája ellenére mégis írtó magasra teszi a lécet a többi shounen számára. S mindezt persze úgy, hogy nem a Toei-nél vannak a legtehetségesebb emberek. Ide akkor, ez: ? vagy ez: ?

Az nem filler és sztem Oda írta. Minden évben van egy 4-5 részes rávezető a moviera. Ez is az volt.
Hát jó neked, hogy ennyire tetszett, mert akkor a mostani arc orgazmussal fog járni. Time skip óta árnyéka önmagának a manga. Most végre újra fény korát élheti.
Számomra Ph a manga mély pontja. Skypienál is idegesítőbb volt.

Mi volt a baj Punk Hazarddal?

Az, hogy unalmas és semmitmondó volt, legalábbis nagy részében. De nekem Skypea tetszett.
Akárhogy is, az biztos, hogy Zoutól számomra is drasztikusan emelkedett a színvonal. Vagy inkább Doffy legyőzése után.

Így van Ph egy semmit mondó történet szegény valami volt. Ami csak arról szólt, hogy Law csalánnal akarja verni Doffi fütyijét.
Rakás idegesítő szerethetetlen karakterrel. CC pedig egy igen elbaxott főboss lett, aki még Gecko Moriát is alulmúlta, pedig azt hittem azt nem lehet.
Smoker és Sanji gyalázatának kezdete.
Harmadszorra bírtam végig nézni animében ezt az arcot és, akkor is végén vettem észre, hogy minden harmadik részt véletlen kihagytam.
Skypeiaban legalább Montblanc visszaemlékezése megható és menő volt.
Ph-t fele ennyi idő alatt le kellett volna tudni és akkor talán korrekt lett volna.

Gyojin sziget vagy Dressrosa nem volt ilyen? Animében mindhárom nézhetetlen. Mangában azért én Punk Hazardot tudtam élvezni. Caesar semmivel sem volt rosszabb főgonosz, mint a többi idegesítő fajta-féle.
Meg ugye itt is azok rontottak az összképen, amikor Luffy ezredszerre is leesik valahonnan valahova, és ezeregyedszerre is a főgonosz után kell futnia, vagy az aktuális boxzsák a'la Barnaszakáll ezerkettedszerre is agyon van lőve, vagy a szintén aktuális megsajnált, agonizáló népség, aka az óriás kölykök.

Nekem az olyan apró dolgok tették szerethetővé Punk Hazardot, mint például a testcserék, a helyszín (Láva+jég/Akainu+Aokiji), az ellenségek (Monet+Vergo) is kellőképp érdekesek voltak, a legyőzésük pláne, a sárkányos harc az ív elején, na meg Smiley is jópofa volt, amíg Shinokunivá nem vált.

Ezzel ellentétben Gyojinos szálból konkrétan semmit nem tudok kiemelni. Csak Shirahoshi folytonos vinnyogása rémlik. Meg az egypofonos, de amúgy szenvedős ellenségek. Mindez majdnem kétszer annyi ideig, mint Punk Hazard.
Dressrosa meg amilyen ígéretesen indult, annyira lett kaotikus, és még inkább unalmasabb. Ha Punk Hazard kínszenvedés volt, akkor erre szavak sincsenek.

Hát nem tudom én Dressrosát,Punk Hazardot és a Halemberek szigetét is élveztem.Meg igazából egy kivételével az összes arc tetszett.
Az az egy arc a Foxys részek(Long Ring Long Land arc) voltak.Ez az egyetlen arc az One pieceben amit hihetetlenül untam és idegesített.Ha egyszer újra nézem/olvasom az egészet azt biztos kihagyom.

3arc közül a Gyojin arc tetszett a legjobban.
Ez volt az egyetlen harc,ahol nem Luffy volt a szerecsétlen. Pont az ellentétje. A főgonosz ment neki 3x Luffynak és ezt a tengeri harcot nagyon élveztem. Ja és https://www.youtu...Vlz00Q3-J4Luffy vs Noah volt az egyik kedvenc jelenetem a One piece történet során. Többet megtudtok a kalózkirályról és annak új erejéről.
A többi tagról is ezt tudom mondani. Egyik se volt szerencsétlen a ellenség ellen. Ez kelett volna Punk és Dressrosán.(kivéve Zorro,mert rajta nem lehet csalódni)
Visszaemlékezés is tetszett és Fisher Tiger badass volt.
Szerk:Robin és a poneglyph története és végül megismertük a 2ősi fegyvert.
Ja és végül hadüzenet ütött Big Mom ellen.A többi már leírtam Hiei helyettem .Röviden ennyi.

Azért oké, hogy Luffy Ceasar ellen szerencsétlenkedett, de azt, hogy Dressrosán szenvedett, mint a kutya, nem lehet felróni neki.
Viszont a többiek még mindig, egy kicsit sem izzadtak meg az Újvilágban. Zorot nem kell kiemelni, de Franky is csak szórakozott, Usopp az Usopp, de tőle sem láttunk még rendes harcot, Robin meg egyszer csinált valamit, de akkor halál-lazán lefogta Cavendisht az őrült formájában, úgy, hogy a szeme sem rebbent.
A többiekre meg pláne igaz.

Szóval abszolút nem értem azokat, akik panaszkodtak, hogy a két év edzés nem látszik meg. Hát hol nem? Ki gondolta volna mégis azt, hogy majd a Yonkou elleni harc lesz az ELSŐ az Újvilágban, ahol igazán, élet-halál harcokat fognak vívni? (Leszámítva Luffyt, persze, de ő külön kategória.)
Mert nagyon úgy tűnik, hogy így lesz.

Szerk. Élet-halál harcon olyan csatákat értek, amik rendesen fel vannak építve, a szál végére vannak kihegyezve, és általában többet kell produkálniuk a hősöknek, mint amit aktuálisan tudnak- ergo fejlődnek, mindent kihoznak magukból, nincs tartalék. Tehát mint pl. a Crocodile bandája, vagy a CP9 elleni harcok, ilyenek voltak. Itt még nem volt ilyen, közel sem.

A One Piece 757. részről lehet tudni valamit? Vagy most se volt rész?

A fordítónak számítógép problémája van. Valszeg ezért van hiány a piacon.

értem. köszönöm a gyors választ

Csak én érzem úgy, hogy ez a mostani rész iszonytatóan szenvedősre sikerült ? :/ Leget csak a türelmetlenség beszél belőlem, de amit ténylegesen izgalmasnak tartottam a részből az kb 4-5 perc Utóbbi részeknél már kezdett tempó jó lenne , erre megint ez van. Lehet csak én iítélem meg rosszul..