Kérlek szépen, én végig fogtam a fejem az inkonzisztenciától. Zoro kidőlt az őrült Killer elleni csata után. Onigashimán már a Gifters ellen is szenvedett. Drake-kel együtt rárontottak Apoóra, aki meglehetősen szépen feltartotta mindkettőjüket, majd Zoro bedühödött, és one-shotolta. Aztán már Queennek esett neki. Vicces. King ellen ugyanúgy kínlódott, mint Sanji Queen ellen, majd egy rövid átvezetés után le is győzték őket. Összehasonlítva Luffy Cracker és Katakuri elleni harcaival, jóval gyorsabban és látszólag könnyebben győzték le a Yonkou első és második számú tisztjét, pedig Luffynak is bőven kijutott a segítségből és a szerencséből. Na most, erre vagy az a magyarázat, hogy a Csapások bénábbak és gyengébbek voltak, mint az Édességparancsnokok, vagy Oda egyszerűen képtelen volt egy végig kidolgozott, részletes, valóban kemény és koherens csatát megírni.
A Tobi Roppo pedig a nemtörődömség non plus ultrája volt. Ezeknek a harcoknak jóformán csak a felvezetését és a lezárását láttuk, a kettő között pedig egy hatalmas, üresen lézengő semmi volt. Azt láttuk, hogy elkezdenek harcolni, majd 15-20 fejezettel később már csak annyit, hogy le lettek győzve. Egyáltalán nem éreztem a súlyát annak, hogy itt éppen egy Yonkou bandája és annak szövetségesei ellen zajlik háború. Nem azt éreztem, hogy a Szalmakalaposok valami komolyat letettek volna az asztalra, hanem inkább azt, hogy az ellenfeleik egyáltalán nem voltak nagy eresztések.
Page One állta Sanji rúgásait, hibrid formában pedig még el is repítette őt, aztán már nem is láttuk, mi történt. Ulti állta a sarat Luffy ellen, aki már a Gear 4 bevetésére készült ellene. Yamato Raimei Hakkéjából is rögtön felállt. Aztán jön Big Mom, és tulajdonképpen mindkettőjüket legyőzi, miközben Nami és Chopper végig sírva rohangálnak előlük. Az nem győzelem, hogy a Big Mom által már alaposan megviselt Ultit végül Zeusz csapja le. Egyedül Jinbeinél hittem el, hogy megérdemelten győzött, mert végig elég egyértelmű volt, hogy Who's Who nem az ő szintje. Talán még Robinnál azt éreztem, hogy nem teljesen alaptalan a győzelme, bár ő meg azóta visszaredukálódott egy védtelen kislánnyá. Arról pedig már inkább nem is beszélnék, hogy Who's Who kivételével egyikük sem használt Hakit. Sőt, szerintem még Jacket sem láttam Hakit használni. Tökre hihető. Talán csak nem azért, mert a Szalmakalaposok többsége még mindig nem képes rá?
Queen jégzombikat küld rájuk, erre ostoba módon egyszerűen bedobja közéjük az ellenszert, ráadásul még azt is elmagyarázza nekik, mennyi idejük van cselekedni. Tamát azért kellett odahozni Onigashimára, hogy Usopp majd a dangókat lövöldözze a Gifters szájába, és azok működjenek rajtuk. Big Mom hirtelen a Szalmakalaposok őrangyalává változik. Zorónak az összes csontja eltörik Kaidou és Big Mom közös támadásától, de sebaj, mert Chopper előhúz a seggéből egy random csodabogyót, amitől Zoro rendbe jön, mintha mi sem történt volna. Lehetne még sorolni.
Eggheaden Stussyból áruló lesz, S-Snake-ből áruló lesz, végül pedig még az is kiderül, hogy Kizaru vitte oda a kaját Luffynak. Vegapunk(ék) szövetséges, Sentomaru szövetséges, Bonney szövetséges. Közben megjelenik Kuma, Dorry és Brogy, a grandiózus fináléban pedig a robot is felébred, és mit ad Isten, éppen Joy Boy Hódítójának erejét őrizte mindvégig. Ehhez képest korábban még ott pózolnak off-screen nagy menőn York mellett, mintha bármit is tettek volna az egészért.
Elbaphon Gunko egymagában alázza őket, de majd jóval később, amikor Luffy és Sanji megteremtik a lehetőséget arra, hogy megkötözzék a Szent Lovagokat, ismét beállnak pózolni egymás mellé, és elkezdenek arról dumálni, hogy "hát nem hiába, túl erősek lettek, hiszen Luffy már egy Yonkou". Majdnem megfulladtam a saját nyálamtól, amikor ezt olvastam. Imu legyalulja Luffyt, már-már haldoklik, de a semmiből kajához jut, és azonnal felépül a brutális vereségből. Szóval unom már, hogy ilyen húzásokkal menekülnek ki a szarból, pedig úgy tűnik, hogy nem tudnának kilábalni a számukra súlyos helyzetből. Nem kell gondolkodniuk, elemezniük, törni a fejüket a megoldáson. Pontosan minden körülmény az ő szerencséjüket erősíti lépten-nyomon, még akkor is, amikor már azt hinnéd, hogy nem.
Az pedig, hogy nehéz menedzselni ennyi karaktert... biztosan így van. Viszont talán nem kellett volna egy tucatnyi fejezeten keresztül csak a lépcsőn rohangálniuk a tetőre tartva, vagy például képtelennek lenniük első alkalommal megölni Kanjurót. Harmadszorra sikerül, miközben már kétszer elhitették velünk, hogy meghalt. Orochinál szintén ugyanezt a vergődést kellett végignéznünk. És megint csak lehetne sorolni.
Ezekre fejezetek mentek el, ismétlem: fejezetek. Fájdalmasan el lett húzva Wano. Elbafnál is már ezt érzem. Ezek után azzal érvelni, hogy nem volt ideje és energiája menedzselni a Szalmakalaposokat... hát, gyenge kifogás volna Oda részéről. Talán ebben egyetértünk.
(...)
- Amikor elkap egy gyógyíthatatlan betegséget?
- Nem. Hanem akkor... ha elfelejtik.














