Nem kell ezt túlgondolni, egyáltalán nem karakteridegen Shankstől, hogy nem az erő jogán szed magához szövetségeseket. Fehérbajusznál sem volt szempont - bár övé volt a legerősebb kalózbanda - a puszta erő, amikor a hadosztály parancsnokait válogatta és sorolta be. Velük ellentétben Kaidou csapatáról el lett mondva, hogy a meritokrácia érvényesült. Az, hogy miért gyűltek Elbafon össze, nem kaptunk konkrét választ, de feltételezhetően hasonló viszonyt ápolnak az ottaniakkal, mint Luffyék mondjuk a Halember-szigettel. Akár az is lehet, hogy Shanks védelme alatt állnak, noha a világ legerősebb országának valószínűleg nincs szüksége egy Yonkou védelmére, furán is venné ki magát, hiszen Hajrudinék Luffyék flottájában szolgálnak.
A vérdíjakból felesleges kiindulni, különösen a Wano óta kiadottakra, egyre kevésbé van szinkronban azzal, amit tudunk és látunk. Crocodile volt az első igazán nehéz ellenfele Luffy-nak, harmadszorra tudta csak legyőzni, akkor is csak azért, mert Luffy rájött a Logia-alapú képességének a gyengeségére. A történet túl korai szakaszán lett szembe állítva Luffy-val, valahogy le kellett győznie. Ez még lenyelhető következetlenség, hiszen rengeteg idő telt el az alábbi történetszálak között. Oda tervei szerint már korábban is nagyobb szerepet szánt neki, csak nem bonthatta ki teljesen, mivel a cselekmény megkövetelte tőle. A Marinefordi szereplése azért tűnik erőteljesebbnek, mert a narratív feszültség (háború egy Yonkou és a Tengerészet között) megkövetelte, hogy más kontextusban mutassa be őt. Ez a baj a hosszú sorozatokkal, hogy egyre nehezebb egyensúlyt teremteniük az újabb elemekkel, miközben tiszteletben kellene tartaniuk a már kialakított történeti elemeket.
Ryumáról annyi lett elmesélve, hogy évszázadokkal ezelőtt született Wano országban a Shimotsuki családban, és Zoro vérszerinti őse. Egyelőre nincs köze Joy Boy-hoz.
(...)
- Amikor elkap egy gyógyíthatatlan betegséget?
- Nem. Hanem akkor... ha elfelejtik.