Fu, na most, hogy végre tényleg véget ért Wano, gondoltam írok egy konklúzió kommentet. És sajnos Wanoval kapcsolatban egyet kell értenem Bastiannel :/
Az egész arc most így visszanézve olyan vegyes. Elképesztő izgalmasan, összetetten és látványosan indult, a közepén voltak fejezetek, mikor lejjebb ült a történet, utólag pl. ezt a részét talán meg lehetett volna csinálni kicsit feszesebben is a történetnek, és több időt hagyni a befejezésre, és akkor talán nem érződik ennyire elsietettnek és sokszor összecsapottnak az arc vége.
Ugyanezt lehet elmondani szerintem az Onigashima szálra. Rengeteg mindent behozott Oda, köztük sok elképesztően látványos volt (a tetőn a harcból sok panel kikeresés nélkül is a szemem előtt van a szálló hóval, Kaidoval sárkányformában, a szamurájokkal, vagy később a 2v5-tel), rengeteg potenciállal, amikből aztán egy pár kihozta a benne lévő potenciált, néhány meg... sajnos nem. A harcok összességében vegyesek voltak, a Tobi Robbo összességében sokkal súlytalanabb lett, mint amennyire menő karakterdizájnt és bemutatást kaptak. Robinnak volt egyedül talán a sztori és a karakter szempontjából a harcának súlya. Nem mondanám rossznak őket, de egyszerűen túl gyorsak és könnyen jöttnek érződők voltak ahhoz, hogy emlékezetesek maradjanak. És akkor megint elgondolkodik az ember, hogy tényleg szükséges volt random háttérkarakterekre oldalakat pazarolni, meg követni mindenkit, ahogy futnak jobbra-balra, meg a jégdémonokkal húzni az időt, mikor elég egyértelmű volt a vége úgyis.
A tetőn a harc pedig az egész sztoriból kiemelkedő pillanatokat hozott. A G5 és a Nika csavar zseniális volt szerintem, mind koreográfiailag, mind ahogy a nagyobb történetbe beleillik motívumilag, de azelőtt is élmény volt látni Kaidot meg Luffyt a király akaratával szintet lépni. Big Mom és Lawék csatája is számomra kielégítő volt. De Big Mom karaktere már Whole Cake-en be lett mutatva, fel lett vezetve, és ez az egész Kaidoval, akiben talán még nagyobb potenciál volt... elmaradt. Kapott mennyit, pár oldalnyi montázs szerű visszaemlékezést? De a jégdémonokra elmentek fejezetek? Meg a (amúgy vicces running gag-ek, de mégis) rengeteg smile gyümi használóra?
És aztán az arc vége is olyan... összecsapottnak érződött. Nem is érződött One Piecesnek, nem volt meg a szokásos arc végi katarktikus feeling, az adott ország felszabadulásával... az egész úgy lett elmondva a népnek, és az is nagyrészt offscreen. Bár lehet ezt Oda direkt így vezette fel, a harc és az ünnepély közti kontraszttal akarta megadni az érzelmi hátterét... de nem tudom, mennyire sikerült.
Kiírt két karaktert, azt is ilyen random módon... de az egészet leírja szinte pepitában Yamato karaktere. Baromi menő ötlet, érdekes háttér, van benne potenciál... amivel igazából mi is lett a végére kezdve? Kaptunk egy cliffhengert, amit a mostani fejezet két panelben le is lőtt. Mi volt a cél a karakterrel? Lehet csak én vártam tőle többet.
És ja, ilyen lett valahogy ez az egész. Mintha túl sokba fogott volna bele Oda, és rájött volna útközben, hogy ez így 200 fejezetes arc lesz, arra meg már nincs idő, s ezért fogott egy csomó mindent és megnyírbálta. Elképesztőek voltak az arc fénypontjai, benne volt a potenciál, hogy az egész manga egyik legjobb arc-ja legyen (pedig nem akármilyen arcokkal kell versenyre kelnie), s ezt azonban nem sikerült betöltenie sajnos. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz majd újraolvasni.
Ami továbbra is reményre ad okot, hogy az egész történetet átívelő szálak és felfedezések, amikből azért nem keveset kaptunk Wanoban, továbbra is konzisztensek és kielégítőek, ami számomra azt mutatja, hogy továbbra is ugyanúgy megvan a nagy terve Odának mindenre, már nagyon régóta.
Csak remélem a kivitelezés is kielégítő lesz körülötte.